„Jubileumi év” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| ⚫ | A '''jubileumi év''' (''[[Latin nyelv|latin]]: annus iubilaeus'') vagy '''szentév''' (''[[Latin nyelv|latin]]: annus sanctus'') egy különleges év a [[római katolikus egyház]]ban; ekkor a papok többnyire rendkívüli feloldozási és felmentési felhatalmazásokat kapnak, a hívek pedig teljes [[búcsú]]t nyerhetnek.<ref name="BB"/> |
||
{{építés alatt}} |
|||
A rendes jubileumi év (''jubilaeum maius, jubilaeum anni sancti'') 25 évenként következik és egy évig tart, míg a rendkívüli jubileumi év (''jubilaeum minus'') bármely évben tartható és általában csak pár hónapig tart, ezért '''kis jubileum'''-nak is nevezik.<ref>katolikus lexikon</ref> |
|||
| ⚫ | |||
== Ókori zsidóság == |
== Ókori zsidóság == |
||
A jubileumi év a mózesi törvény szerint <ref>Móz. III 25, 8—16; Móz. IV 36, 4</ref> minden 50-ik esztendő volt, melyet a társadalom szociális egyensúlyát biztosító intézkedések megtartásával kellett megünnepelni. A földet pihentették; falakkal nem övezett területeken fekvő, elzálogosított földbirtokok és házak minden ellenszolgáltatás nélkül visszamentek az eredeti birtokos vagy örököseinek tulajdonába; a rabszolgákat szabadon bocsátották, az adósságokat elengedték. E törvények Isten abszolút tulajdonjogának elismerését célozták. |
A jubileumi év a mózesi törvény szerint <ref>Móz. III 25, 8—16; Móz. IV 36, 4</ref> minden 50-ik esztendő volt, melyet a társadalom szociális egyensúlyát biztosító intézkedések megtartásával kellett megünnepelni. A földet pihentették; falakkal nem övezett területeken fekvő, elzálogosított földbirtokok és házak minden ellenszolgáltatás nélkül visszamentek az eredeti birtokos vagy örököseinek tulajdonába; a rabszolgákat szabadon bocsátották, az adósságokat elengedték. E törvények Isten abszolút tulajdonjogának elismerését célozták. <ref name="BB">Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Jubileumi év (Budapest, 1931)</ref> |
||
== Római katolikus egyház == |
== Római katolikus egyház == |
||
A katolikus egyház átvette a jubileumi év fogalmát, s időnként külön jubileumi évet hirdet, mint különleges kegyelmi és bűnbánati időt, amikor a hívek bizonyos feltételek mellett (templomlátogatás, böjt, alamizsna, gyónás-áldozás) teljes [[búcsú]]t nyerhetnek. A gyóntatok ilyenkor egyes fönntartott bűnök, egyházi büntetések, fogadalmak stb. alól fölmenthetnek. |
A katolikus egyház átvette a jubileumi év fogalmát, s időnként külön jubileumi évet hirdet, mint különleges kegyelmi és bűnbánati időt, amikor a hívek bizonyos feltételek mellett (templomlátogatás, böjt, alamizsna, gyónás-áldozás) teljes [[búcsú]]t nyerhetnek. A gyóntatok ilyenkor egyes fönntartott bűnök, egyházi büntetések, fogadalmak stb. alól fölmenthetnek. <ref name="BB"/> |
||
A rendes egyházi jubileumi év |
A rendes egyházi jubileumi év a római [[Szent Péter-bazilika|Szt. Péter-bazilika]] jubileumi kapujának ünnepélyes megnyitásával kezdődik, s karácsonytól karácsonyig tart; a következő évben az egész Egyházra kiterjesztetik. <ref name="BB"/> |
||
Az első jubileumi évet [[VIII. Bonifác pápa|VIII. Bonifác]] [[1300]]-ban úgy rendelte el, hogy csak százévenként ismétlődjék. [[VI. Kelemen pápa|VI. Kelemen]] 1343-ban a már 50 évenként parancsolta megismételni; 1350-ben egy millióra becsülték a római zarándokok számát. |
Az első jubileumi évet [[VIII. Bonifác pápa|VIII. Bonifác]] [[1300]]-ban úgy rendelte el, hogy csak százévenként ismétlődjék. [[VI. Kelemen pápa|VI. Kelemen]] 1343-ban a már 50 évenként parancsolta megismételni; 1350-ben egy millióra becsülték a római zarándokok számát. <ref name="BB"/> |
||
[[VI. Orbán pápa|VI. Orbán]] 1389-ben 33 évenként, végül [[II. Pál pápa|II. Pál]] 1470-ben 25 évenként ismételteti, ami később is szokásban maradt.<ref name="BB"/> |
|||
VI. Orbán 1389- ben 33 évenkint, végül II. Pál 1470-ben 25 évenkint ismételteti, ami ma is szokás. Az 1925-i jubileumi év-ben kb. 1 milliónyian zarándokoltak Rómába. Rendkívüli jubileumi év-ben (jubilaeum minus) V. Sixtus óta a pápák trónralépé- sükkor 15—30 napra engedélyeznek jubileumi búcsúkat (in forma jubilaei). A jubileumi év a bűnbánat éve; ekkor a papok többnyire rendkívüli feloldozási és felmentési felhatalmazásokat kapnak, a hívek pedig teljes búcsút nyerhetnek. |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2021. január 9., 16:06-kori változata
A jubileumi év (latin: annus iubilaeus) vagy szentév (latin: annus sanctus) egy különleges év a római katolikus egyházban; ekkor a papok többnyire rendkívüli feloldozási és felmentési felhatalmazásokat kapnak, a hívek pedig teljes búcsút nyerhetnek.[1]
A rendes jubileumi év (jubilaeum maius, jubilaeum anni sancti) 25 évenként következik és egy évig tart, míg a rendkívüli jubileumi év (jubilaeum minus) bármely évben tartható és általában csak pár hónapig tart, ezért kis jubileum-nak is nevezik.[2]
Ókori zsidóság
A jubileumi év a mózesi törvény szerint [3] minden 50-ik esztendő volt, melyet a társadalom szociális egyensúlyát biztosító intézkedések megtartásával kellett megünnepelni. A földet pihentették; falakkal nem övezett területeken fekvő, elzálogosított földbirtokok és házak minden ellenszolgáltatás nélkül visszamentek az eredeti birtokos vagy örököseinek tulajdonába; a rabszolgákat szabadon bocsátották, az adósságokat elengedték. E törvények Isten abszolút tulajdonjogának elismerését célozták. [1]
Római katolikus egyház
A katolikus egyház átvette a jubileumi év fogalmát, s időnként külön jubileumi évet hirdet, mint különleges kegyelmi és bűnbánati időt, amikor a hívek bizonyos feltételek mellett (templomlátogatás, böjt, alamizsna, gyónás-áldozás) teljes búcsút nyerhetnek. A gyóntatok ilyenkor egyes fönntartott bűnök, egyházi büntetések, fogadalmak stb. alól fölmenthetnek. [1]
A rendes egyházi jubileumi év a római Szt. Péter-bazilika jubileumi kapujának ünnepélyes megnyitásával kezdődik, s karácsonytól karácsonyig tart; a következő évben az egész Egyházra kiterjesztetik. [1]
Az első jubileumi évet VIII. Bonifác 1300-ban úgy rendelte el, hogy csak százévenként ismétlődjék. VI. Kelemen 1343-ban a már 50 évenként parancsolta megismételni; 1350-ben egy millióra becsülték a római zarándokok számát. [1]
VI. Orbán 1389-ben 33 évenként, végül II. Pál 1470-ben 25 évenként ismételteti, ami később is szokásban maradt.[1]