Szankció

Szankciók alatt oly jogkövetkezményeket értünk, melyek jogsértés esetén állanak be és a jogszegő számára hátrányosak.
A mai jogrendszerekben a jogszabályok túlnyomó többsége szankcióval van ellátva, a szankció a jog érvényesülésének legáltalánosabb látható tényezője.
A szankcióval a jutalom állítható szembe, mint jogkövetés esetére beálló előnyös jogkövetkezmény.
A szankcióval és a jutalommal szembeállíthatók a jogérvényesülésnek olyan biztosítékai, amelyek nem a jog rendelkezései alapján állanak fenn, hanem attól függetlenül; ilyenek elsősorban a különböző etikai és szociológiai tényezők: történeti tradíciók, társadalmi tekintély, társadalmi vagy jogi állásból fakadó kényszerhelyzet, vallási meggyőződés stb., melyeknek kényszerére főleg a magasabb rendű jogszabályok érvényesülése támaszkodik.
Hogy a hatékony szankció jogintézménye szervezett jogérvényesítés legyen, minden jogalanyra kölcsönösen kiterjedjen és méltányos jogot képviseljen, mindezek helyesjogi követelmények.

A szankció a társadalom reakciója az egyén fontos helyzetekben tanúsított magatartására. Célja a társadalmi konformitás biztosítása. A szankció szavakban, gesztusokban, ritkábban fizikai kényszerben megnyilvánuló ráhatás. Hatóereje az egyén félelmében van, hogy a közösségi kapcsolatokból kirekesztődik. A paraszttársadalomban a morális szankciók által érvényesített magatartás gyakran különbözik a törvényes karhatalommal szentesített magatartási szabályoktól. Ellentétben a köznyelvi használattal, a szankció nemcsak negatív, de pozitív is lehet, a csoport részéről a tagok viselkedésére válaszul érkező pozitív reakció. A szankció a társadalmi ellenőrzés fontos eszköze. Megnyilvánulási formái: csúfolás, kiközösítés, kinézés, közvéleménybüntetés, megszólás.