„Torna (sport)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2019. november 28., 10:31-kori változata

Ez a szócikk a versenysportról szól. Hasonló címmel lásd még: Torna (egyértelműsítő lap).

A torna különböző jellegű és különböző szereken bemutatott gyakorlatokból álló összetett sportág, amelyet férfiak és nők egyaránt űznek, részben eltérő szereken. A szertornán kívül a szervezett tornasportok közé tartozik még a ritmikus gimnasztika (régen: művészi torna), a trambulin (gumiasztal), az akrobatikus torna (korábban sportakrobatika) és az aerobik. A férfi szertorna gyakorlatai: talaj, gyűrű, korlát, lólengés, ugrás és nyújtó. A női versenyeken is megvan a talaj és az ugrás, további szereik a gerenda és a felemás korlát. Az egyes gyakorlatfajtákból egyéni versenyeket rendeznek, de a valamennyi gyakorlatot tartalmazó összetett versenyek és a csapatversenyek is a megmérettetés részei. A sportág hazai irányító szerve a Magyar Torna Szövetség, európai szerve az Union Européenne de Gymnastique (UEG), nemzetközi szerve pedig a Fédération Internationale de Gymnastique (FIG).

A versenyek

A versenyek felosztása nemek szerint

A tornaversenyek a résztvevők neme szerint:

1. lány-, illetve női,

2. fiú-, illetve férfiversenyek lehetnek.

A lányok és fiúk, illetve a nők és férfiak egymás ellen nem versenyezhetnek.

A versenyek jellege

A tornaversenyek jellegük szerint lehetnek:

– egyéni versenyek, ahol a tornászok egyénileg vesznek részt a versenyeken, és az elért eredmény a tornászoknak egyénileg számít.

– egyénenkénti csapatversenyek, ahol a tornászok a versenyen mint a csapat tagjai vesznek részt és a csapat tagjai külön-külön mutatják be gyakorlataikat; az egyénileg elért pontszám a csapat eredményébe számít be.

A versenyek rendszere életkor szempontjából: a) gyermek; b) serdülő; c) ifjúsági; d) junior; e) felnőtt

Versenyszámok szerinti versenyek: 1. Összetett verseny; 2. Összetett és szerenkénti verseny

A versenyzők

A versenyzők száma attól függ, hogy egyéni vagy csapatversenyen indulnak.

1. Egyéni versenyen a tornászok egyénileg vesznek részt. az egyéni versenyzők száma általában kötetlen, kivéve ha a versenykiírás másképpen intézkedik.

2. A csapat legkisebb létszáma két tornász.

a) A csapatot egynemű (férfi vagy nő), általában egy korcsoportba tartozó hasonló minősítésű tornászokból kell összeállítani, kivéve ha a versenykiírás másképpen intézkedik.

b) A csapat létszáma általában 6 fő, akik közül versenyszámonként a legjobb 5 tornász eredménye számít, vagyis minden versenyszámban egy-egy, a legkevesebb pontszámot elért tornász eredményét nem veszik figyelembe.

c) A verseny megkezdése után a csapatot kiegészíteni vagy a tornászokat cserélni nem szabad. Sérült tornász helyére nem szabad mást beállítani, még abban az esetben sem, ha a csapat létszáma az előírt alá csökkenne.

Korcsoportok

A tornászok életkoruk alapján a következő korcsoportba tartoznak:

	fiú	lány
a) gyermektornászok	8-10 évig	7-10 évig
b) serdülő tornászok	8-14 évig	8-12 évig
c) ifjúsági tornászok	12-18 évig	11-14 évig
d) junior tornászok	14-20 évig	14-15 évig
e) felnőtt tornászok	16 évtől	15 évtől

A tornászok korcsoportjuk felső határának betöltése évében a naptári év végéig (december 31-ig) még korcsoportjukban versenyezhetnek. A következő és január 1-jétől az új, magasabb korcsoportba tartoznak.^[1]

A szertorna gyakorlatai

A torna mai képe viszonylag lassan alakult ki. Korábban olyan – ma már furcsának ható tornamutatványok is a műsoron voltak, mint a lóugrás keresztben, a függeszkedés, a férfi buzogánygyakorlat, kéziszer-gyakorlat, kötélmászás stb. A rendszer az 1950-es évektől tekinthető befejezettnek, noha – főleg a szerek kialakításával és a gyakorlatok összeállításával és pontozásával kapcsolatban – időről időre történnek kisebb módosítások. A gyakorlatokat általában hat bíró és egy döntőbíró minősíti: 1-től 10-ig terjedő pontszámot adhatnak, tizedes pontossággal.

Mindkét nem által bemutatott gyakorlatok

Talajgyakorlat

A talajgyakorlatokat a korábbi évtizedekben műszabadgyakorlatnak nevezték. A talajgyakorlat számára kialakított terület 12×12 m nagyságú, rugalmas keményhab alapozású szőnyeg. A szőnyeg rugalmas kialakítása teszi lehetővé a tornászok számára a nagy magasságú ugrások végrehajtását, anélkül, hogy a talajra érkezéskor ébredő dinamikus erőhatások károsan vegyék igénybe ízületeiket. A gyakorlatok során a tornászok bizonyságot adhatnak rugalmasságról, erőről, egyensúlyérzékről és akrobatikus képzettségről. A gyakorlatok különböző ugrásokból, forgásokból, körözésekből, kézállásokból és más erőelemekből állnak, amiket nőknél táncelemek is kiegészítenek. A gyakorlatokat a nők zenére, a férfiak anélkül mutatják be. Ez az egyetlen szer, ahol a férfiak rövid sportnadrágban is bemutathatják gyakorlataikat.

Ugrás

Az ugrást korábban lóugrásnak nevezték. Az ugrást ekkor a férfiak hosszában, a nők keresztben elhelyezett (kápa nélküli) lovon hajtották végre. A mai ugrószer körülbelül 1×1 m felületű, speciális kialakítású tornaszer. Magassága férfiak esetén 1,35 m, nőknél 1,25 m. Az ugrást a versenyzők nekifutásból, rugós dobbantóról indítják. A szert két kézzel érintik, azon megtámaszkodva a test hossz- és keresztiránya mentén forgásokat végeznek, majd a kijelölt érkezési helyen fognak talajt két lábbal. A versenyzők bizonyos ugrásfajtáknál már a szer érintése előtt is végrehajthatnak forgást és csavart.

Férfi versenyszámok

Gyűrűgyakorlat

A gyűrű szer két, 18 cm belső átmérőjű fa karika, amelyek a talaj felett 255 cm-re lógnak egy szilárdan kifeszített állványzatról, egymástól való távolságuk 50 cm. Az állvány magassága 5,5 m, szélessége 2,6 m. A gyűrűk bőrhevederrel kapcsolódnak a felfüggesztő acélsodronyokhoz. A gyakorlatot a versenyzők nyugalmi függeszkedő testhelyzetből kezdik, és lendületi, erő- és tartásos elemekből összeállítva hajtják végre. A leugrás minden esetben lendületi elemből történik.

Korlátgyakorlat

A korlát (megalkotója a német torna atyja, Jahn volt) két, párhuzamosan elhelyezett farúd (erre utal angol neve: parallel bars). A korlát rudainak hossza 3,5 m, egymástól mért távolságuk – állítható módon – 42–52 cm, és egy állványszerkezeten 1,7 m magasságban vannak elhelyezve. A gyakorlat lendületi, forgásos és egyensúlyi elemekből áll, gyakran erőelemekkel kiegészítve. A gyakorlat elemei a rudak irányában, de arra merőlegesen is végrehajthatók.

Lólengés

A ló hosszúsága 1,6 m, 1,1 m magas, a rajta elhelyezett kápák magassága 12 cm, egymástól való távolságuk – állíthatóan – 40–45 cm. A lólengés gyakorlata csak lendületi elemekből állhat (pároskörök, ollók és ellenollók, orsók stb.), valamint az – utóbbi időben többnyire kézállásból végrehajtott – leugrásból (amelynél a lendületi elemek kizárólagosságára vonatkozó szabály fölött szemet hunynak…). Mind a kötelező, mind pedig a szabadon választott ugrást csak egyszer lehet bemutatni. A lólengés két legnehezebb elemét (Vígh László edző jóvoltából) magyar tornászok mutatták be, és róluk nevezték el (Magyar-vándor – Magyar Zoltán, Sivadó-vándor – Sivadó János).

Nyújtógyakorlat

A nyújtó egy acélrúd, amelynek az átmérője 28 mm, hossza 2,4 m, és a talajtól 2,80 m magasságban rögzítik egy állványzaton.^[2] A nyújtógyakorlat kizárólag lendületi elemekből állhat, körökből, fordulatokból, szaltókból stb. A szer egyik gyakran alkalmazott speciális elemét (Kovács-szaltó), az azt először bemutató Kovács Péterről nevezték el.

Női versenyszámok

Gerendagyakorlat

A gerenda 5 m hosszú és 10 cm széles, felületén filcréteget helyeznek el. A gerenda magassága 120 cm. A gyakorlatok elemei az egyensúlyérzékre épülnek: lépések, forgások, szaltók stb.

Felemáskorlát-gyakorlat

A felemás korlát két, egymással párhuzamosan elhelyezett farúd. A férfiak által használt korláttól abban különbözik, hogy a két rúd magassága eltérő: 155 cm és 240 cm, távolságuk állítható. A felemás korláton bemutatott gyakorlatok némiképp a nyújtógyakorlatokra emlékeztetnek, miközben a tornászok a két rudat közel egyforma arányban használják (fellendülések, fordulatok, szökkenések, billenések stb.). A gyakorlatokat gyakran ugródeszkáról felugorva indítják.

Források

↑ Urvári Sándor: Torna szabálykönyv. Verseny- és játékszabályok. Sportpropaganda Vállalat, Budapest, 1986.
↑ A nemzetközi szövetség szabályai. 116. oldal.^{[halott link]}

További információk

Magyar Torna Szövetség
Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 585–587. o. ISBN 963-9257-17-6
Peter Matthew, Ian Morrison, Radó Péter szerk.: Guinness sport-enciklopédia. Solaris Kft., 1991.
Walter Umminger: A sport krónikája. Officina Nova, Budapest, 1992.

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Torna (sport) témájú médiaállományokat.

Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Urvári Sándor: Torna szabálykönyv. Verseny- és játékszabályok. Sportpropaganda Vállalat, Budapest, 1986.

[2] A nemzetközi szövetség szabályai. 116. oldal.^{[halott link]}

[1]

[2]

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 A '''torna''' különböző jellegű és különböző szereken bemutatott gyakorlatokból álló összetett [[sport]]ág, amelyet férfiak és nők egyaránt űznek, részben eltérő szereken. A szertornán kívül a szervezett tornasportok közé tartozik még a [[ritmikus gimnasztika]] (régen: művészi torna), a [[trambulin]] (gumiasztal), az [[akrobatikus torna]] (korábban sportakrobatika) és az [[aerobik]]. A férfi szertorna gyakorlatai: ''talaj'', ''gyűrű'', ''korlát'', ''lólengés'', ''ugrás'' és ''nyújtó''. A női versenyeken is megvan a ''talaj'' és az ''ugrás'', további szereik a ''gerenda'' és a ''felemás korlát''. Az egyes gyakorlatfajtákból egyéni versenyeket rendeznek, de a valamennyi gyakorlatot tartalmazó összetett versenyek és a csapatversenyek is a megmérettetés részei. A sportág hazai irányító szerve a ''Magyar Torna Szövetség'', európai szerve az ''Union Européenne de Gymnastique'' (UEG), nemzetközi szerve pedig a ''Fédération Internationale de Gymnastique'' (FIG).
-== Története ==
-[[Fájl:Paidotribe Louvre G235.jpg|bélyegkép|Tornász és edzője görög vázán]]
-A torna történetét az [[Ókori Görögország|ókori görögökhöz]] szokás kötni, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy már egyiptomi, indiai régészeti emlékeken is láthatunk tornára utaló mozdulatokat. Az ókori Kínában i. e. 2000 körülire teszik a gyógytorna kialakulását, feltalálójának ''Huang-ti'' császárt tartják. A [[Minószi civilizáció|krétai kultúrában]] is találni sport témájú ábrázolásokat, például bika szarvai között átszaltózó tornászokat. Ezzel együtt a sporttorna valójában az ókori görögökig vezethető vissza, akik különös figyelmet fordítottak a fizikai állóképesség fejlesztésére és szinten tartására. Minden városban volt ''gümnaszion'' (tornacsarnok), ahol a férfiak gyakorolhattak. A futásokból, ugrásokból és dobásokból álló mozgásrendszert ''palesztiká''nak nevezték. Az [[Ókori Róma|ókori Rómában]] a testedzéssel már inkább csak a katonák és a gladiátorok foglalkoztak. A [[középkor]]ban a [[Lovagság a középkorban|lovagi tornákat]] lehet megemlíteni. A [[reneszánsz]] idején újra felfedezték a palesztikát, és különböző [[Humanizmus|humanista]] iskolákban gyakorolták. ''Mercurialis'' könyvet írt arról, hogy a testgyakorlás az egészségmegőrzés fontos eszköze (''De arte gymnastica'', 1569). Az [[1600-as évek]]ben [[Comenius]] bevezette a (sport)játékokat az oktatásba, és játékterek kialakítását javasolta az iskolákban ''(Orbis pictus)''.
-[[Fájl:Friedrich Ludwig Jahn.jpg|bélyegkép|balra|''F. L. Jahn'', a német torna atyja]]
-A mai értelemben vett szertorna alapjait német területen fektették le a [[18. század]] második felében. [[1793]]-ban ''Johann Christoph Friedich Guths Muths'' megjelentette ''Gymnastic für die Jugend'' ''(Gimnasztika az ifjúság számára)'' című művét, az első olyan tornászkönyvet, amelyben a testgyakorlatok immár „testen végzett munkává” váltak. ''Friedrich Ludwig Jahn'' [[1811]]-ben megalapította a [[berlin]]i ''Turnverein''t, a voltaképpeni első tornaegyesületet, és kialakította az ún. ''német tornarendszer''t. Ezt fejlesztette tovább a svájci ''Adolf Spiess'', aki bevezette a kéziszerek használatát. Sajátossága a német rendszerű sportnak, hogy a versenyeket nem támogatták, ellentétben az Angliában kialakult, elsősorban az [[Atlétika|atlétikán]] alapuló iskolával (az ellentéteket akkoriban atlétika-torna háborúnak nevezték). Ennek megfelelően a nemzetközi tornaszövetség (FIG) is csak tornabemutatókat szervezett, az első, [[Athén]]ban megrendezett újkori [[Olimpiai játékok|olimpiától]] pedig kifejezetten eltiltotta a tornászokat (néhány ország, köztük [[Magyarország]] sportolói is, azért részt vettek a játékokon). A FIG csak lassan adta be a derekát: az első [[Torna-világbajnokok listája|torna-világbajnokságot]] [[1903]]-ban rendezte meg [[Antwerpen]]ben egyéni összetett és csapatverseny formájában, de szerenkénti világbajnokságokat csak [[1930]]-tól (nőknél [[1950]]-től) tartottak. A sportág nemzetközi nagyságai közül – önkényesen kiemelve – megemlíthető [[Nyikolaj Jefimovics Andrianov|Nyikolaj Andrianov]], [[Věra Čáslavská]], [[Miroslav Cerar (tornász)|Miroslav Cerar]], [[Nadia Comăneci]], [[Kató Szavao]], [[Larisza Szemjonovna Latinyina|Larisza Latinyina]] és [[Ljudmila Ivanovna Turiscseva|Ljudmila Turiscseva]], akik sportszerűségükkel, látványos gyakorlataikkal sokat tettek a tornasport népszerűsítéséért.
-Magyarországon az első nyilvános ''testgyakorolda'' [[1819]]-ben nyitotta meg a kapuit, majd folyamatosan sorra alakultak a tornaegyletek. Itt is megfigyelhető volt az éles szembenállás a szabadtéri atlétika és labdajátékok, valamint a beltéri torna hívei között. Hamarosan kialakult azonban a versenyszerű tornasport, [[1905]]-től már bajnokságokat is rendeztek. A tornaszövetség nemzetközi versenyek szervezését is vállalta: [[1934]]-ben világbajnokságot rendeztek. Ezt követték az évtizedekkel későbbi sportversenyek: [[1983]]-ban világbajnokságot, [[1992]]-ben Európa-bajnokságot, [[2002]]-ben pedig szerenkénti világbajnokságot rendeztünk. Versenyzőink többnyire nincsenek a nemzetközi tornasport élvonalában, de időről időre felbukkan egy olyan tehetség, aki elismerést vált ki a nemzetközi versenyeken, sőt a sportág legnagyobbjai között tartják számon. Olimpiákon, világbajnokságokon szereztek egyéni aranyérme(ke)t [[Borkai Zsolt]], [[Csollány Szilveszter]], [[Keleti Ágnes]], [[Korondi Margit]], [[Magyar Zoltán (tornász)|Magyar Zoltán]], [[Pataki Ferenc (tornász)|Pataki Ferenc]], [[Pelle István]], [[Ónodi Henrietta]], [[Berki Krisztián (tornász)|Berki Krisztián]] és a kéziszercsapat.
-A magyarországi torna oktatásában jelentős szerepet nyert [[1974]]-től a "''Gimnasztika''" név alatt megjelent könyv, amelyet [[Farkas György (testnevelő tanár)|boldogfai Farkas György]] ([[1924]]–[[1988]]), a [[pécs]]i "Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának" főiskolai docense, Baranya megyei tornaszövetség elnöke adott ki.
 == A versenyek ==
 ;A versenyek felosztása nemek szerint