„Belső mag” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
|||
12. sor: | 12. sor: | ||
==Források== |
==Források== |
||
*Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997 |
*Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997 |
||
*Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 ISBN |
*Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 {{ISBN|963188928-9}} |
||
{{A Föld belső szerkezete}} |
{{A Föld belső szerkezete}} |
A lap 2017. augusztus 25., 15:57-kori változata
A belső mag a Föld legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú része.
A földmag két részét (külső folyékony és belső szilárd öv) 1936-ban fedezte fel Inge Lehmann dán szeizmológus, a földrengéshullámok terjedését figyelve a Föld belsejében. Az őáltala felfedezett felületet, mely a két övet elválasztja mintegy 5000 km mélyen, Lehmann-felületnek nevezik.
A meteoritok és az őket alkotó kémiai elemek fizikai és vegyi tulajdonságainak tanulmányozásából azt feltételezik, hogy a belső magot elsősorban vas és nikkel alkotja.
A belső magban uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. Feltételezik, hogy a hőmérséklet 5000-7000 °C között alakul,[1][2] míg a nyomás 330-360 GPa értékek között. A szilárd halmazállapotot azzal magyarázzák, hogy ilyen extrém nyomásviszonyok mellett a vas olvadáspontja rendkívül megnő.
Jegyzetek
Források
- Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997
- Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 ISBN 963188928-9