„Grünfeld-ház (Miskolc, Szemere utca)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Kép be |
|||
6. sor: | 6. sor: | ||
A Szemere utcán, az [[Az Ügyvédi Kamara székháza (Miskolc)|Ügyvédi Kamara sarokháza]] mellett állt Grünfeld Ignác, neves miskolci kereskedő egyemeletes háza, földszintjén üzletekkel. Szemben, a Szemere-Arany János utcák sarkán, a nevezetes „Szemere étterem és söröző” működött. 1885-ben Grünfeld Ödön, Ignác fia – szintén kereskedő – korszerűsíteni, bővíteni akarta a házat, de meggondolta magát, és inkább egy új épület megépítését határozta el a régi helyén. Építési kérelmére az illetékes városi építési bizottság meghatározta a régi helyére építendő ház fő paramétereit: a földszinti helyiségeknek 4,4 méter magasaknak, az emeletieknek 4,8 méteresnek kellett lenniük. A pince téglafalának vastagságát 75 centiméterben, az egyéb főfalakat 45 centiméterben határozták meg. Az építészeti tervek szerint az épület U alakban épült meg öt pincével, négy bolttal, 17 szobával, 4–4 konyhával, éléskamrával és előszobával, több mint 1100 négyzetméteren. A telek végén istállósor állt. |
A Szemere utcán, az [[Az Ügyvédi Kamara székháza (Miskolc)|Ügyvédi Kamara sarokháza]] mellett állt Grünfeld Ignác, neves miskolci kereskedő egyemeletes háza, földszintjén üzletekkel. Szemben, a Szemere-Arany János utcák sarkán, a nevezetes „Szemere étterem és söröző” működött. 1885-ben Grünfeld Ödön, Ignác fia – szintén kereskedő – korszerűsíteni, bővíteni akarta a házat, de meggondolta magát, és inkább egy új épület megépítését határozta el a régi helyén. Építési kérelmére az illetékes városi építési bizottság meghatározta a régi helyére építendő ház fő paramétereit: a földszinti helyiségeknek 4,4 méter magasaknak, az emeletieknek 4,8 méteresnek kellett lenniük. A pince téglafalának vastagságát 75 centiméterben, az egyéb főfalakat 45 centiméterben határozták meg. Az építészeti tervek szerint az épület U alakban épült meg öt pincével, négy bolttal, 17 szobával, 4–4 konyhával, éléskamrával és előszobával, több mint 1100 négyzetméteren. A telek végén istállósor állt. |
||
A ház az 1910-es években Győri Ödön szesz- és likőrnagykereskedő tulajdonában volt, aki a városi szeszgyár egyik alapítója volt. A Grünfeld család a város közéletében is fontos szerepet játszott, a Városháza 1871-es átalakításában és az [[1878-as miskolci árvíz]] utáni újjáépítésben is közreműködött. Grünfeld Ödön nevét két kiskorú gyermekével Elekkel és Zsigmonddal együtt 1904-ben magyarosította Grünfeldről Győrire. Pénzügyi szaktekintélyként véleményét kikérte [[Tisza Kálmán]] és [[Tisza István]] is. 1935-ben bekövetkezett halála után fia, Győri Elek tulajdonába került a ház, amely az államosításig, az 1950-es évekig maradt a család birtokában. |
|||
Az egyemeletes, hatalmas alapterületű, eklektikus stílusú épület 3+1+3 axisú utcai homlokzattal rendelkezik. Homlokzata gazdagon díszített, közép[[rizalit]] osztja szimmetrikussá. Hatásos eleme a díszes, középre állított, félköríves erkély, illetve a kagylószerűen kiképezett erkélyajtónyílás. A törtívű emeleti szemöldökpárkányok lunettáiban [[stukkó]]díszek vannak. A földszinti portálok nyílásait hangsúlyos pillérek osztják. |
Az egyemeletes, hatalmas alapterületű, eklektikus stílusú épület 3+1+3 axisú utcai homlokzattal rendelkezik. Homlokzata gazdagon díszített, közép[[rizalit]] osztja szimmetrikussá. Hatásos eleme a díszes, középre állított, félköríves erkély, illetve a kagylószerűen kiképezett erkélyajtónyílás. A törtívű emeleti szemöldökpárkányok lunettáiban [[stukkó]]díszek vannak. A földszinti portálok nyílásait hangsúlyos pillérek osztják. |
A lap 2017. február 19., 15:55-kori változata
Az egykori Grünfeld-ház, Grünfeld Ödön háza, Miskolcon, a Szemere Bertalan u. 4. alatt áll.
Története
A Szemere utcán, az Ügyvédi Kamara sarokháza mellett állt Grünfeld Ignác, neves miskolci kereskedő egyemeletes háza, földszintjén üzletekkel. Szemben, a Szemere-Arany János utcák sarkán, a nevezetes „Szemere étterem és söröző” működött. 1885-ben Grünfeld Ödön, Ignác fia – szintén kereskedő – korszerűsíteni, bővíteni akarta a házat, de meggondolta magát, és inkább egy új épület megépítését határozta el a régi helyén. Építési kérelmére az illetékes városi építési bizottság meghatározta a régi helyére építendő ház fő paramétereit: a földszinti helyiségeknek 4,4 méter magasaknak, az emeletieknek 4,8 méteresnek kellett lenniük. A pince téglafalának vastagságát 75 centiméterben, az egyéb főfalakat 45 centiméterben határozták meg. Az építészeti tervek szerint az épület U alakban épült meg öt pincével, négy bolttal, 17 szobával, 4–4 konyhával, éléskamrával és előszobával, több mint 1100 négyzetméteren. A telek végén istállósor állt.
A ház az 1910-es években Győri Ödön szesz- és likőrnagykereskedő tulajdonában volt, aki a városi szeszgyár egyik alapítója volt. A Grünfeld család a város közéletében is fontos szerepet játszott, a Városháza 1871-es átalakításában és az 1878-as miskolci árvíz utáni újjáépítésben is közreműködött. Grünfeld Ödön nevét két kiskorú gyermekével Elekkel és Zsigmonddal együtt 1904-ben magyarosította Grünfeldről Győrire. Pénzügyi szaktekintélyként véleményét kikérte Tisza Kálmán és Tisza István is. 1935-ben bekövetkezett halála után fia, Győri Elek tulajdonába került a ház, amely az államosításig, az 1950-es évekig maradt a család birtokában.
Az egyemeletes, hatalmas alapterületű, eklektikus stílusú épület 3+1+3 axisú utcai homlokzattal rendelkezik. Homlokzata gazdagon díszített, középrizalit osztja szimmetrikussá. Hatásos eleme a díszes, középre állított, félköríves erkély, illetve a kagylószerűen kiképezett erkélyajtónyílás. A törtívű emeleti szemöldökpárkányok lunettáiban stukkódíszek vannak. A földszinti portálok nyílásait hangsúlyos pillérek osztják.
1994-ben renoválták az épületet, ennek során – főleg a belső terekben – elveszett néhány korabeli elem, de reprezentatív megjelenését megőrizte. Az 1990-es évek elejétől különböző bankfiókok működtek az épületben, aztán volt itt a Miskolc-kártya irodája is, 2014-ben egy biztosítótársaság ügyfélirodája van benne.
Források
- Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1/1. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár. 2006. 95–98. o. ISBN 9639311499