„Oreszt Adamovics Kiprenszkij” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Linkek |
|||
21. sor: | 21. sor: | ||
Első sikerét [[1805]]-ben ''Dmitrij Donszkoj legyőzi Mamajt'' című történeti tárgyú festményével aratta, melyet aranyéremmel tüntettek ki. Már pályája kezdetén mesterségbeli tudásról, az érzelmek mély megértéséről tanúskodik nevelőapját ábrázoló festménye, ''Adam Svalbe arcképe'' ([[1804]]). A képet jóval elkészülte után, [[1830]]-ban a [[nápoly]]i képzőművészeti kiállításon is bemutatták, és az osztatlan sikert aratott. Korai alkotásaihoz tartozik első ''Önarckép''e ([[1808]]) és több más portré, így barátja, A. R.Tomilov műgyűjtőről készített néhány vászna is. |
Első sikerét [[1805]]-ben ''Dmitrij Donszkoj legyőzi Mamajt'' című történeti tárgyú festményével aratta, melyet aranyéremmel tüntettek ki. Már pályája kezdetén mesterségbeli tudásról, az érzelmek mély megértéséről tanúskodik nevelőapját ábrázoló festménye, ''Adam Svalbe arcképe'' ([[1804]]). A képet jóval elkészülte után, [[1830]]-ban a [[nápoly]]i képzőművészeti kiállításon is bemutatták, és az osztatlan sikert aratott. Korai alkotásaihoz tartozik első ''Önarckép''e ([[1808]]) és több más portré, így barátja, A. R.Tomilov műgyűjtőről készített néhány vászna is. |
||
[[1809]]-ben Szentpétervárról [[Moszkva|Moszkvába]] küldték, hogy segítsen a [[Vörös tér]]re tervezett ''[[Minyin és Pozsarszkij emlékmű]]'' elkészítésében. Az itteni pezsgő művészeti élet légköre, a [[Napóleoni háborúk|napóleoni háborús évek]] hangulata nagy hatást gyakorolt rá. F. V. Rosztopcsin magánképtárában neves nyugati festők képeit tanulmányozhatta, szalonjában pedig megismerkedett a kor neves íróival, költőivel, köztük Batyuskovval, Vjazemszkijjel és Zsukovszkijjal. Szinte megszállottan dolgozott. Je. P. Rosztopcsináról (1809), Je. V. Davidovról (1809), A. A. Cselisevről (1811) készített vásznai a moszkvai korszak legjobb alkotásai közé tartoznak. |
[[1809]]-ben Szentpétervárról [[Moszkva|Moszkvába]] küldték, hogy segítsen a [[Vörös tér]]re tervezett ''[[Minyin és Pozsarszkij emlékmű]]'' elkészítésében. Az itteni pezsgő művészeti élet légköre, a [[Napóleoni háborúk|napóleoni háborús évek]] hangulata nagy hatást gyakorolt rá. F. V. Rosztopcsin magánképtárában neves nyugati festők képeit tanulmányozhatta, szalonjában pedig megismerkedett a kor neves íróival, költőivel, köztük Batyuskovval, Vjazemszkijjel és [[Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij|Zsukovszkijjal]]. Szinte megszállottan dolgozott. Je. P. Rosztopcsináról (1809), Je. V. Davidovról (1809), A. A. Cselisevről (1811) készített vásznai a moszkvai korszak legjobb alkotásai közé tartoznak. |
||
[[1812]] márciusában visszautazott Szentpétervárra. A franciák elleni honvédő háború sok résztvevőjét grafikai portrésorozatban örökítette meg. Ebben az időszakban készült leghíresebb festményei között van ''D. N. Hvosztova portréja'' (1814), valamint a kor több híres költője, így K. N. Batyuskov (1815), V. A. Zsukovszkij (1816) és az állatmesék híres költője, I. A. Krilov arcképe is. |
[[1812]] márciusában visszautazott Szentpétervárra. A franciák elleni honvédő háború sok résztvevőjét grafikai portrésorozatban örökítette meg. Ebben az időszakban készült leghíresebb festményei között van ''D. N. Hvosztova portréja'' (1814), valamint a kor több híres költője, így K. N. Batyuskov (1815), [[Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij|V. A. Zsukovszkij]] (1816) és az állatmesék híres költője, I. A. Krilov arcképe is. |
||
=== Itáliában (1816–1823) === |
=== Itáliában (1816–1823) === |
||
39. sor: | 39. sor: | ||
Fájl:Kiprensky Davydov.jpg|Je. V. Davidov (1809) |
Fájl:Kiprensky Davydov.jpg|Je. V. Davidov (1809) |
||
Fájl:Orest Adamovic Kiprenskij 001.jpg| D. N. Hvosztova (1814) |
Fájl:Orest Adamovic Kiprenskij 001.jpg| D. N. Hvosztova (1814) |
||
Fájl:Zhukovsky 1815.jpg| |
Fájl:Zhukovsky 1815.jpg| [[Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij|Vaszilij A. Zsukovszkij]] (1815) |
||
Fájl:Orest Kiprensky 003.jpg| Je. Sz. Avdulina (1822) |
Fájl:Orest Kiprensky 003.jpg| Je. Sz. Avdulina (1822) |
||
Fájl:Kiprensky Orest - Portrait of Epanchin.jpg| N. P. Jepancsin (papír, ceruzarajz; Nápoly, 1829) |
Fájl:Kiprensky Orest - Portrait of Epanchin.jpg| N. P. Jepancsin (papír, ceruzarajz; Nápoly, 1829) |
A lap 2014. március 28., 19:06-kori változata
Oreszt Adamovics Kiprenszkij | |
Önarckép (1808) | |
Született | 1782. március 13. Koporje falu, Oroszország |
Elhunyt | 1836. október 5. Róma, Olaszország |
Állampolgársága | orosz |
Nemzetisége | orosz |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Birodalmi Művészeti Akadémia (–1803) |
Kitüntetései | Large gold medal of the Imperial Academy of Arts |
Halál oka | tüdőgyulladás |
Sírhelye | Róma |
A Wikimédia Commons tartalmaz Oreszt Adamovics Kiprenszkij témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Oreszt Adamovics Kiprenszkij (oroszul: Орест Адамович Кипренский) (Koporje falu, 1782. március 13. – Róma, 1836. október 5.) a 19. század első évtizedeinek kiemelkedő orosz portréfestője.
Élete és művészete
A pétervári kormányzóság oranienbaumi járásában, egy Koporje falu melletti birtokon született. Az anyakönyvbe egy jobbágylány házasságon kívüli fiaként jegyezték be, apja valójában a birtok földesura volt. Felvett családi neve a falu nevéből származik. Hat éves korában beadták a Művészeti Akadémia nevelőintézetébe, ahonnan közel tíz évvel később mint tehetséges tanulót felvették a történeti festészeti osztályba. Az akadémiát 1803-ban fejezte be.
Pályakezdés
Első sikerét 1805-ben Dmitrij Donszkoj legyőzi Mamajt című történeti tárgyú festményével aratta, melyet aranyéremmel tüntettek ki. Már pályája kezdetén mesterségbeli tudásról, az érzelmek mély megértéséről tanúskodik nevelőapját ábrázoló festménye, Adam Svalbe arcképe (1804). A képet jóval elkészülte után, 1830-ban a nápolyi képzőművészeti kiállításon is bemutatták, és az osztatlan sikert aratott. Korai alkotásaihoz tartozik első Önarcképe (1808) és több más portré, így barátja, A. R.Tomilov műgyűjtőről készített néhány vászna is.
1809-ben Szentpétervárról Moszkvába küldték, hogy segítsen a Vörös térre tervezett Minyin és Pozsarszkij emlékmű elkészítésében. Az itteni pezsgő művészeti élet légköre, a napóleoni háborús évek hangulata nagy hatást gyakorolt rá. F. V. Rosztopcsin magánképtárában neves nyugati festők képeit tanulmányozhatta, szalonjában pedig megismerkedett a kor neves íróival, költőivel, köztük Batyuskovval, Vjazemszkijjel és Zsukovszkijjal. Szinte megszállottan dolgozott. Je. P. Rosztopcsináról (1809), Je. V. Davidovról (1809), A. A. Cselisevről (1811) készített vásznai a moszkvai korszak legjobb alkotásai közé tartoznak.
1812 márciusában visszautazott Szentpétervárra. A franciák elleni honvédő háború sok résztvevőjét grafikai portrésorozatban örökítette meg. Ebben az időszakban készült leghíresebb festményei között van D. N. Hvosztova portréja (1814), valamint a kor több híres költője, így K. N. Batyuskov (1815), V. A. Zsukovszkij (1816) és az állatmesék híres költője, I. A. Krilov arcképe is.
Itáliában (1816–1823)
Kiprenszkij munkásságának nagy ellentmondása, hogy miközben kitűnő arcképeket készített és művészetét elismerték, ő maga a portréfestést csak megélhetési forrásnak tartotta. Hivatásának a történeti festészetet tekintette és nagy történelmi tablók létrehozásáról álmodott. Miután a Művészeti Akadémia tanácsosa lett, 1816-ban ösztöndíjjal Itáliába utazott, hogy tervét ott valóra váltsa. Az itáliai években hírneve csúcsára ért, egy ideig ő jelentette ott az orosz festészetet. A firenzei akadémia az Uffizi Képtár számára megrendelte a művész önarcképét (1819), ami nagy megtiszteltetésnek számított. Megrendelésekre egymás után készítette portréit. Egyik képének modellje (Mariucci arcképe), a kiskorú Anne-Maria Falcucci később a felesége lett. Mielőtt elhagyta Itáliát, Kiprenszkij kifizette a kislány pénzsóvár anyját, majd a gyereket elhelyezte egy kolostor panziójában. Áhított művészi célját azonban nem sikerült elérnie, történelmi tárgyú festményei nem keltettek különösebb feltűnést.
Újra otthon
1823-ban visszatért Szentpétervárra, de a hivatalos körök váratlanul hűvösen fogadták. Ebben a római orosz követség Kiprenszkijről küldött hírei is közrejátszottak. Szerencsére sikerült pártfogót találnia: N. D. Seremetyev palotájának egyik szárnyában kínált fel neki helyet, ahol berendezhette műtermét. Új alkotásaival, köztük pártfogóját ábrázoló portréjával a Művészeti Akadémia 1824. évi kiállításán sikert aratott, tekintélye helyreállt, ám a következő évben befejezett nagyobb történeti tárgyú képét nem kísérte elismerés. A dekabrista felkelés bukása (1825) és az azt követő megtorlás igen érzékenyen érintette a művészt, akinek több ismerőse a bebörtönzöttek között volt. Ebben a periódusban festett Önarcképe leplezetlen őszinteséggel mutatja be az öregedő, válsággal küszködő festő alakját. Kiprenszkijnek köszönheti az utókor Puskin kitűnő, ma is legismertebb arcképét (1827). A költő rövid verssel mondott köszönetet a festményért.
Itáliában (1828–1836)
1828-ban ismét Itáliába utazott, ám ott korábbi sikerét már jórészt elfelejtették. Történelmi témájú újabb képére alig figyeltek fel, egyre nehezebben jutott új megrendelésekhez. Miután kemény munkával sikerült elegendő pénzt szereznie, végre valóra válthatta régi szándékát. Előbb áttért a katolikus hitre, majd 1836 nyarán feleségül vette fogadott lányát és több képének ihletőjét, Anne-Maria Falcuccit. Alig négy hónappal később azonban tüdőgyulladást kapott és maghalt, Rómában temették el.
Portrék
-
A. K. Svalbe (1804)
-
Je. V. Davidov (1809)
-
D. N. Hvosztova (1814)
-
Vaszilij A. Zsukovszkij (1815)
-
Je. Sz. Avdulina (1822)
-
N. P. Jepancsin (papír, ceruzarajz; Nápoly, 1829)
-
Grigorij Kuseljov (1827)
-
Alekszandr Szergejevics Puskin (1827)
Források
- ArtOnline.ru művészi-információs portál (orosz nyelven)
- D. K. Szamin: Szto velikih hudozsnyikov (orosz nyelven)
- Olga's Gallery (angol nyelven) (V. Zimenko: Oreszt Kiprenszkij c. könyve alapján, 1988)
- A.F. Dmitrenko, N.A. Fjodorova, E.V. Kuznyecova, O.F. Petrova: Az orosz művészet mesterei (62–66. oldal) Gondolat–Raduga Kiadó, Budapest–Moszkva, 1985 (Ford. Dalos György) ISBN 963-280-660-3