„Közép-Atlanti-hátság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 6. sor: | 6. sor: | ||
==Szerkezete== |
==Szerkezete== |
||
Az atlanti hátság gerincvonulatokra és lejtős területekre oszlik. A gerincvonulat fő része a középen haladó, 25-50 km széles, és a környező hegyeknél 1-2 kilométerrel mélyebben elhelyezkedő hasadékvölgy (angol szakkifejezéssel ''rift''), ahol a magma feltör és az új óceánfenék keletkezik. A gerinc részei tovább a hasadékvölgy két oldalán húzódó két hegyláncok, amelyek helyenként erősen töredezett fennsíkokba mennek át.A két hegylánc külső oldalát lejtők alkotják, amelyek az óceánfenékig ereszkednek. |
Az atlanti hátság gerincvonulatokra és lejtős területekre oszlik. A gerincvonulat fő része a középen haladó, 25-50 km széles, és a környező hegyeknél 1-2 kilométerrel mélyebben elhelyezkedő hasadékvölgy (angol szakkifejezéssel ''rift''), ahol a magma feltör és az új óceánfenék keletkezik. A gerinc részei tovább a hasadékvölgy két oldalán húzódó két hegyláncok, amelyek helyenként erősen töredezett fennsíkokba mennek át.A két hegylánc külső oldalát lejtők alkotják, amelyek az óceánfenékig ereszkednek. |
||
==Felfedezése== |
|||
A tenger alatti hegylánc gondolatát először [[Matthew Fontaine Maury]] oceánográfus vetette fel 1850-ben. A hátságot a Challenger expedíció fedezte fel 1872-ben, amikor a transzatlanti kábel fektetésének lehetőségeit kutatták..<ref>Hsü, Kenneth J. (1992) ''Challenger at Sea'', Princeton, Princeton University Press, page 57</ref><ref>Redfern, R.; 2001: ''Origins, the Evolution of Continents, Oceans and Life'', [[University of Oklahoma]] Press, ISBN 1-84188-192-9, p. 26</ref> 1925-ben a hátságot szonárral is feltérképezte a német Meteor expedíció.<ref>Alexander Hellemans and Brian Bunch, 1989, ''Timeline of Science'', Sidgwick and Jackson, London</ref><ref name=Stein>[http://ipy.arcticportal.org/ipy-blogs/item/831-a-victory-in-peace-the-german-atlantic-expedition-1925-27 Stein, Glenn, ''A Victory in Peace: The German Atlantic Expedition 1925-27,'' June 2007]</ref> |
|||
Az 1950-es években került sor a központi völgy feltérképezésére és a szeizmológiai aktivitás felfedezésére.<ref>[[Maurice Ewing|Ewing, W.M.]]; Dorman, H.J.; Ericson, J.N. & [[Bruce Heezen|Heezen, B.C.]]; 1953: ''Exploration of the northwest Atlantic mid-ocean canyon'', Bulletin of the [[Geological Society of America]] '''64''', p. 865-868</ref><ref>Heezen, B. C. & [[Marie Tharp|Tharp, M.]]; 1954: ''Physiographic diagram of the western North Atlantic'', Bulletin of the [[Geological Society of America]] '''65''', p. 1261</ref><ref>Hill, M.N. & Laughton, A.S.; '''1954''': ''Seismic Observations in the Eastern Atlantic, 1952'', Proceedings of the [[Royal Society of London]], series A, mathematical & physical sciences '''222(1150)''', p. 348-356</ref> |
|||
A többi [[óceáni hátság]] felfedezése nagyban járult hozzá a [[lemeztektonika]] elméletének általános elfogadásához.<ref>Edgar W. Spencer, 1977, ''Introduction to the Structure of the Earth'', 2nd edition, McGraw-Hill, Tokyo</ref> |
|||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
A lap 2014. január 17., 15:26-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Közép-Atlanti-hátság az Atlanti-óceán medrének középvonalában húzódó lemeztektonikai képződmény, óceáni hátság, amelynek mentén az amerikai kettős kontinens, illetve Európa és Afrika kőzetlemezei továbbra is távolodnak egymástól, évi mintegy 2,5 cm-es sebességgel.[1] Egyben a világ leghosszabb hegyláncának is tekinthető. Grönlandtól keletre, Izlandtól északra kezdődik, és az Atlanti-óceán déli részén ér véget. A hátság az óceán mélyén húzódik, de helyenként így Izlandon, a víz felszíne fölé emelkedik. Az Izland szigetét is magába foglaló szakaszának a neve Reykjanesi hátság. Ez a legismertebb óceáni hátság, amelyet elsőként fedeztek fel.
Szerkezete
Az atlanti hátság gerincvonulatokra és lejtős területekre oszlik. A gerincvonulat fő része a középen haladó, 25-50 km széles, és a környező hegyeknél 1-2 kilométerrel mélyebben elhelyezkedő hasadékvölgy (angol szakkifejezéssel rift), ahol a magma feltör és az új óceánfenék keletkezik. A gerinc részei tovább a hasadékvölgy két oldalán húzódó két hegyláncok, amelyek helyenként erősen töredezett fennsíkokba mennek át.A két hegylánc külső oldalát lejtők alkotják, amelyek az óceánfenékig ereszkednek.
Felfedezése
A tenger alatti hegylánc gondolatát először Matthew Fontaine Maury oceánográfus vetette fel 1850-ben. A hátságot a Challenger expedíció fedezte fel 1872-ben, amikor a transzatlanti kábel fektetésének lehetőségeit kutatták..[2][3] 1925-ben a hátságot szonárral is feltérképezte a német Meteor expedíció.[4][5]
Az 1950-es években került sor a központi völgy feltérképezésére és a szeizmológiai aktivitás felfedezésére.[6][7][8]
A többi óceáni hátság felfedezése nagyban járult hozzá a lemeztektonika elméletének általános elfogadásához.[9]
Jegyzetek
- ↑ USGS: Understanding plate motions, 1999. május 5. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
- ↑ Hsü, Kenneth J. (1992) Challenger at Sea, Princeton, Princeton University Press, page 57
- ↑ Redfern, R.; 2001: Origins, the Evolution of Continents, Oceans and Life, University of Oklahoma Press, ISBN 1-84188-192-9, p. 26
- ↑ Alexander Hellemans and Brian Bunch, 1989, Timeline of Science, Sidgwick and Jackson, London
- ↑ Stein, Glenn, A Victory in Peace: The German Atlantic Expedition 1925-27, June 2007
- ↑ Ewing, W.M.; Dorman, H.J.; Ericson, J.N. & Heezen, B.C.; 1953: Exploration of the northwest Atlantic mid-ocean canyon, Bulletin of the Geological Society of America 64, p. 865-868
- ↑ Heezen, B. C. & Tharp, M.; 1954: Physiographic diagram of the western North Atlantic, Bulletin of the Geological Society of America 65, p. 1261
- ↑ Hill, M.N. & Laughton, A.S.; 1954: Seismic Observations in the Eastern Atlantic, 1952, Proceedings of the Royal Society of London, series A, mathematical & physical sciences 222(1150), p. 348-356
- ↑ Edgar W. Spencer, 1977, Introduction to the Structure of the Earth, 2nd edition, McGraw-Hill, Tokyo
Források
További információk
- Völgyesi Lajos: Geofizika
- Válas György: Az óceáni hátságok új típusát fedezték fel
- Az Atlanti-hátság vulkánjai
- Távolodó kőzetlemezek vulkanizmusa
- A Sulinet azceáni hátságokról
