„Hadley-cella” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a tataroz sablon ki |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A '''Hadley-cella''' egy [[légkör]]i áramlás elnevezése, amiben az [[Egyenlítő]]nél 10–15 km magasságba felszálló meleg légtömegek a sarkok felé áramlanak, majd a szubtropikus, nagynyomású 30°N és 30ºS környékén leszállnak a felszín felé. A felszínen az áramlás következtében [[Passzátszél|passzátszelek]] alakulnak ki, amik mindkét féltekén nyugat felé fújnak. |
A '''Hadley-cella''' egy [[légkör]]i áramlás elnevezése, amiben az [[Egyenlítő]]nél 10–15 km magasságba felszálló meleg légtömegek a sarkok felé áramlanak, majd a szubtropikus, nagynyomású 30°N és 30ºS környékén leszállnak a felszín felé. A felszínen az áramlás következtében [[Passzátszél|passzátszelek]] alakulnak ki, amik mindkét féltekén nyugat felé fújnak. |
||
Következményei a trópusi esők és [[hurrikán]]ok, valamint a szubtropikus övben kialakuló [[sivatag]]ok és a magas légkörben lévő [[ |
Következményei a trópusi esők és [[hurrikán]]ok, valamint a szubtropikus övben kialakuló [[sivatag]]ok és a magas légkörben lévő [[futóáramlat]]ok. |
||
Az áramlást elsőként [[George Hadley]] (1685–1768) fedezte fel 1735-ben, amit később kiegészítettek; tőle a pólusok felé lévők a Ferrel-cella és a Poláris-cella. |
Az áramlást elsőként [[George Hadley]] (1685–1768) fedezte fel 1735-ben, amit később kiegészítettek; tőle a pólusok felé lévők a Ferrel-cella és a Poláris-cella. |
||
A lap jelenlegi, 2013. december 26., 21:36-kori változata
A Hadley-cella egy légköri áramlás elnevezése, amiben az Egyenlítőnél 10–15 km magasságba felszálló meleg légtömegek a sarkok felé áramlanak, majd a szubtropikus, nagynyomású 30°N és 30ºS környékén leszállnak a felszín felé. A felszínen az áramlás következtében passzátszelek alakulnak ki, amik mindkét féltekén nyugat felé fújnak.
Következményei a trópusi esők és hurrikánok, valamint a szubtropikus övben kialakuló sivatagok és a magas légkörben lévő futóáramlatok.
Az áramlást elsőként George Hadley (1685–1768) fedezte fel 1735-ben, amit később kiegészítettek; tőle a pólusok felé lévők a Ferrel-cella és a Poláris-cella.
Működése[szerkesztés]
A légköri keringés oka egyszerűen az, hogy a Föld az Egyenlítő környékén kapja a legtöbb napsugárzást és így hőenergiát. Az áramlás energiát szállít az Egyenlítőtől a sarkok felé. A 30°-os földrajzi szélességtől északra és délre az energiatranszportot ciklonok és anticiklonok végzik, amik viszonylag meleg levegőt szállítanak a sarkok felé, és a felszínen hidegebb levegőt az Egyenlítő felé.
A felszálló meleg levegő nedvességet veszít trópusi esők formájában, míg a leszálló száraz légtömegek szárítják a felszínt.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Astronomy Encyclopedia - A comprehensive & authoritative A-Z guide to the Universe, 2002, p. 170
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hadley cell című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.