Altruizmus

Az altruizmus populáción belüli, egyedek közti interakció, mely során egy egyed akár saját kárára is segíti egy fajtársát. A viselkedésforma előfordulási gyakorisága nagyjából egyenes arányban áll a genetikai hasonlósággal, így leggyakrabban az egy családba tartozó egyedek közt nyilvánul meg. Rokonsági kapcsolat nélkül is előfordul, ami evolúciós szempontból a reciprokális altruizmussal magyarázható.

A rokonságbeli altruizmus az önfeláldozás legmagasabb szintjéig terjedhet. Jó példa erre a Stegodyphus pókok által gyakorolt matrifágia, mely során a kikelő utódok megeszik az anyát. Közvetlen rokonsági kapcsolat esetén a Wright-féle beltenyészeti koefficienssel való számolással (jótevő kapcsolati koefficiense a haszonélvezővel + haszonélvező nyeresége - jótevő vesztesége) pozitív értéket kapunk, ez azt jelenti, hogy összességében az utódok fitneszének növekedése megéri az anya áldozatát. Amennyiben az egyenletre kapott eredmény nem pozitív, az interakció nem játszódik le.

A keresztény vallásfilozófia különbözőképpen viszonyul az altruizmushoz. Hobbes egyszerűen lehetetlennek tartja az altruizmus létezését. A kálvinizmus szerint az altruizmus mind addig lehetetlen míg az ember kereszténnyé nem válik de akkor a Szentlélek hatására kialakul a hívő emberben. Más felekezetek elfogadják létezését, jóllehet nem tartják elegendőnek, ahhoz, hogy valaki a mennybe jusson általa.

Reciprok altruizmus

A reciprok altruizmus olyan evolúciópszichológiai jelenség, amelyben egy egyed úgy növeli egy másik fitneszét, hogy nem vár azonnali ellenszolgáltatást. Ettől függetlenül a reciprokális altruizmus nem feltétel nélküli. Alapjában véve két faktor határozza meg.

• A haszonélvező nyereségének érezhetően nagyobbnak kell lennie, mint a jótevő veszteségének.

• A haszonélvezőnek vissza kell adnia a szívességet fordított helyzetben.

Ha az első pont nem áll fenn, az interakció nem fog létrejönni; ha a második feltétel nem teljesül, a jótevő a jövőben megszakíthatja a haszonélvező-vel az altruisztikus magatartást.

Ahhoz, hogy a jótevőt ne használják ki sorozatos non-reciprokátorok (szívességet vissza nem adók (csalók)) , léteznie kell egy mechanizmusnak, ami megbünteti az ilyen egyedeket. Az altruisztikus tevékenység megvonása abban az esetben, ha azt nem viszonozzák, ilyen hatást fejt ki. Hasonló a játékelmélet szemet szemért stratégiájához.

Robert Trivers elméletei

Robert Trivers amerikai evolúcióbiológus az 1970-es években több fontos elmélettel járult hozzá a biológia tudományához. Egy volt közülük a reciprokális altruizmus elmélete (1971) "The Evolution of Reciprocal Altruism" című dolgozatában.

További munkái ezen a téren:

• Szülői befektetés (1972)
• Szülő-utód konfliktus (1974)

Referenciák

• Batson, D., & Ahmad, N. (2008). Altruism: Myth or Reality?. In-Mind Magazine, 6.
• Trivers R.L. (1971) The evolution of reciprocal altruism. Quarterly Review of Biology. 46: 35-57.
• Trivers R.L. (1972) Parental investment and sexual selection. In B. Campbell (Ed.)
• Trivers R.L. (1974) Parent-offspring conflict. American Zoologist. 14: 249-264.
• Dawkins, Richard (2005) Az önző gén. Második, bővített kiadás
• Axelrod, Robert (1990) The Evolution of Cooperation. Penguin Books, London
• Bereczkei Tamás (2009) Az erény természete (Önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség). Budapest, Typotex Kiadó