„Antonio Salieri” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 81.182.170.93 (vita) szerkesztéséről RibotBOT szerkesztésére |
|||
12. sor: | 12. sor: | ||
1813-ban a bécsi konzervetórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett. |
1813-ban a bécsi konzervetórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett. |
||
Tanítványa volt [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]], [[Franz Schubert]], [[Liszt Ferenc]] és [[Johann Nepomuk Hummel]] is. |
Tanítványa volt [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]], [[Franz Schubert]], [[Liszt Ferenc]] és [[Johann Nepomuk Hummel]] is. |
||
vv Atilla a legjobb |
|||
==Konfliktusa Wolfgang Amadeus Mozarttal== |
==Konfliktusa Wolfgang Amadeus Mozarttal== |
A lap 2011. december 6., 17:14-kori változata
Antonio Salieri (Legnano, 1750. augusztus 18. - Bécs, 1825. május 7.) olasz zeneszerző.
Életpályája
Florian Gassmann bécsi karmester fedezte fel Salieri zenei tehetségét, magával vitte Bécsbe, tanulmányait támogatta és a bécsi udvarba is bevezette. Első sikerét 1770-ben a Le donne letterate című vígoperájával érte el. 1774-ben Gassmann meghalt, helyére Salierit nevezték ki a bécsi opera karmesterévé, egyben udvari zeneszerző lett. 1778-80 között indult itáliai körútjára, amely alatt 1778-ban Europa riconosciuta című operáját megírta a milanói Scala megnyitójára. 1780-ban visszatért Bécsbe. Megismerkedett Gluckkal, akivel jó barátságba került. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett a Les Danaides című opera, amelynek megzenésítését Gluck átadta Salierinek, és így a darabot kettejük neve alatt mutatták be 1784-ben Párizsban. 1788-90-ig a császári udvar karmestere volt. 1813-ban a bécsi konzervetórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett. Tanítványa volt Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc és Johann Nepomuk Hummel is.
Konfliktusa Wolfgang Amadeus Mozarttal
- Különösen népszerű az a legenda, mely szerint Mozart és Antonio Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája Alekszandr Szergejevics Puskin darabjának, a Mozart és Salierinek, Nikolay Rimsky-Korsakov azonos című operájának és Peter Shaffer Amadeus című színdarabjának, illetve az ebből készült Miloš Forman-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért.
- 1824-1825-ben a 74 éves Antonio Salieri Mozart megölésével vádolta magát. Az emberek az előrehaladott korból fakadó beszámíthatatlanságról beszéltek, kijelentései azonban mégis beszédtémává váltak. Ezt Beethoven "beszélgetőfüzeteiből" is megtudjuk, vagyis azokból a feljegyzésekből, amelyekbe a már süket Beethoven beszélgetőpartnerei írták a közlendőjüket. „Salieri azt állítja, hogy megmérgezte Mozartot” így az 1824. január 21. és 25. közötti bejegyzés. „Salierivel megint rosszul állnak a dolgok. Teljesen meg van bomolva. Állandóan azt fantáziálja, hogy bűnös Mozart halálában, és hogy megmérgezte- ez az igazság, mert igazságként akarja meggyónni.” (1824. január 25. körül). „Most nagyon erős a meggyőződés, hogy Salieri volt Mozart gyilkosa” 1825. január vége). A gyanú, hogy Salieri megmérgezte Mozartot máig tarja magát. Mozart fia ugyan kétségbevonta ezt a teóriát de Mozart maga is úgy vélte: Megmérgezték. Máig sem világos azonban, hogy mi történt.
Salieri a betegágyán azt mondta Ignaz Moschelesnek, Beethoven tanítványának: "halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak kedves Moscheles".
Művei
Közel 40 operát, valamint egyházi és hangszeres zeneműveket írt.
Híresebb operái
- Le donne letterate (1770)
- Europa riconosciuta (1778)
- Il ricco d'un giorno,
- Semiramide,
- La grotta di Trofonio
- Tarare
Külső hivatkozás
Források és jegyzetek
- ↑ Max Becker: Wolfgang Amadeus Mozart Kossuth Kiadó 2006 113,124 oldal