Daktil

A daktil (más néven ujjábécé) egy kommunikációs eszköz. Elsősorban a siketek által használt jelnyelvek betűzési rendszereként alkalmazzák, de ettől függetlenül is használható hangzó nyelvek jelelésére.

A név eredete

Görögül daktülosz = ujj.

A jelrendszer jellemzése

A jelrendszer alapja: 1 jel = 1 hang, vagyis az adott (például magyar) nyelv minden hangjának megfelel egy, a kéz ujjaival, illetve a kézfejjel mutatott jel. Általában akkor használják, ha a kifejezendő fogalomnak nincs szimbolikus jele. Előnye, hogy teljesen pontos, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy lassú és a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a fonomimikai ábécé.

Lásd még

A daktil, illetve a digitális (digitus = ujj), kézujjakkal való, ujjakhoz tartozó szóból ered. Digit(alis) -a latinból jön még a francia = doigt, az orvosi angol, digit(al), olasz: dito nyelvekbe is.

Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak (Egyiptom). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését - zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára.Brachoho-keironómia. (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény, átv. ért.: rend, karral, kézjelekkel való irányítás -a zenében.

Siketek esetében az igen gyors betűnkénti jelelést (lásd jelnyelv) tesz lehetővé az ún. ujj-abc.Az ujj-abc (vagy daktil) minden nyelvben más és más, de természetesen a magyar jelnyelv ismerői tanulják is, ismerik is az ún. nemzetközi ujj-abc -t, vagy daktil jeleket.

A daktil egy jele egy hang (fonéma)-nak felel meg. Lásd még: magyar ujj abc szócikk. Nem úgy a jelnyelvnél, ami gesztusnyelv is, tehát egyetlen mozdulat (!) jelenthet egy mondatot is (becsukom az ajtót). Tudniillik számtalan szavunk (igék) egy-egy gesztussal kifejezhetők, pl. eszik, iszik, jár, gereblyézik, pelenka (pelenkáz), fut, követ, zsarol-kényszerít (stb.) Tehát a daktil főleg akkor praktikus, ha idegen neveket, külföldi személyneveket, szakszavakat betűnként kell eljelelni.

A daktil alapformája egyszerű, de nem az, ha Angol, vagy Arab, vagy Francia hangzókat akarnánk jelölni, hisz sok, számunkra kimondhatatlan, nem jelezhető hangzás is van, pl. a Szanszkritban, Arabban, Szuahéliben.

Az alap betűk: a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, w, z, x, y.

A siketeink számára (a hallási sérülés jellegétől függően) nincs igazi különbség pl. n - ny, vagy g-gy, vagy t-ty között, de ezeknek (természetesen) van magyar jele, ami ún. fonomimikai jel.

A kéztartás gyakran jellemző testrészen, vagy az arcon történik, sőt, még mimika 8arckifjezés) is járul hozzá, pl. édes (kisujj lehúzása függőleges irányban az ajak alatt). Néni, nép, orosz = a mutatóujj megérinti az orrcimpát, ecet = savanyú arcot vágni és minden ujj az arcot (összehúzza az ínyem) érinti, stb, stb.

A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott mudrákkal (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum)szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: Austin: speach-act theory, Noam Chonsky az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja) A jelnyelv alapja a szimulákrum = a mozdulattal felidézett mozgásos történés , vagy valaminek a jellemző mozgása/ alakja / térbeli tulajdonsága.(pl. kavar: főz, konyha, szór: hint, fűszer, szór, mosópor, hintőpor, hajó, bölcső-ringat, szül, születik-új).

A daktil már igen elvont szimbólum, de van hasonlóság a kéztartás és a betű között, pl. o, p, x, y, z, de hasonlít az i, a j, a k is. Hallóknak is célszerű lenne dadogás, vagy agyérkatasztrófa esetén egy kis jelnyelvet tanulni, mert a bal oldali beszédközpont (Wernicke és Brocka beszédmezők) új idegimpulzusokat kapnak a mozgásközpontok, a mozgási memória felől (Dunkel) Másképp kell hallóknak (szülő, hozzátartozó, gondozó, jelnyelvi tolmács) jelnyelvet tanulni, mint hallássérülteknek (jelnyelvi pedagógia alapelvei: www.dunkelnorbert.hu / szakcikkek). A lényeg, a jelnyelvben nincs ragozás, egyszerű kifejezéseket használunk. Pl. Holnap majd elmegyek a boltba, veszek tejet, kenyeret. - Jelnyelvi fordítás, holnap fog menni vesz tej, kenyér.

A jelnyelvben nem mindig a jel helyettesíti a szavakat. Pl. a becsukom az ajtót, DE ez nem így néz ki: én + be (irány) + csuk (jel) + ajtó (jele). Hanem, ún. proform -ot használunk, a levegőben, a kezemmel "lenyomom a kilincset". A proform utánozza magát a mozdulatot, történést (pl. találkozás, csók, halál, sorban-állás stb.). A süket embereket ma már egyre több integrálási törekvéssel segíti a civil társadalom, időnként a politika is. A süket valaha negatív konnotációja (felhangja, hangzása) volt, lenéző, sértő, mint, pl. a zsaru, vagy a béna (mozgássérült), buzi, világtalan (vak)szavaink. Ilyen megfontolásból, tehát az elfogadás gesztusaként INKÁBB mondjuk, hogy: sIket, és jobb, hogy kerekes szék, (a tolószék helyett) vagy, hogy értelmileg sérült, értelmileg akadályozott, (a gyengeelméjű helyett).

Lásd még:

• daktüloszok

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Daktil témájú médiaállományokat.

• Ismeretek a hallássérültekről
• Magyar ujjábécé