Smirgel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Náxosz szigetén bányászott smirgel
A smirgelbánya Náxosz szigetén

A smirgel szürke, barna vagy kékes, szemcsés korund, ami a műkorundgyártás felfutása előtt a legkeresettebb csiszolóanyag volt. Mivel a természetben általában nagyon egyenlőtlen szemnagyságú és nem önállóan, hanem jóval kevésbé kemény szennyező ásványokkal, leginkább magnetittal vagy hematittal keverten fordul elő, felhasználás előtt a nyers smirgelt törik, szitálják, majd szemnagyság szerint osztályozzák.

Legismertebb lelőhelye Náxosz szigetén van, de kisebb mennyiségben az Égei-tenger más szigetein (főleg Számoszon), sőt, Kis-Ázsiában is bányászták. Ezekben a telepekben a mészkőbe, illetve márványba zárt fészkekben fordul elő mint korund, magnetit és biotit keveréke. Amíg keresett cikk volt, számos kemény ásványt, így például gránát- és topázpor keverékét, illetve általában a drágakőcsiszolás hulladékait is ezen a néven árulták, ezek azonban kevésbé voltak kemények. Külön kategóriaként jóval silányabb anyag volt az úgynevezett levantei vagy velencei smirgelkvarcpor és hematit aprószemű keveréke, 7 alatti keménységgel.

Etimológia[szerkesztés]

A smirgel szó görög eredetű, szmyrisz (σμύρις) jelentése csiszolópor. A magyarba német közvetítéssel került azonos jelentéssel: Schmirgel. Ebből származik a magyar smirgli (csiszolópapír) szó.[1][2][3]

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Idegen szavak és kifejezések szótára. Szerkesztette Bakos Ferenc. Kilencedik, ismételten átnézett és függelékkel bővített kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1989. 765. o. ISBN 963 05 5307 4  
  2. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 2006. 740. o. ISBN 963 7094 01 6  
  3. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 128. o. ISBN 963 8334 96 7  

Források[szerkesztés]