Ugrás a tartalomhoz

Sivó Róbert

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sivó Róbert, születési nevén Schatz Róbert Henrik (Budapest, 1932. április 8. –) magyar sportriporter, textilkereskedelemmel foglalkozó üzletember.

Szakmai pályafutása

[szerkesztés]

Tanulmányait általános gimnáziumban kezdte, de végül a Bolyai János Textilipari Technikumban érettségizett. 1955-1962 között textiltechnikusként dolgozott. 1956-ban a Közgazdasági Egyetem belkereskedelmi szakáról átiratkozott a külkereskedelmi szakra, ahol 1960-ban végzett.[1] Doktori diplomáját 1963 októberében kapta meg. Egész szakmai pályafutása alatt a textil- és ruházati termékek gyártásával és kereskedelmével foglalkozott.

1962-tól 1967-ig a Belkereskedelmi Minisztérium csoportvezetője volt.[1] 1967 és 1994 között a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat textil- és ruházati területének osztály–, majd főosztályvezetője és kereskedelmi igazgatója.[2] 1986-ban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) textil- és textilruházati tagozatának elnökségi tagja lett.[3]

Nevéhez fűződött a magyar könnyűipari termékek vietnámi bértermeltetése.[4]

Nyugdíjas évei

[szerkesztés]

1994-ben ment nyugdíjba, de nem vonult vissza véglegesen, mert 1997-ben két régi külkereskedelmi kollégájával együtt megvásárolták a KONSUMEX-től a Szegedi Hangszergyárat, amelyet 2004-ig működtetett. Többször járt és állított ki a frankfurti hangszerkiállításon. 55 évi szakmai tevékenység után vonult vissza.

Családja

[szerkesztés]

Apai nagyapja, Schatz Rudolf a magyar színes nyomdafesték ipar megteremtője volt. 1961-ben kötött házasságot Fekete Klárával. 1966-ban született Andrea nevű lánya. Második felesége Weisz Éva, akit 1970-ben munkatársaként ismert meg a KONSUMEX-nél.

Sportriporter

[szerkesztés]

Már 17 éves korában a Népsport tudósítója, majd 1958-59-ben a Hétfői Hírek munkatársa volt. 1962-89 között a Telesport és az MTV Híradójának külső munkatársaként dolgozott. Sok más sportág mellett Dávid Sándorral együtt megteremtette a televízió galopp és ügető közvetítéseit. Több nívódíjjal kitüntetett film, többek között az 1966-os atlétikai Eb-ről és az 1971-es első magyarországi fogathajtó Eb-ről forgatott film készítője.

Kincsem, Aranyos, Imperial és a többiek… címmel 1966-ban jelent meg a Sport Kiadó gondozásában a lovas sport történetéről Radó Oszkárral közösen írt könyve.[5][6] 1978-ban a tizenötödmagával írt Foglalkozásunk, sportriporter című kötet vallott erről a szenvedélyéről.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Pályája során négy minisztériumi tárcától kapott elismerést, 1985-ben Munka Érdemrendet.

  • 1976: A belkereskedelem kiváló dolgozója[7]
  • 1982: Kíváló Munkáért[8]
  • 1985: Munka Érdemrend bronz fokozata[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Emőd Pál (1983. augusztus 10.). „Szerencsére hivatkozó külkereskedő”. Népszava 111 (188), 4. o. 
  2. Emőd Pál (1984. április 12.). „Fanatikus türelem”. Népszava 112 (86), 4. o. 
  3. (1986. november 22.) „A MŰSZAKI FEJLESZTÉSBEN IS SZELEKTIVITÁSRA VAN SZÜKSÉG”. Világgazdaság 18 (225), 3. o. 
  4. Emőd Pál (1983. augusztus 10.). „Szerencsére hivatkozó külkereskedő”. Népszava 111 (188), 4. o. 
  5. (1966. március 13.) „Új sportkönyvek”. Magyar Nemzet 22 (61), 6. o. 
  6. Móré Erzsébet, Peresztegi T. Ferenc (1972. április 2.). „Az ember és a ló új szövetsége”. Fejér Megyei Hírlap 28 (79), 11. o. 
  7. (1976. szeptember 14.) „Kitüntetések”. Kereskedelmi Értesítő 69 (24), 383. o. 
  8. (1982. október 14.) „Kitüntetettek”. Műszaki Élet 37 (21), 7. o. 
  9. (1985. április 5.) „Személyi rész”. Magyar Közlöny (15), 381. o. 

Források

[szerkesztés]