Simson S51

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simson S51
Simson S51B13.jpg
További elnevezések - S51N-H
- S51B 1-3-H
- S51B 1-4-H
- S51B 2-4-H (S51 Electronic)
- S51E-H, S51E/4 (S51 Enduro)
- S51C (S51 Comfort)
- S51/1B-H, S51/1C-H, S51/1E-H (S51 12 Volt)
Gyártási adatok
Gyártó IFA-Kombinat
VEB Fahrzeug- und Jagdwaffenwerk Ernst Thälmann Suhl
Gyártás ideje 19801991
Előző Simson S50
Következő Simson SR50
Simson S53
Típus utcai, illetve "Enduro"
Műszaki adatok
Méret és tömegadatok
Hossz 1890 mm
Szélesség 880 mm
Magasság 1195 mm
Gumik 2.75 - 16R K30, K32, K35 vagy K36/1
Tömeg
Szárazon 78 kg
Nedvesen 84 kg
Tengelytáv 1210 mm
Üzemanyagtank 8,7 l ebből 0,8 l tartalék
Teljesítmény
Motor – 50 cm3-es léghűtéses egyhengeres résvezérlésű kétütemű motor
- M531 illetve M541 KF típus
Felfüggesztés - Teleszkópvilla elöl (130 mm rugóút)
- Hátul: himba rugóslábakkal (85 mm rugóút)
- "Enduro" és "Comfort" modelleken hátul: állítóberendezéssel ellátott himba rugóslábakkal (90 mm rugóút)
Fékek 125 mm-es dobfékek
Teljesítmény 2,72 kW / 3,75 LE @ 5.500 1/min ("N"-re nem érvényes!)
Forgatónyomaték 5 Nm @ 4.800 1/min ("N"-re nem érvényes!)
Erőátvitel – 3 illetve 4 fokozatú vonóékes váltó
- többtárcsás, olajfürdős tengelykapcsoló
- lánchajtás

Lásd még
Simson S50
Simson S53
Simson SR50
Simson Star

A Simson S51-es modell egy két személy szállítására is alkalmas, viszonylag modern, megbízható, strapabíró kismotorkerékpár. 1980-ban jelent meg, az S50-es sorozatot váltotta le. 1980-tól 1991-ig gyártották a volt NDK egyik egykori körzeti székvárosában, Suhlban. A sorozatból kb. 1 300 000 db készült összesen. Legnagyobb számban az "S51B 1-4" típusú példány, ebből 360 600 db gördült le a gyártósorról 1980 és 1989 között. (Néhány típus neve mellett zárójelben az ismertebb neve vagy az oldalmatricán szereplő felirat szerepel, a könnyebb felismerhetőség érdekében.)

A sorozat tagjai legkönnyebben a motorblokk (M531 vagy M541 típusú) alapján különíthetőek el elődjétől, az S50 típustól (szögletesebb forma, generátor fedélen nagy Simson felirat, kuplungfedélen szerepel a választható sebességfokozatok száma, valamint a hengerfej bordázata párhuzamos), ám ezenkívül másféle kezelőszervekkel szerelték (kombinált kapcsoló), valamint a fényszóróház műanyagból készült, laposabb formát öltött. Ezeken kívül a további részleteiben megegyezik az S50-es modellel.

Az S51-eseket hajtó M541 KF motorblokk, karburátor, illetve váltó- és berúgókar nélkül

Típusok[szerkesztés]

Az S51 sorozatnak több típusát gyártották, melyek teljesítménye közel azonos, különbségek csupán a felszereltségben mutatkoznak.

S51N-H: A típus nevében szereplő "N" betű jelentése egyesek szerint "Normal", mások szerint a "Nicht" (semmi) ill. "Neutral" (semleges). Egy másik forrás szerint, a Simsonok (amelyek N-es típussal jöttek ki), nem volt index, és csak gyári, kék festés volt. A jármű felszereltsége csekély, nem volt rajta irányjelző, hátsó lábtartó, az ülésen kapaszkodó, csomagtartó, km óra valamint a kombinált kapcsoló és a gyújtáskapcsoló is hiányzott róla. A hátsó teleszkóp műanyag borítást kapott. Akkumulátor sem volt gyári tartozék. A duda helyett "IFA" feliratú csengő volt rajta, jellemzője az egyszerűsített elektromos rendszer (csak a szükséges elektromosságot kapta). Leginkább ezüstszürkére fújt acélfelnit kapott, majd 1985-től már alufelnivel is szerelték. Ennek a típusnak - teljesítményben 2,45 le-re fojtott - kizárólag 3 sebességes motorblokkja (M531 KF) volt. A 40 km/h-s végsebességre való fojtást több módon érték el. A henger kipufogócsatornájának méretét csökkentették, a porlasztónál egy műanyag karikával akadályozták a súber teljes útján való mozgását, a kipufogókönyök hosszát megnövelték és a kipufogódobból eltávolították a konfúzor részt, helyette sima lemezt kapott nyolcas furattal. Az N típus könnyen felismerhető jellemző kék színéről (viccesen: "bilikék") és az irányjelzők hiányáról. 1987-ig készültek ezek a modellek, 16N1-11-es, majd 1986-tól 16N3-12-es porlasztóval és 6 V-os elektromos rendszerrel. A típust 1987-ig K-30-as gumikkal szerelték.

S51B 1-3-H: A típus nevében szereplő "B" a "Blinker" (irányjelző) szó rövidítése. A típusban szereplő 1-es szám a megszakítós gyújtásra utal. Ami ezen a modellen található, az alapfelszereltségnek tekinthető, mert az S51N-en és az S51E/4-en kívül az összes későbbi típus tartalmazza. Tehát ezen modellen található irányjelző, hátsó lábtartó (nem mindegyik magyarországi példányon), ülésen kapaszkodó, csomagtartó, krómozott hüvelyű hátsó teleszkópot, kombinált- és gyújtáskapcsoló, akkumulátor, elektromos kürt, helyzetjelző. Előre 6 V 25/25 W-os izzó tettek. A régebbi nagyobb felszereltségű Simsonokról ismert 16 collos alumínium felniket kapta. A típust csak és kizárólag 3 sebességes (M531 KF) blokkal árulták. Jellemző színek: piros, világos- és sötétzöld, okkersárga, majd 1987-ben (az N típus gyártásának befejezésekor) kevés számban "bilikék" színben is kapható volt. 1988-ig gyártották a típust ebben a formában, 1985-ig BVF 16N1-11-es típusú porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték. A típust 1987-ig K-30-as, majd 1988-ban K36/1-es gumikkal szerelték.

S51B 1-4-H: Megegyezik az előző típussal, egyedüli különbség a 4 sebességes motorblokk.

S51B 2-4-H (S51 Electronic): A típus ismertebb neve: S51 Electronic, amely az első csúcsfelszereltségű típus volt. A típusban szereplő 2-es szám a tirisztoros gyújtásra utal. Eltérés a korábbi típusokhoz képest: erősebb fényszóró (6 V 35/35 W), 1983-tól első teleszkóp gumit, feketére fényezett hátsó teleszkópot, valamint megszakító nélküli, tirisztoros gyújtása volt, amely nem igényelt karbantartást. Jellemző színe 1985-ig a sötét (méreg)zöld szín, majd 1986-tól a többi színben is kapható volt. 1983-ban megkapta a vastagabban párnázott bordázott enduro típus ülését, 1986-ban lecserélték a normál hajlított berúgókart a kihajtható enduro berúgókarra. A típust 4 sebességes blokkal (M541/1KF) szerelték. 1985-ig BVF 16N1-11-jelű porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték. A modell 1987-ig K-30-as, majd 1988-tól K36/1-es gumikkal szerelték.

Simson S51B 2-4-H, avagy Simson Electronic

S51E-H (S51 Enduro): A típus nevében szereplő "E" az "Enduro" (endurance = kitartás) rövidítése. 1981 telén mutatták be az új modellt. Főbb eltérés a többi típushoz képest a megjelenésében nyilvánul meg: emelt kipufogó található rajta (a hátsó teleszkóp miatt horpasztott a kipufogó dob valamint a dob miatt a légszűrő fedél szintén horpasztott), védőráccsal, az első lábtartó vas jobb oldala szélesebb a kényelmes elhelyezkedés végett. A jobb oldali hátsó lábtartó vas szélesebb a fenn vezetett kipufogó dob miatt. Kettő fokozatban állítható krómozott hátsó rugóstagokat kapott kevesebb menetszámú rugóval, amely az MZ-hez hasonló. Az enduro gyári felszereltséghez hozzátartozott a terepmintás Pneumant K32 gumiabroncs. A lábfék karja sem görbített a fenn vezetett kipufogó miatt, stílusosabb behajtható berúgókart kapott valamint a kormány is magasabb lett, valamint gondozásmentes tirisztoros gyújtást kapott. A többi típushoz képest az üléshuzat mintája is eltérő, divatos, a csúszás meggátlására szolgáló bordázott felületet kapott. A nagyobb igénybevétel miatt a motorblokk felett két vázmerevítőt kapott. Jellemző még a polírozott generátor fedél valamint a szintén finoman polírozott első teleszkóp alsó szár. Az electroniccal ellentétben a típus már a gyártásának megkezdésekor megkapta az első teleszkóp gumit. Többi típushoz képest még eltérő a hátsó krómozott csomagtartó függőleges eleme, valamint a hátsó sárvédő, amely a többi típushoz képest 5 cm-rel rövidebb. Jellemző színe kezdetben az elegáns ezüstszürke (AL Silbermetaleffekt), majd 1986-tól további színváltozatokban is készültek, mint piros, világos-, sötétzöld, okkersárga. Az ezüst szín 1988-ban tűnik el a kínálatból. A blokkja 4 sebességes (M541/4 KF), 1988-ig 6 V-os világítással, majd 1989. januárjától 12 V-ossal. Az enduro típus megjelenésének évét követően kapott valamennyi típus nagy, áztatós tankmatricát, új, nagyobb három csavaros hátsólámpát, valamint fokozatosan elhagyták az első sárvédőív merevítéseit. 1985-ig BVF 16N1-11-jelű porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték.

Simson S51E-H, avagy Simson Enduro

S51E/4 (S51 Enduro): A típus hazánkban nem kapható, csupán a német piacra gyártották 1984 és 1988 között. Története rövid: mivel az igényeket enduro kismotorok terén nem tudta kielégíteni a gyár, ezért egy egyszerűbb, olcsóbb típus gyártásába fogott, amely az N típushoz hasonlóan egyszerűsített elektromos rendszert (nem kapott gyújtáskapcsolót, indexeket valamint kombinált kormánykapcsolót) kapott. Az "E/4"-es típus az "Enduro"-ból származó magas kipufogót, kormányt, hátsó rugóstagot, vázmerevítést, kihajtható berúgókart, lábfék kart, az "Enduro" üléshuzatát és gumiköpenyeit (K32 Pneumant) viselte, valamint egy 4 sebességes (M541/2KF) motorblokkot kapott. A típus csak és kizárólag 6 V-os megszakítós rendszerrel került forgalomba.

S51C (S51 Comfort): A típus nevében szereplő "C" a "Comfort" rövidítése. Az igazi csúcsfelszereltségű típust 1983-ban tették elérhetővé. Az "Enduro"-ról ismert kényelmes hátsó rugóstag, és az üléshuzat (picit módosítva), némely példányon pedig még a merevítés is visszaköszön. A fordulatszámmérő és a halogén HS1 fényszóró gyári felszereltség volt. Újdonságnak számított a színre fényezett sárvédő is (a többi típuson 1990-ig ezüstszürke minden esetben), a blokk pedig 4 sebességes, feketére festett. A többi típustól eltérően ennek a változatnak fordulatszámmérő kihajtása is van ami baloldalt helyezkedik el . Jellemző szín: atlaszfehér, egyedi sárga feliratokkal. Sajnos Magyarországra hivatalosan nem került egy példány sem. Valójában igen kevés példány készült belőle a többi típushoz képest (31 000 db). 1989-ig gyártották.

S51/1B-H (S51 12 Volt): 1989-ben a gyárban áttérnek a 12 V-os elektromos rendszerre, valamint innentől kezdve kizárólag 4 sebességes blokkokkal szerelik az S51 széria összes tagját. Ez a típus lesz az alapfelszereltségű típus 1989 után, amely a régebbi "B" típus összes extrájával rendelkezik, és a régebbi "B" típus helyét veszi át. Főbb eltérések: a gyújtáskapcsoló alá szerelt hagyományos diódás 6 V-os feszültségszabályzót és a tank alá szerelt 6V-os indexautomatát egy "ELBA" (Elektromos töltő- és villogóberendezés) nevezetű 12 V-os elektronikus egység helyettesíti, a kürt a jobb első teleszkópra került, és a féklámpakapcsolót megváltoztatják (a hátsó középre kerül, amelynek kapcsolóját most már a lábfékkar működteti közvetlenül, valamint bevezetik az első kapcsolót is is). A matrica 1989 végétől már nem áztatós, hanem hagyományos ragasztós. A megszakítós gyújtást meghagyták. A modell a már jól ismert BVF 16N3-4 jelű porlasztót kapta (az S51/1B-H40 a BVF 16N3-12 jelűt). Jellemző színek: piros, világos, sötétzöld és 1990-től a törtfehér vagy piszkosfehér, amely az okker színt váltotta le. 1989-ben eltérő mintázatú, "S51 12 Volt" feliratú oldalmatricát kap egységesen az összes Simson típus, valamint fekete fényezésű sárvédőkkel is készül a gyártás utolsó évében. 1989-ben érkeznek hazánkba az S51/1B-H típusok hazánkba, majd 1990-től csak és kizárólag a 2,45 le-re fojtott változat, az S51/1B-H40 változat érkezik hozzánk.

S51/1C1-H (S51 12 Volt): Hasonló a "/B2-4" típushoz, kivéve az elektromos rendszert: 12V 35/35 W-os halogén HS1 fényszóróval szerelték, amihez módosították a műanyag lámpaházat, valamint a kisebb méretű elektromos kürt az első teleszkóp jobb első szárának rögzítéséhez került. A tirisztoros gyújtást érintetlenül hagyták. Mezei nevén elektronik, nem keverendő a Comfort-tal a "C" betű miatt . Kizárólag fojtatlan 4 sebességes motorblokkal (M542/4KF) árusították. Jellemző színe a piros, sötétzöld, világoszöld, az okkersárga színt leváltotta az törtfehér/piszkosfehér. Ezüstmetál színt eredetileg nem kapott a típus. A vizes matricákat 1989 év végén normál matricákra cserélték, az oldaldekliken szimplán a 12V felirat állt. Az S51/1C1 típust csak és kizárólag BVF16N3-4-es karburátorral szerelték. 100-as, műanyag mutatós km órát kapott, a kipufogó vége már számozott. A modellt csak K36/1-es gumival szerelték. Ezt a típust Magyarországon is forgalmazták, de kevesebb extrával, mint "névrokonát" (a "Comfort"-ot).

S51/1E-H (S51 12 Volt): A "/1B" újdonságait tartalmazó "Enduro" modell. Gyújtása megegyezik a "/1C"-ével: 12 V-os elektromos rendszer, tirisztoros gyújtás, valamint a /1C"-ről is megismert halogén HS1-es 12V 35/35W-os izzó gondoskodik a világításról. Jellemző színek: "piszkosfehér", piros, ritkábban világos és sötétzöld. Az ezüst szín még 1988-ban eltűnik a kínálatból.

Ezek voltak az ismertebb típusok. A -H jelzés a Magyarországra szánt típusokat jelzik. Ezek, ha sosem voltak rendszámosak, akkor előfordulhat, hogy a fojtott teljesítményű (S51N-ről ismert) hengerrel kerültek forgalomba kismotorként (CM50ccm beütés az adattáblán vagy mellette a váznyakon).

A típusok leírása a legtöbb mai Simson kismotorra már csak részben vonatkozik, mivel az alkatrészek csereszabatossága és a könnyű szerelhetőségük miatt szinte alig maradtak gyári állapotú, érintetlen típushű példányok (az N-es típusra fokozottan igaz, melyeket csekély felszereltségük miatt leginkább szoktak bővíteni).

További információk[szerkesztés]