Sebestyén János (festő)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Sebestyén János | |
| Született |
1957. november 21. (63 éves) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
Sebestyén János (Budapest, 1957. november 21. –) festőművész.
Tanulmányok[szerkesztés]
1976 – Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium, majd a Pesti Barnabás Szakmunkásképző Intézet (porcelán korongozás) 1977-1980 – Moszkva, Állami Szurikov Képzőművészeti Akadémia, festő szak 1980 – 1983 Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak, mesterei Kokas Ignác és Dienes Gábor 1983 – Rajztanári oklevelet szerez[1]
Szakmai út[szerkesztés]
1985-86 – Tordas (Fejér megye), rajztanár 1987-től önálló képzőművészként alkot
1982-óta a Művészeti Alap (MAOE) tagja. Külföldön és belföldön számos kiállításon vett részt, munkái több magángyűjteményben megtalálhatóak a világban.[1]
Saját projektek[szerkesztés]
Secco Galéria (alapítás, nemzetközi művésztelep-szervezés)
Nyitott Műterem (évenkénti rendezvény megszervezése)[1]
Kiállítások[szerkesztés]
1987 Budapest – Egyetemi Színpad;
1988 Kiskunhalas – Szilády Galéria;
1989 Pécs – Könyvtár Galéria;
1990 Nordeinde – Hollandia – Templom Galéria; Budapest – Vörös Szalon – Opera;
1991-92 Rotterdam – Roche-Bobois Galéria;
1993 Koppenhága – Magyar Nagykövetség; Kecskemét – E Galéria, Koppenhága – Gallery 68;
1994 Szeged – Post Art Galéria, Budapest – Polaris Galéria; Bécs – Galerie Corso; Hyvinkaa – Finnország – Városi Képtár;
1995 Helsinki – Magyar Kultúra és Tudomány Háza; Bécs – Hotel Intercontinental; Gouda – Hollandia – Staats Galerie; Nagykanizsa -Trend Galéria;
1997-99 Budapest – Nyitott Műterem;
1998 Budapest – Bank Center Galéria; 1999 Budapest – Vörös Szalon – Opera;
2001 Budapest – Secco Galéria;
2002 Kecskemét – “Museion” Galéria; Stockholm – Gallery Infra;
2003 Budapest – Kék Iskola Galéria; Pécs – Horda Galéria; Kecskemét – E Galéria; Budapest – Újlipótvárosi Klub Galéria;
2004 Trend Galéria Nagykanizsa; Secco Galéria Budapest; Inter.Art Gallerie Salzburg, Ausztria.[1]
Kritika[szerkesztés]
"Képei misztikus szürreális víziók, jellemzői az élénk színekből kibomló formák. A realitás határán mozgó figurák sokszor szinte szimbólumokká válnak, a szürrealista jelleg az érzelmi töltetből adódik. A Tájkép zuhanás után című képén mintha egy angyal esett volna a Földre, A tudat két oldalánjának gondolati tüze szinte megfoghatóvá válik, a G. úr táncában a mozgás dinamikájának elementáris ereje tükröződik, az Atlantiszi táj és az Amazonok tánca pedig a tudatalatti mítoszok közé vezet bennünket, ahol a dolgok kölcsönös egymásra hatása bekövetkezik. Gondolati asszociációi szinte mágikusak. Festői, képzeleti világa sajátosan egyéni, költői, egy nagyon izgalmas látvány tárul elénk, melyet nagy szakmai bravúrral fogalmaz meg. Festészete a divatirányzatoktól független örök kérdéseket jelenít meg, a valóság töredékekre hullottságát, de azon keresztül mégis a teljességet, a művész lelkének, belső szubjektív univerzumának szűrőjén keresztül."[2]
