Sebestyén János (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sebestyén János
Született 1957. november 21. (63 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festőművész

Sebestyén János (Budapest, 1957. november 21. –) festőművész.

Tanulmányok[szerkesztés]

1976 – Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium, majd a Pesti Barnabás Szakmunkásképző Intézet (porcelán korongozás) 1977-1980 – Moszkva, Állami Szurikov Képzőművészeti Akadémia, festő szak 1980 – 1983 Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak, mesterei Kokas Ignác és Dienes Gábor 1983 – Rajztanári oklevelet szerez[1]

Szakmai út[szerkesztés]

1985-86 – Tordas (Fejér megye), rajztanár 1987-től önálló képzőművészként alkot

1982-óta a Művészeti Alap (MAOE) tagja. Külföldön és belföldön számos kiállításon vett részt, munkái több magángyűjteményben megtalálhatóak a világban.[1]

Saját projektek[szerkesztés]

Secco Galéria (alapítás, nemzetközi művésztelep-szervezés)

Nyitott Műterem (évenkénti rendezvény megszervezése)[1]

Kiállítások[szerkesztés]

1987 Budapest – Egyetemi Színpad;

1988 Kiskunhalas – Szilády Galéria;

1989 Pécs – Könyvtár Galéria;

1990 Nordeinde – Hollandia – Templom Galéria; Budapest – Vörös Szalon – Opera;

1991-92 Rotterdam – Roche-Bobois Galéria;

1993 Koppenhága – Magyar Nagykövetség; Kecskemét – E Galéria, Koppenhága – Gallery 68;

1994 Szeged – Post Art Galéria, Budapest – Polaris Galéria; Bécs – Galerie Corso; Hyvinkaa – Finnország – Városi Képtár;

1995 Helsinki – Magyar Kultúra és Tudomány Háza; Bécs – Hotel Intercontinental; Gouda – Hollandia – Staats Galerie; Nagykanizsa -Trend Galéria;

1997-99 Budapest – Nyitott Műterem;

1998 Budapest – Bank Center Galéria; 1999 Budapest – Vörös Szalon – Opera;

2001 Budapest – Secco Galéria;

2002 Kecskemét – “Museion” Galéria; Stockholm – Gallery Infra;

2003 Budapest – Kék Iskola Galéria; Pécs – Horda Galéria; Kecskemét – E Galéria; Budapest – Újlipótvárosi Klub Galéria;

2004 Trend Galéria Nagykanizsa; Secco Galéria Budapest; Inter.Art Gallerie Salzburg, Ausztria.[1]

Kritika[szerkesztés]

"Képei misztikus szürreális víziók, jellemzői az élénk színekből kibomló formák. A realitás határán mozgó figurák sokszor szinte szimbólumokká válnak, a szürrealista jelleg az érzelmi töltetből adódik. A Tájkép zuhanás után című képén mintha egy angyal esett volna a Földre, A tudat két oldalánjának gondolati tüze szinte megfoghatóvá válik, a G. úr táncában a mozgás dinamikájának elementáris ereje tükröződik, az Atlantiszi táj és az Amazonok tánca pedig a tudatalatti mítoszok közé vezet bennünket, ahol a dolgok kölcsönös egymásra hatása bekövetkezik. Gondolati asszociációi szinte mágikusak. Festői, képzeleti világa sajátosan egyéni, költői, egy nagyon izgalmas látvány tárul elénk, melyet nagy szakmai bravúrral fogalmaz meg. Festészete a divatirányzatoktól független örök kérdéseket jelenít meg, a valóság töredékekre hullottságát, de azon keresztül mégis a teljességet, a művész lelkének, belső szubjektív univerzumának szűrőjén keresztül."[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]