Sebészi műszerek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szikék

Sebészi műszer minden olyan, általában fémből készült eszköz, amit a sebész a beavatkozás elvégzése során használ. Ezek elhelyezésére a nagy műszerasztal és a Sonnenburg-asztal szolgál, mindkettőnek meghatározott rendje van. A Sonnenburg-asztal helyezkedik el a beteghez közel, ezen vannak az éppen aktuálisan szükséges műszerek.

Műszercsoportok[szerkesztés]

  1. Szövetek szétválasztásának műszerei
  2. Vérzéscsillapítás műszerei
  3. Rögzítés és feltárás műszerei
  4. Speciális műszerek
  5. Szövetek egyesítésének műszerei

Szövetek szétválasztásának műszerei[szerkesztés]

Szikék

  • hagyományos
  • cserélhető pengéjű
  • egyszer használatos, eldobható

Ollók

  • egyenes vagy hajlított
  • hegyes-hegyes, hegyes-tompa, tompa-tompa
  • Cooper-olló: tompa-tompa hajlított, zömök olló, varróanyag vágásához
  • Mayo-olló: tompa-tompa hajlított, karcsú olló, preparáláshoz
  • peritoneumolló: gombos, egyenes olló, hashártya vágásához
  • térdes olló: érlumen megnyitásához

Ollók tartása: mindig az 1. és 4. ujjak vannak a gyűrűkben, a 2. ujj a forgáspontnál támaszt.

Vérzéscsillapítás műszerei[szerkesztés]

Érfogók: az érlumen végleges elzárására használhatók. Roncsolják az ér intimáját. Inkább kis erek lefogására használják.

  • Pean: lehet egyenes vagy hajlított, de nincs fog a végén
  • Kocher: mint a Pean, de ennek fog van a végén
  • moszkító: a legkisebb Pean és Kocher
  • Lumnitzer: a legnagyobb hajlított Kocher, peritoneum kifogására, törlő befogására használható, érfogóként nagyon ritkán alkalmazzák!

Deschamps-tű: aláöltésre, ligatúra elhelyezésére használható. Van belőle jobb és bal oldali

Elektrokoagulátor: hőhatással zárja el az ereket. Lehet monopoliáris és bipoláris. Vágó funkciója is van.

Rögzítés és feltárás műszerei[szerkesztés]

Rögzítés[szerkesztés]

Szövetek rögzítéséhez

A csipeszeket tollszár-tartással kell fogni.

Textíliák rögzítéséhez

  • cserebogár: rövid, 8-as alakú, hegyes műszer, a műtéti izolálótextiliák rögzítéséhez
  • Backhaus féle kendőfogó: hasonló, fogószerű kivitelben
  • Doyen: nagyobb, szögletes idomú, szövetek textilekhez való rögzítésére
  • peritoneumfogó: a második izolálási vonal kialakításánál van kulcsszerepe, a peritoneum megfogására használható
  • Lumnitzer: igen sokoldalú eszköz, műszerek a nagy műszerasztalól a Sonnenburg-asztalra való helyezésére is használható

Feltárás[szerkesztés]

Kampók és lapocok

  • lapocok: egyetlen, széles, kampószerűen álló végük van
  • kampók:
    • francia vagy Langenbeck lapos kialakításúak
    • kosaras kampók 2-, 4-, 6-, 8-ágúak
    • speciális (Amerikai; Szent Márk )
  • sebhorgok: egy, hegyes végük van
  • spatulák: a kívánt alakra hajlíthatók

Önfeltárók

Speciális műszerek[szerkesztés]

Bélfogók: hosszában rovátkolt fogók, gyakran gumicsővel.

Dissectorok: az egyik legnagyobb speciális műszer, melyet gyakran műszerek megfogására használnak Érleszorítók: az érlumen reverzíbilis elzárását teszik lehetővé.

Szerv- és szövetfogók

  • Museux: tumorok kicsípésére való
  • Volkmann-féle kanál: éles szélű kanál, szövetdarabok kiemelésére
  • Luer-féle tracheakanül: lehet fémből és műanyagból is
  • raspatórium: a csonthártya eltávolítására való (bécsi, kaparaspa)
  • gipszvágó olló
  • porcolló
  • vésők, kalapács
  • csontcsípő

Szövetek egyesítésének műszerei[szerkesztés]

Tűfogók[szerkesztés]

  • Mathieu: hagyományos tűkhöz való, marokkal zárható, végén zárszerkezettel
  • Hegar: gyűrűs fogású, atraumatikus tűkhöz való
  • Zweifel: erővágó-szerű áttétellel működik, alakra a Mathieu-höz hasonló

Sebészi tűk[szerkesztés]

  • bőrtűk: vágóélük van, a keresztmetszetük háromszög alakú, ívük a kör 1/4-e vagy 3/8-a (jele B)
  • izomtűk: szintén háromszög alakú kereszmetszet, az ív 1/2-es vagy 5/8-os (jele G) . A bőr- és izomtűket nem lehet alkalmazni érben, bélben, parenchymás szervekben, illetve ott, ahol nagy vérzésre lehet számítani.
  • Bassinitűk: vágó élük van, keresztmetszete háromszög alakú, ív , (jele Ga)
  • serosa: kerek keresztmetszet, az ív tetszőleges lehet, hegyes. Erek, belek, idegek öltésénél használható. (jele Pb)
  • parenchyma: kerek keresztmetszet, de tompa vég (nem okoz epeszivárgást)
  • atraumatikus: a varróanyag a tű folytatásában halad, így nem feszíti szét a szúrcsatornát
  • sokszögű tű: hegszövet öltéséhez használható

Lásd még: Sebészi tűk és varróanyagok

Varróanyagok[szerkesztés]

Def.: Természetes, vagy szintetikus anyagok, amelyek összetartó erőként szerepelhetnek a szövetszélek, szövetfelszínek között, amíg egy tartós, kötőszövetes összeköttetés kialakul a sebfelszínek között.

A jó varróanyag jellemzői: (fizikai, kémiai és biológiai jellemzők)

  • megfelelő szakító- és nyújtási szilárdság
  • jó csomózhatóság és csomótartás
  • könnyen kezelhető
  • monofil, sima felület
  • fűrész- és vágóhatás nélküli
  • jól sterilezhető
  • enzimekkel szemben ellenáll (csak ha nem felszívódó)
  • ellenállóak savakkal, lúgokkal, baktériumokkal szemben is
  • nem okoz oedemát, nem toxikus, nem allergizál, nem drenál
  • nem karcinogén
  • kis szöveti reakciót okoz

Nem felszívódó varróanyagok:

  • selyem
  • len
  • fém
  • mesterséges: poliamid, poliészter, polipropilén, polibutészter, politetrafluoroetilén (PTFE)

Felszívódó varróanyagok:

  • catgut
  • kollagén
  • poliglikolsav
  • poliglükonát
  • polidioxanon

Varróanyagok száljellege

  • MONOPHIL: gyengék, kis vágóhatással rendelkeznek, nem vezetik a kórokozókat
  • POLIPHIL: erősek, vezetik a kórokozókat a szálak között, van sodrott (twisted) és fonott (braided) formája
  • PSEUDOMONOPHIL (monofilamentizált poliphil): erősek, nem drenálnak, kis vágóhatással rendelkeznek

Reakcióindex: a varróanyag átmérője osztva a reakcióudvar átmérőjével.

Kapcsok → Michel-kapcsok[szerkesztés]

Kapocsrakó csipesszel lehet felhelyezni, kapocsszedő csipesszel lehet eltávolítani. Stapler = kapocsrakó gép, történeti szempontból fontos a Petz-féle gép. Szép sebgyógyulást eredményez. Olyan helyen használják, ahol a sebgyógyulás esztétikája fontosabb, mint a varrat teherbírása (például nyaki sebeknél).

Asztalrendek[szerkesztés]

A műtőben a műszerek tárolására két asztal szolgál, a nagy műszerasztal és a kisebbik Sonnenburg asztal, amiről műszerel a műtősszakasszisztens. A műtét kezdetén az előreláthatólag szükséges eszközöket helyezi fel a Sonnenburg-asztalra, ahonnan a nagy műszerasztalra nem szabad műszereket visszahelyezni, mert ezek vérrel, illetve más, nem steril anyagokkal szennyeződhettek.

A nagy műszerasztal rendje[szerkesztés]

A nagy műszerasztalon a műszercsoportoknak megfelelően helyezzük el a műszereket. Középre tesszük a cserebogarakat, Doyeneket és az ollókat. A tűfogók az asztal betegtől távolabbi (könnyebb érthetőség kedvéért: alsó) szélére, középre kerülnek, tőlük balra az anatómiai, jobbra a sebészi csipeszek. A feltáró műszerek helye az asztal bal felső sarka. A bal alsó sarokba kerülnek a speciális műszerek, a fogászcsipeszek az anatómiai csipeszektől balra. A tűk a felső szélen, középen vannak, a tűk és a feltárók közé a szikék kerülnek. A jobb alsó sarokban vannak a vérzéscsillapítás műszerei, a jobb felső sarokban a törlők és izolációs textilek. A jobb felső sarokban van ezenkívül egy Lumniczer, benne jódos gézzel, a műtéti terület fertőtlenítéséhez.

A Sonnenburg-asztal rendje[szerkesztés]

A Sonnenburg-asztalra minden műtősszakasszisztens egy, a szakképzés során tanult séma szerint helyezi fel a műszereket. A Sonnenburg-asztal általános rendje egy meghatározott sémát követ, mely a műtétet műszerelő műtősnők számára irányadó. Az asztal közepén a Doyenek és cserebogarak, a jobb szélén pedig a peritoneumfogók és érfogók találhatóak. Az operatőr területén egy szike, egy anatómiai és egy sebészi csipesz, egy Cooper-olló és egy Mayo-olló, az asszisztens területén egy Cooper-olló, egy anatómiai és egy sebészi csipesz, a műtősnő területén pedig csak egy Cooper-olló található. Az asztal betegtől távolabbi részére készítjük a tűfogót, befogott tűvel és fonallal, ez az egyetlen műszer, amelynek a hegye kifelé áll.

Bőr- és izommetszéshez[szerkesztés]

Bőr- és izommetszéshez 4 cserebogárra, és a seb méretétől függően 4 vagy 6 Doyenre, a seb zárásához izom- és bőrtű szükséges

Laparotomiához (a hasüreg megnyitásához)[szerkesztés]

6 cserebogarat, 6 Doyent és 6 peritoneumfogót és az operatőrnek egy peritoneumollót teszünk fel a Sonnenburg-asztalra a műtét kezdetén. A későbbiekben szükség lesz hasi feltáróra is.

Hasfalzáráshoz[szerkesztés]

Szükség van serosatűre, izom- és bőrtűre.

Vénapreparáláshoz és -kanüláláshoz[szerkesztés]

Szükség van a bőr- és izommetszésnél említett műszereken kívül egy térd ollóra a vénafal V alakú bemetszéséhez, fogászcsipeszre a vénafal rögzítéséhez a kanül bevezetése során, és természetesen az előre elkészített kanülre.

A Backhaus-csíptető egy a sebészetben használatos rugós horog. A műtét közben a műtött területet körülhatároló lepedők és kendők rögzítésére szolgál.

A dissector egy az orvostudományban használatos eszköz. Leginkább a sebészetben és annak minden ágában alkalmazzák képletek kifejtésére, szétválasztására, preparálására.

A Mathieu-tűfogó a sebészetben leginkább használt rugós tűfogó. (Raoul Mathieu párizsi műszerész fejlesztette ki.)

A Kjelland-fogó egy a sebészetben alkalmazott műszer. Jellemzői: egyenes fogó, a kanalak csúsztatható zárban keresztezik egymást, a kanál csekély bajonettszerű hajlata a medence görbülete felé

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]