Schlattner Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Schlattner Jenő
Született Schlattner Jenő László
1896. július 21.
Salgótarján
Elhunyt 1975. október 10. (79 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Kereszty Emília Aranka
(h. 1923–1957)
Zapomel Ilona
(1967–1975)
Foglalkozása gépészmérnök,
kémikus
Kitüntetései Kossuth-díj

Schlattner Jenő László (Salgótarján, 1896. július 21.[1]Budapest, 1975. október 10.[2]) Kossuth-díjas gépészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, a Szénfeldolgozó Vegyipari Központ műszaki vezetője; az MTA Kőolaj-, Gáz- és Szénfeldolgozási Bizottságának elnöke,

Munkássága[szerkesztés]

Schlattner Károly (1867–1940)[3] lovászmester, jószágigazgató és Boldizsár Erzsébet fia. Apai nagyszülei Schlattner Nándor és Seidl Terézia voltak. Diplomáját 1921-ben a Műszaki Egyetemen szerezte. 1923-ban házasságot kötött Kereszty István és Klebovics Ilona lányával, Emília Arankával.[4] 1924-től a salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi erőműve és a szénlepárló üzem vezetője volt. 1933-ban tervezte és szabadalmaztatta az első komplex barnakőszénlepárló telepet. Nevéhez fűződik az úgynevezett Sclattner-kemence megépítése. Munkásságáért kapta Kossuth-díját 1951-ben. A műszaki egyetem díszdoktora (1961). 1967-ben házasságra lépett Zapomel János és Lengyel Julianna lányával, Ilonával (1909–1975).[5] Dorogon utcát neveztek el róla.

Művei[szerkesztés]

  • A dorogi lepárlótelep és sajtolt kokszgyártás (1936)
  • A magyar barnaszenekből előállítható kohókosz gyártása (1953)

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Dorogi lexikon A–Zs. Szerk. Solymár Judit, Kovács Lajos. Dorog: Dorogi Közművelődési Közhasznú Társaság. 2000. ISBN 963-00-4973-2