Sandwichi csata (1217)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sandwichi csata
Illusztráció az 1873-ban megjelent British Battles on Land and Sea 1. kötetéből
Illusztráció az 1873-ban megjelent British Battles on Land and Sea 1. kötetéből

Konfliktus Első báróháború
Időpont 1217. augusztus 24.
Helyszín La Manche, a South Foreland földnyelv előtt
Eredmény angol győzelem
Szemben álló felek
Royal Arms of England.svg AngliaArms of the Kings of France (France Ancien).svg Franciaország
Parancsnokok
Hubert de Burgh főbíró
Philip d'Aubigny
Eusztáz barát,
volt tengeri rabló
Robert of Courtenay
Szemben álló erők
30 hadihajó200–300 vegyes hajó
Veszteségek
(minimális)kb. 200 hajó, kb. 30 000 ember
Térkép
Sandwichi csata (Egyesült Királyság)
Sandwichi csata
Sandwichi csata
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 51° 16′ 13″, k. h. 1° 25′ 12″Koordináták: é. sz. 51° 16′ 13″, k. h. 1° 25′ 12″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sandwichi csata témájú médiaállományokat.
Eusztáz barát lefejezése — a Chronica Majora illusztrációja

Az 1217-es sandwichi csata (doveri csata, South Foreland előtti csata) volt gyakorlatilag az első báróháborút katonailag lezáró, döntő jelentőségű tengeri összecsapás. Az utólagos értékelés szerint két fő tanulsággal szolgált: 1. a vitorlás hajók korában a szél felől hajózó flotta nagy előnyhöz jut; 2. ha két-három hajónál többet kell vezetni, a reguláris tengerészek sokkal jobban teljesítenek a kalóz módjára harcolóknál.

Hadászati előzmények[szerkesztés]

Földnélküli János angol királyt kiskorú fia, III. Henrik követte a trónon. Helyzete egyáltalán nem volt stabil; az első báróháborúban a trónkövetelő Oroszlán Lajost támogató felkelők az ország mintegy felét ellenőrizték (egyebek közt a westminsteri apátságot is), a kontinensen lévő angol területek többségét pedig a franciák szállták meg. A francia kalózok rendszeresen fosztogatták az angol partvidéket, így például egy Eusztáz barát néven ismert kalózvezér feldúlta Folkestone városát.

1217 közepén a királypártiak ragadták magukhoz a hadászati kezdeményezést; Oroszlán Lajos maradék hadaival London környékére szorult vissza. Apja, II. Fülöp Ágost francia király augusztusra egy 200–300 hajóból álló flottát gyűjtött össze a Lajosnak szánt utánpótlással. A had parancsnokságát a korábbi kalóz Eusztáz barátra ruházta, ami döntő hibának bizonyult.

Harcászati előzmények[szerkesztés]

A szedett-vedett francia flotta, amelyben a hajók többsége gyakorlatilag fegyvertelen kereskedelmi vitorlás volt, a leglassúbb hajókhoz igazodó tempóban kelt át a La Manche-on, hogy az angol part mentén araszoljon a Temze torkolata felé. Ahogy Dover felé közeledtek, a városból kihajózott eléjük a város kormányzója, a rendkívül tehetséges parancsnoknak bizonyuló Hubert de Burgh főbíró (justiciar), akit személyes gyűlölet fűtött a Folkestone-t kifosztó Eusztáz barát ellen. Az angol flotta mindössze 30 hajót számlált, de ezek mindegyike hadihajó volt, közöttük 16 nagy kogge.

A csata[szerkesztés]

A franciák nem vették komolyan a hozzájuk képest csekélykének tűnő angol hajórajt, és amikor az angolok hallótávolságba értek, gúnyolni kezdték őket. Meglepetéssel vették észre, hogy az angolok nem veszik fel a harcot, hanem tovább hajóznak a nyílt víz — látszólag Calais — felé. Az angol flotta valódi célja azonban az volt, hogy ők kerüljenek a szél felől, és amikor a kellő pozíciót elérték, megfordultak, és rátámadtak a franciákra.

Hubert de Burgh először a francia utóvédet támadta meg annak tudatában, hogy a főerők széllel szemben nem tudnak a megtámadottak segítségére sietni. A szelet annyiban is kihasználták, hogy égetett mészport fúvattak a megtámadottakra. Az utóvéd legázolása után ugyanígy vágtak át a francia derékhadon is. Eusztáz barát, akinek semmilyen használható ötlet nem jutott eszébe, álöltözetet húzott, és elbújt zászlóshajójának rakterében, a győztes angolok azonban megtalálták, és a helyszínen lefejezték. (Fejét a diadal jelzéseként lándzsavégre tűzték, testét a tengerbe dobták.) A vezető nélkül maradt franciák pánikba estek, és a szervezett ellenállásra képtelen hajókon az angolok valóságos vérfürdőt rendeztek, majd az elfogott hajókat diadalmasan bevontatták Doverba. A hagyomány szerint mindössze 13 francia hajó tért vissza Calais-ba.

Következmények[szerkesztés]

A rendkívül szorongatott helyzetbe került Lajos tárgyalásokat kezdeményezett. Szeptember 12-én vagy 13-án megkötötték a lambethi (vagy kingstoni) békét, amelynek egyik elemeként lemondott trónigényéről, elhagyta Angliát és visszatért Franciaországba.

A győztes Hubert de Burgh az 1219-ben, William Marshal halála után megalakított, háromtagú második régenskormány egyik tagja lett, majd a másik két tag befolyásának visszaszorítása után pár év alatt gyakorlatilag egyedüli régenssé vált.

Megjegyzés[szerkesztés]

Az angol wikipédia cikkében idézett történeti források a francia flotta méretéről és veszteségeiről a Geoffrey Regan könyvében szereplőktől drasztikusan eltérő számokat adnak meg: eszerint a francia flotta mindössze 10 hadi- és 70 teherszállító hajóból állt, vesztesége pedig mindössze egy hadihajó és 36 lovag (az elesett tengerészek számának becslése nélkül).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]