Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-21-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Kifogott heringcápa
Kifogott heringcápa

A heringcápa (Lamna nasus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó faj. Az Atlanti-óceánban és a déli félgömb sarki és mérsékelt övi tengereiben él. A Csendes-óceán északi részén a lazaccápa (Lamna ditropis) helyettesíti. Ez a cápafaj általában 2,5 méter hosszú és 135 kilogrammos. Az északatlanti példányok nagyobbra nőnek, mint a déliek; színezetük és életmódjuk is különbözik. Palack alakú teste felül szürke, alul fehér; elöl kúpos orrban, hátul keskeny faroktőben végződik. Első hátúszója és mellúszói nagyok, második hátúszója, hasúszói és farok alatti úszói pedig kicsik, a farokúszó félhold alakú. Legfőbb jellemzői a háromszögű fogak, az első hátúszó hátsó részén egy fehér folt és a két pár farokúszó-erősítés.

Fő táplálékai csontos halak és fejlábúak, de akármit megtámadhat. Egyaránt vadászik a vízfelszín közelében és a fenékhez közel. A kontinentális selfeken táplálékdús homokpadjain a leggyakoribb. A partok közelébe és a nyílt tengerre is be-, illetve kiúszik. 1360 méter mélyen is találták már. Hosszútávú vándorutakat is megtesz, általában a sekélyebb és a mélyebb vizeket váltogatva. Gyors és nagyon tevékeny. Testhőmérséklete magasabb a környező vízénél. Lehet magányos, de társas is; néha akár játékos kedvet is mutat. A heringcápa ál-elevenszülő: kölykei tojásevők, vagyis az anyaállat méhében a kiscápák felfalják kevésbé fejlett testvéreiket és a meg nem termékenyített petéket. A nőstény évente négy kiscápának ad életet.

Csak kevés heringcápa támadásról van beszámoló, ezek is kétséges forrásokból származnak. A sporthorgászok nagyon kedvelik. Húsa és úszói igen kedveltek, emiatt halászásának hosszú története van. Lassú szaporodása miatt a heringcápa nem képes fenntartani ipari mértékű halászatát. Az 1950-es években az Észak-Atlanti-óceán keleti részén és az 1960-as években ugyanez óceán nyugati részén a norvégok erősen lecsökkentették a heringcápa állományokat. Egész elterjedési területén még mindig halásszák ezt a cápát, néha mellékfogásként is. Halászatának korlátozása és a figyelés helyenként változó. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) világszerte sebezhető fajnak minősíti ezt a cápát, míg élőhelyének egyes részein veszélyeztetett fajnak, illetve súlyosan veszélyeztetett fajnak tekinti, az állomány nagyságnak és a helybéli halászásnak megfelelően, az utóbbi főleg északon.