S–3 Viking
| S–3 Viking | |
 | |
| S–3B Viking géppár a levegőben | |
| Funkció | Tengeralattjáró-vadász repülőgép |
| Gyártó | Lockheed |
| Gyártási darabszám | 187 |
| Személyzet | 4 fő |
| Első felszállás | 1972. január 21. |
| Szolgálatba állítás | 1974. |
| Méretek | |
| Hossz | 16,26 m |
| Fesztáv | 20,93 m |
| Magasság | 6,93 m |
| Szárnyfelület | 37,16 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 12 057 kg |
| Üzemanyag | 7320 l kg |
| Max. felszállótömeg | 23 831 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db General Electric TF34–GE–2 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2×41,26 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 0,71 Mach 6100 m-en 795 km/h tengerszinten |
| Hatósugár | 5121 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 12 465 m |
| Emelkedőképesség | 26 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 334 kg/m² |
| Avionika | |
| Rádiólokátor | AN/APS–137 |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| Az S–3 Viking háromnézeti rajza | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz S–3 Viking témájú médiaállományokat. | |
Az S–3 Viking repülőgép-hordozóról üzemeltethető tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete megrendelésére az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az S–2 Tracker repülőgépek leváltására. A Hidegháború végével a repülőgép-hordozókat fenyegető szovjet tengeralattjárók veszélye megszűnt, a gépeket elsősorban a felszíni hajók elleni feladatkörben alkalmazták, 2009-ben vonták ki őket a hadrendből.[1]
Fejlesztési története[szerkesztés]
Szerkezeti felépítése[szerkesztés]
Avionika és fegyverrendszer[szerkesztés]
Gyártása[szerkesztés]
Típusváltozatok[szerkesztés]
- YS–3A
- Nyolc darab prototípust rendeltek meg.
- BuNo. (157991), 157992, 157993,[2] (157994, 157995, 157996, 157997, 157998)
- S–3A
- Első sorozatban gyártott változat, összesen 187 darab épült.
- S–3B
- Modernizált változat. Első repülését 1984. szeptember 13-án hajtotta végre. Összesen 119 darab S–3A-t alakítottak át.
- ES–3A Shadow
- ELINT-változat. A kabin mögé a törzsgerincre elektronikai gondolát építettek és számos antennát szereltek a sárkányszerkezet különböző pontjaira.
Összesen 16 darab S–3A-t alakítottak át, hogy az EA–3B Skywarrior-t leváltsák. Többek között a VQ–5 és VQ–6 századok is üzemeltették. - KS–3A
- Tervezett légiutántöltő-változata az S–3A-nak, teljes kerozinkapacitása 16 600 liter volt. Egyetlen YS–3A lett átalakítva, amely később US–3A-ra lett építve.
- KS–3B
- Tervezett légiutántöltő-változata az S–3B-nek, azonban egyetlen példányt sem építettek át (ezt a feladatkört a KA–6D, Hornet és Super Hornet változatok látták és látják el).
_1993.JPEG)
- US–3A
- Hordozó-fedélzeti ellátórepülőgép-változat (COD, Carrier onboard delivery) az S–3A átalakításával, 1977-től.[3] Hat utast, vagy 2120 kg-nyi (4680 lb) rakományt volt képes szállítani. Kivonták a hadrendből 1998-ban.
- Fleet Logistics Support Squadron 50 (VRC–50)
- BuNo. 157994, 157995, 157996 (lezuhant NAS Cubi Point-nál 1989. január 20-án), 157997, 157998,
- BuNo. 158868.
- Aladdin Viking
- Beartrap Viking
- Calypso Viking
- Gray Wolf Viking
- Orca Viking
- Outlaw Viking
- NASA Viking
Korszerűsítési programok[szerkesztés]
Üzemeltető alakulatok[szerkesztés]
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete[szerkesztés]
NASA[szerkesztés]
Harci alkalmazása[szerkesztés]
Megjegyzések[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nyugdíjba vonult az utolsó amerikai Viking. JETfly Internetes Magazin. (Hozzáférés: 2009. február 4.)
- ↑ Ez a repülőgép a floridai NAS Jacksonville Aircraft Heritage Park-ban van kiállítva.
- ↑ A BuNo. 157996 sorozatszámú repülőgép már 1980 januárjában üzemelt a USS Midway fedélzetén.
Források[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- S-3B Viking – A FAS.org típusismertetője
- The Lockheed S-3 Viking – Az Air Vectors típusismertetője
