Rozetta-köd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rozetta-köd
Rosette nebula s.jpg
Megfigyelési adatok
Csillagkép Monoceros
Rektaszcenzió 06h 33m 45s[1]
Deklináció +04° 59′ 54″ [1]
Távolság 5200 [1] ,
1600 pc
Látszó méret (V) 24'×24' [1]
Látszólagos magnitúdó (V) 9,0 [1]
Fizikai tulajdonságok
Sugár 65 fényév [1]
Más elnevezések Caldwell 49, NGC 2237

A Rozetta-köd (más néven Caldwell 49) egy diffúz köd a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ködöt Lewis A. Swift fedezte fel 1871-ben.

Tudományos adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rozetta-köd egy emissziós, fénykibocsátó köd. A leglátványosabb mélyég-objektumok közé tartozik, ugyanis ezek az objektumok olyan forróak, hogy fényt bocsátanak ki magukból. A ködöket és a benne található gázokat fiatal csillagaik ibolyántúli fénye hevíti fel. Ahol a forró gázhoz por keveredik, ott sötétebb területek jönnek létre, mivel a por elnyeli a fény egy részét. A ködről készült hamis színezésű felvételeken a vörös a kénatomok, zöld a gerjesztett hidrogénatomok, a kék pedig az oxigénatomok jelenlétére utalnak.

Megfigyelési lehetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisebb kézitávcsövekkel is megfigyelhető tiszta éjszakákon, fényszennyezettségtől mentes területeken. Nagyobb felbontásra alkalmas távcsövekkel finom szálas szerkezete is felismerhető.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2009. február 14.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Science.jpg    NGC 2235  •  NGC 2236  •  NGC 2237  •  NGC 2238  •  NGC 2239