Rolling Thunder hadművelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rolling Thunder hadművelet
Bombing in Vietnam.jpg
Amerikai F–105 Thunderchief vadászbombázók és egy B-66 Destroyer

Konfliktus Vietnami háború
Időpont 1965. március 2. - 1968. november 1.
Helyszín Észak-Vietnam
Eredmény Egyesült Államok hadászati veresége
Szemben álló felek
Flag of the United States.svg Egyesült Államok
Flag of South Vietnam.svg Dél-Vietnam
Flag of Vietnam.svg Észak Vietnam
Parancsnokok
Joseph H. Moore,
William W. Momyer,
George S. Brown
Phung The Tai (légvédelem),
Nguyen Van Tien (légierő)
Veszteségek
Egyesült Államok:
  • Kb. 835 halott, hadifogoly vagy eltűnt

Dél-Vietnam:

  • Ismeretlen
Kb. 20 000 katona
Kb. 72 000 civil
A vietnami háború csatái
Szárazföldi hadműveletek
Ap Bac · Binh Gia · Pleiku · Song Be · Dong Xoai · Starlite · Gang Toi · Ia Đrăng · Hastings · Masher/White Wing · A Shau · Xa Cam My · Duc Co · Long Tan · Attleboro · Cedar Falls · Tra Binh Dong · Bribie · Junction City · Union · 881. számú magaslat · Union II · Ong Thanh · Dak To · 1. Tet · Khe Sanh · 1. Saigon · Huế · Lang Vei · Lima Site 85 · Kham Duc · Dewey Canyon · 2. Tet · Hamburger Hill · Binh Ba · Kambodzsa · Snuol · FSB Ripcord · Tailwind · Chenla I · Chenla II · Lam Son 719 · Ban Dong · FSB Mary Ann · Húsvét '72 · 1. Quang Tri · Loc Ninh · An Loc · Kontum · 2. Quang Tri · Phuoc Long · Ho Chi Minh · Ban Me Thuot · Xuan Loc · Truong Sa · 2. Saigon · SS Mayagüez
Légi hadműveletek
Farm Gate · Chopper · Ranch Hand · Pierce Arrow · Barrel Roll · Pony Express · Flaming Dart · Rolling Thunder · Steel Tiger · Arc Light · Tiger Hound · Shed Light · Bolo · Popeye · Niagara · Igloo White · Giant Lance · Commando Hunt · Menu · Freedom Deal · Patio · Linebacker I · Linebacker II · Homecoming · Baby Lift · Eagle Pull · Frequent Wind

A Rolling Thunder hadművelet (magyarul „Hömpölygő Mennydörgés”) a Vietnami Demokratikus Köztársaság (Észak-Vietnam) ellen a vietnami háború során indított amerikai és dél-vietnami légitámadás-sorozatok katonai fedőneve volt. A hadművelet 1965. március 2-ától 1968. november 1-jéig tartott.

1965 februárjában több támadás érte az amerikai támaszpontokat Plei Cunál és Quy Nhơnnál, amelyben számos amerikai katona is meghalt, ezért Lyndon B. Johnson elnök elrendelte az előkészített hadművelet megindítását. A hadművelet keretein belül az amerikai légierő észak-vietnami stratégiai célpontokat bombázott. George Ball külügyminiszter ellenezte a bombázást, mint egy interjúban később elmondta:

Az Egyesült Államok Stratégiai Bombázások Kutatócsoportjának a vezetője voltam a II. világháború végén. (…) Meg voltam róla győződve, hogy [Vietnamban] nem fogjuk elérni a célunkat Észak bombázásával. Elsősorban azért, mert iparosodottsági szempontból ez egy primitív gazdaság volt, így gyakorlatilag nem is voltak stratégiai célpontok. Másrészről meggyőződésem volt, hogy soha nem törjük meg ezeket az eltökélt embereket pusztán bombázással. Sőt, ezzel csak még nagyobb egységbe kovácsoljuk őket.[1]

1967 májusában a Hanoi és Hải Phòng felett zajló légi csatákban az amerikai légierő 26 észak-vietnami vadászt lőtt le, ezzel megsemmisítve az észak-vietnami légierő felét.

1968. október 31-én Johnson elnök elrendelte Észak-Vietnam bombázásának teljes leállítását. A bombázások három éve alatt nem sikerült elérni a kitűzött célokat. Ennek egyik és legfőbb oka az volt, hogy a kezdetben meghatározott hadászati célpontoktól eltértek és politikai indokkal egyéb, nem elsőrendű célpontokat támadtak. A hadművelet részeredményeként az utánpótlási vonalakat az észak-vietnamiak átvezették a szomszédos országokra is (Kambodzsa és Laosz). Ezért az utánpótlás folyamatosan tudott érkezni északról, és az észak-vietnami civilek morálja sem rendült meg. A leállított légioffenzívák és a területileg kiterjedtebb utánpótlási vonalak miatt a háború átterjedt Kambodzsára és Laoszra is.

A Vietnamizáció második szakaszában, a nyílt amerikai-vietnami háború utolsó előtti – 1972-es – évében Nixon elnök elrendelte a Linebacker fedőnevű légi offenzíva megkezdését, amelynek célja a csapatok kivonásának ellensúlyozása és az Észak-vietnami támadások lassítása volt. A májustól októberig tartó hadművelet sikeresnek bizonyult, viszont az amerikai csapatlétszám egyre csökkent, így az északi kormány elbízva magát katonai területnyerése, sikerei által, felállt a párizsi tárgyalóasztal mellől. December elejére az amerikaiak kidolgozták az Észak-Vietnam hadászati célpontjainak módszeres rombolásáról szóló terveket. A 11 naposra tervezett és nyilvánosan is bejelentett Linebacker II hadművelet már a 9. napon elérte célját – Észak-Vietnamban gyakorlatilag megbénult a közlekedés, a telekommunikáció, az ivóvízkészletek drasztikusan megcsappantak, leálltak a gyártmány-összeszerelések és a hadiutánpótlás –, viszont az északi kormány csak a 11. hadműveleti napon kért tűzszünetet. Az amerikai részről sikeres Linebacker-légi hadműveletek utólag méltán felvetették az 1968-ban leállított Rolling Thunder hadművelet sikertelenségének kérdéseit és annak valódi okait.

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vietnam: A Television History – LBJ Goes to War (1964-1965) GEORGE BALL: I had been a director of the United States Strategic Bombing Survey at the, toward the end of the Second World War. (…) I was convinced that we were not going to achieve our will by bombing the North; that in the first place, it was a fairly primitive industrial society, and that there weren't the kind of targets that were adapted for strategic bombing. And secondly, I was convinced that we would never break the will of a determined people by simply bombing; and in fact, we would probably tend to unite them more than ever.