Rogyion Konsztantyinovics Scsedrin
| Rogyion Konsztantyinovics Scsedrin | |
 | |
| Scsedrin és Pliszeckaja 2009-ben | |
| Született | 1932. december 16. (91 éves)[1][2][3][4][5] Moszkva[6][2][7][8] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Maja Mihajlovna Pliszeckaja (1958–2015) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rogyion Konsztantyinovics Scsedrin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rogyion Konsztantyinovics Scsedrin, oroszul: Родион Константинович Щедрин (Moszkva, 1932. december 16. –) szovjet-orosz zeneszerző, zongoraművész, a Szovjetunió népművésze (1981).
Legismertebb kompozíciója a Кармен-сюита (Carmen-szvit) című Bizet operájából készült balettzenéje (1967). A szinte minden műfajban alkotó komponista fő műve a gyermekkorától rajongott Gogol-regényből, tíz éven át saját librettójára írott Мертвые души (Holt lelkek) című operája (1977).
Felesége 1958-tól a balerina haláláig Maja Pliszeckaja volt.
Élete[szerkesztés]
Édesapja is zeneszerző volt, az alapokat tőle sajátította el. A még zongoraművésznek készülő Scsedrin 1941-től a Moszkvai Központi Zeneiskolában tanult. A Nagy Honvédő Háború idejére családjával együtt Szamarába evakuálták. 1944-től a Moszkvai Kórusiskola diákja volt. 1950-ben került be a Moszkvai Konzervatóriumba. Zeneszerzést Jurij Saporin osztályában, zongorát Jakov Fliernél tanult. Az 1955-ös végzés után pianistaként működött.
A Carmen-szvit[szerkesztés]
A balett bemutatója 1967-ben volt Maja Pliszeckajával a címszerepben, aki Scsedrin felesége volt. Ugyancsak 1967-ben a Kubai Nemzeti Balett is bemutatta, ott Alicia Alonso volt a főszereplő. Az előadások bejárták a világot, az oroszból két (1969, 1978), a kubaiból három filmváltozat (1968, 1972, 1973) is készült.
Állítólag Scsedrin a felesége számára szeretett volna Sosztakoviccsal íratni egy szvitet a Carmenből, de ő a feladatot finoman, ám határozottan visszautasította, ezért Scsedrin maga írta meg, amit a Bolsoj be is mutatott, de a premiert követően az előadást betiltották, mert túlságosan túlfűtöttnek és erotikusnak találták. Aztán vagy háromszáz előadást ért meg csak New Yorkban.[9]
Művei[szerkesztés]
Balettek[szerkesztés]
- A púpos lovacska (Pjotr Pavlovics Jersov meséjéből); 1960
- Carmen-szvit (Bizet operájából); 1967
- Anna Karenina (Tolsztoj regénye alapján); 1972
- Sirály (Csehov nyomán); 1980
- A kutyás hölgy (Csehov nyomán); 1985
Operák[szerkesztés]
- Nem csak szerelem (Sz. P. Antonov elbeszélései alapján); 1961
- Holt lelkek (Gogol műve nyomán); 1977
- Lolita (V. V. Nabokov regényéből), 1992
- Очарованный странник (Leszkov elbeszéléséből); 2002
- Боярыня Морозова (Avvakum protopópa és Morozova önéletírása nyomán); 2006
Zenekari művek[szerkesztés]
Vokális művek[szerkesztés]
Zongoraművek[szerkesztés]
Kamarazene[szerkesztés]
Egyebek[szerkesztés]
Díjai[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Щедрин Родион Константинович, 2015. szeptember 28.
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Archivio Storico Ricordi
- ↑ Archivált másolat. [2011. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 3.)
Források[szerkesztés]
- Brockhaus Riemann zenei lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiad. szerk. Boronkai Antal. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. III. köt. 344. l. ISBN 9633305403
- Neef, Sigrid: Handbuch der russischen und sowjetischen Oper. 2., durchges. Aufl. Berlin, 1988. Henschelverlag. S. 551–562 ISBN 3362002579
- Оперные либретто. Краткое изложение содержания опер. 5-е изд., испр. Москва, 1981. «Музыка». Т. 1. с. 234–242
