Roger Griffin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Roger Griffin
Született 1948. január 31. (75 éves)
Állampolgársága brit
Foglalkozása történész
Iskolái
Kitüntetései
  • Fellow of the Royal Historical Society
  • Jackson-Gwilt Medal (1980)
A Wikimédia Commons tartalmaz Roger Griffin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Roger D. Griffin (1948. január 31. –) az Oxford Brookes University (Anglia) egyetem szellemtörténeti fakultásán a jelenkori történelem professzora. Jelenkorunk világszerte legelismertebb fasizmus-kutatóinak egyike.[1]

Alapvető monográfiájában The Nature of Fascism (A fasizmus természetrajza) (1991) létrehoz egy generikus fasizmus-fogalmat és bemutatja a fasizmus keletkezésének és felemelkedésének értelmező interpretációját.

Griffin fasizmus-definíciója[szerkesztés]

Griffin 1991-ben a fasizmust szélsőséges nacionalista és a palingenézisre (újjászületésre) irányuló ideológiaként határozta meg: „Fascism is a political ideology whose mythic core in its various permutations is a palingenetic form of populist ultra-nationalism.(A fasizmus politikai ideológia, melynek sok változatban létező mitikus magva a populista szélsőséges nacionalizmusnak egy palingenétikus formája )“.[2] Richard Thurlow véleménye szerint ezzel a definícióval a fasizmus kutatásában egy „új konszenzusról“ (new consensus) beszélhetünk.[3][4]

Griffin fasizmus-fogalma a fasiszta ideológiák magvára irányul, egyes fasizmusok perifériális ismertető jeleit tudatosan kizárja és egy ideáltípust ábrázol. A fasizmus „utópikus motorja“ Griffin szerint : a „dekadencia (vélhető) problémájának“ megoldása „a nemzet radikális megújítása“ utján, ill. egy nemzeti forradalom utján. Itt a nemzetet úgy kell értenünk, mint „organikus egészt“ , mint legmagasabb elvet.. A nemzet mindent átfogó „újjászületése“ képezi a fasizmus jövőképének „mitikus magvát“ ( ezen azt az alapgondolatot kell értenünk, mely minden ideológiának sajátja és mely az ideológia híveit tettekre serkenti).[5]

Griffin fasizmus-elméletének különlegessége - mely közel áll Juan Linz, Eugen Weber munkáihoz , de még inkább George L. Mosse, Emilio Gentile, Stanley Payne valamint Roger Eatwell munkáihoz – abban a kezdeményezésben áll, mely „a nemzeti újjászületés mítoszát célzatosan a konstruált fasizmus-meghatározás centrumába“ (Griffin) helyezi.[5] Lásd még ehhez az online bevezetőt[6] Griffin szemben a fasizmusnak olyan definícióival, mint antiliberális, antikommunista, antikonzervatív stb.- mint Juan Linznél és Stanley Payne-nél - a fasizmus fogalmát itt tartalmilag, azaz positív módon határozza meg.Ez az új a definíciójában.[7]

Griffin meghatározása középpontjában az ideológiai mag áll és nem a konkrét történelmi megjelenési formák , szervezetei létrehozása, politikai és szociális gyakorlata , meg más megnyilvánulásai (vezérkultusz, paramilitarizmus, a látványosságok politikája stb.), így a fasizmust ugyanúgy kezeli mint minden más ideológiát (liberalizmus, szocializmus, konzervativizmus). Ezzel belátható lesz, egy politikai jelenséget akkor is fasisztaként szemlélhetünk, ha ez még csupán embrionális állapotban létezik egy ideológus fejében és még nem nyert kifejezést politikai párt formájában, nem is beszélve a tömegmozgalom formájáról.[5]

Griffin megragadja definíciójában a fasizmus önmeghatározását, áttekinti a fasizmus mentalitását és kulturális aspektusait és itt kiemeli a fasizmus meghatározó jegyeit:

Három elemnek van itt központi szerepe: a radikális nacionalizmusnak, a népszerűségnek és a pszeudo-vallásos szentség-kultusz. Elsődlegesen a fasizsta mentalitásra összpontosít, komolyan veszi a fasiszták saját értelmezéseit és szemlélete középpontjába állítja a kulturális elemeket. E fasizmus-meghatározásban másodlagos szerepet kapnak az intézményi struktúrák, a szervezeti felépítés, a társadalmi bázis és a fasizmus szociális-közgazdasági funkciói.[7]
– Sven Reichardt (2007)

Griffin „tömör”[8] definíciójával – mely szerinte még nem állta ki a „gyakorlat próbáit” – különböző fasizmuskutatók követelményeinek kíván eleget tenni az oxfordi történész:[9]

Valójábann Griffin átvette Ernst Nolte-tól a fasiszta minimum megfogalmazását, eljárásában Stanley Payne definíciójára támaszkodik, a fasizmusra tipikus új ember mítoszára
– George L. Mosse (1966)
Emilio Gentile már 1975-ben kiemelte a palingenézissel való kapcsolatot.[7]
– Sven Reichardt (2007)

Griffin fasizmus-definíciójának kritikája[szerkesztés]

Sven Reichardt így foglalja össze ennek a konvergencia ellenére kevéssé „teherbírónak“ bizonyuló fogalomnak a kritikáját (, melyet elsősorban német és marxista kutatók fogalmaznak meg):

A különféle kutatási hagyományokba való beágyazódása ellenére néhány súlyos kétség ébredt Griffin meghatározásának teherbírására vonatkozóan. A csak körvonalasan meghatározott „nemzeti újjászületés“ a fasizmust a politikai vallás egy formájára redukálja, miközben magyarázatot kívánó marad, miért nem kívánta a fasizmus – az igénye ellenére sem – helyettesíteni az egyházat, hanem többnyire szorosan együttműködött azzal. Másrészt a kísérlet - mely a fasizmust mint palangenézises és populista, radikális nacionalizmusként kívánja meghatározni – túl kevéssé specifikus és nélkülözi a fasizmus többnyire rasszista, kizáró tulajdonságát. Az erőszak és a kényszer azonban hozzátartoznának a fasizmus központi meghatározó tulajdonságaihoz. Griffinnek az elsődlegesen ideológia-történeti megközelítése végül is keveset ölel fel és fontos jellemzőket, mint a tömegek felvonultatását, a karizmatikus vezért, a korporativizmust, vagy a gazdasági hajtóerőket kizárja.[7]
– Sven Reichardt (2007)

Publikációk[szerkesztés]

  • The Nature of Fascism. London: Pinter, 1991; paperback edition: London: Routledge, 1993
  • Hg.: Fascism. New York: Oxford University Press, 1995
  • Hg.: International Fascism: Theories, Causes, and the New Consensus. London: Arnold, 1998
  • Hg. (Matthew Feldmannal közösen): Fascism. 5 Bde. London: Routledge, 2004
  • Hg.: Fascism, Totalitarianism and Political Religion. London: Routledge, 2005
  • Hg. (Werner Loh és Andreas Umland közösen): Fascism Past and Present, West and East. Stuttgart: ibidem-Verlag, 2006
  • Fascism’s new faces (and new facelessness) in the „post-fascist“ period.[halott link] In: Erwägen – Wissen – Ethik, 15. Jg., Nr. 3, 2004, S. 287-300 (A Fascism Past and Present, West and East fő cikke)
  • Modernism and Fascism: The Sense of a Beginning under Mussolini and Hitler. Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2007
  • A Fascist Century (Essays by Roger Griffin) (Matthew Feldman kiadásában). Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2008, ISBN 0-230-20518-6

További fontos kötetek[szerkesztés]

  • Werner Loh und Wolfgang Wippermann, Hg.: „Faschismus“ - kontrovers. Stuttgart: Lucius & Lucius, 2002
  • Cyprian Blamires, Hg.: World Fascism. A Historical Encyclopedia. 2 Bde. Santa Barbara: ABC-CLIO, 2006

Adalékok német nyelven[szerkesztés]

  • Roger Griffin: Faschismus in Europa. In: ZAG: Zeitschrift antirassistischer Gruppen, Nr. 16, 1995, S. 43-45
  • Roger Griffin: Völkischer Nationalismus als Wegbereiter und Fortsetzer des Faschismus: Ein angelsächsischer Blick auf ein nicht nur deutsches Phänomen. In: Heiko Kauffmann, Helmut Kellershohn und Jobst Paul, Hg.: Völkische Bande. Dekadenz und Wiedergeburt – Analysen rechter Ideologie. Münster: Unrast, 2005. ISBN 3-89771-737-9
  • Erwägen-Wissen-Ethik 15. Jg., Nr. 4, 2004

Irodalom[szerkesztés]

  • Sven Reichardt (2007): Neue Wege der vergleichenden Faschismusforschung. Mittelweg, 36. Jg., Nr. 1[halott link]
  • Emilio Gentile (1992): „Fascismo“. In: Enciclopedia Italiana di Scienze. Lettere ed Arti. Rom. S. 196–199
  • Richard Thurlow (1999): Fascism. Cambridge. S. 5f
  • Walter Laqueur (1996): Faschismus. Gestern, Heute, Morgen. Berlin. S. 19
  • Roger O. Paxton (2004): The Anatomy of Fascism. New York 2004. S. 21
  • Michael Mann (2004): Fascists. Cambridge 2004. S. 12f
  • Andreas Umland (2005): Concepts of Fascism in Contemporary Russia and the West. Political Studies Review, 3. Jg., Nr. 1, S. 34-49

Web linkek[szerkesztés]

németül[szerkesztés]

  • Roger Griffin: Der umstrittene Begriff des Faschismus (Interview). In: DISS-Journal, Nr. 13, 2004, S. 10-13 [2];

angolul[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Stanley Payne: „a legfontosabb új tudósa“ a fasizmus kutatásának V. ö. Sven Reichardt: Neue Wege der vergleichenden Faschismusforschung. ( Az összehasonlító fasizmus-kutatás új utjai. Mittelweg 36 1/2007. Stanley Payne R. Griffinről: Stanley Payne: Historical Fascism and the Radical Right.( A radikális jobboldal és a történelmi fasizmus) : JCH 35, 2000, 109–118 o.; Stanley Payne: Geschichte des Faschismus. Aufstieg und Fall einer europäischen Bewegung (A fasizmus történelme. Egy európai mozgalom felemelkedése és bukása), Berlin 2001, 559. o. (angol címe: A History of Fascism, 1995).
    Emilio Gentile Griffin „rövidre fogott fasizmus definíciójában“ egy “komoly, befolyásoló hatású adalékot” lát. V. ö.: Emilio Gentile, „Fascismo“. Megtalálható: Enciclopedia Italiana di Scienze, Lettere ed Arti. Rom 1992, 196–199 o. valamint Emilio Gentile, Fascismo. Storia e interpretazione, Rom/Bari 2002
    V.ö. még: Ian Kershaw: The Essence of Nazism. Form of fascism, brand of totalitarianism, or unique phenomenon?, Roger Griffin (kiadó), Fascism. Critical Concepts in Political Science, IV kötet, London/New York 2004,
  2. Griffin: The Nature of Fascism, London 1993, S. 26
  3. Richard Thurlow, Fascism. Cambridge 1999, S. 5f
  4. Zum Fortschritt für die komperative Faschismusforschung siehe auch: Aristotle Kallis, Fascist ideology. Territory and Expansionism in Italy and Germany, Az összehasonlító fasizmus kutatásban elért fejlődéshez lásd még: Aristotle Kallis: Fascist ideology. Territory and Expansionism in Italy and Germany, 1922–1945. London/New York 2000.
  5. a b c Roger Griffin: Völkischer Nationalismus als Wegbereiter und Fortsetzer des Faschismus: Ein angelsächsischer Blick auf ein nicht nur deutsches Phänomen.(Népi nacionalizmus mint a fasizmus előkészítője és folytatója. Angolszász szemmel egy nem csak német jelenségről.) Heiko Kauffmann, Helmut Kellershohn és Jobst Paul (kiadó.): Népi kötöttségek. Dekadencia és újjászületés. – Jobboldali ideológiák elemzései. művében. Unrast kiadó, Münster 2005
  6. [1] Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben)
  7. a b c d Sven Reichardt (2007): Neue Wege der vergleichenden Faschismusforschung. (Új utak az összehasonlító fasizmus-kutatásban)Mittelweg 36 1/2007.
  8. Emilio Gentile 2002
  9. Vonatkozó munkák:
    (a): Ernst Nolte: Der Faschismus in seiner Epoche. Action française, italienischer Faschismus, Nationalsozialismus. München und Zürich 1990
    (b): Stanley Payne: Fascism. Comparison and Definition. Madison 1980.
    (c): George L. Mosse: The Genesis of Fascism. In: JCH 1, 1966.
    (d): Emilio Gentile: Le origini dell’ideologia fascista. Bari 1975.