Rogaining

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A 2009. évben megrendezett Rogaining Európabajnokság Yllästunturi, Finnország

A rogaining az ultrahosszútávú tájékozódási futás hivatalos elnevezése. A hosszúságát nem távolságban, hanem időben mérik: a bajnokságok általában 24 órásak, de egyéb versenyek lehetnek ennél jóval rövidebbek is.

A rendezők a terepen elhelyeznek számos ellenőrzőpontot, amit a versenyzők szabad sorrendben, ún. pontbegyűjtő versenyformában fognak meg. Az ellenőrzőpontoknak nehézségtől és távolságtól függően különböző értéke van. A verseny lényege, hogy minél több pontot szerezzen az adott csapat, ami 2-5 főből állhat.

A rogaining-versenyforma nagyon közel áll a tájfutáshoz. A legnagyobb különbség a távon és időn kívül, hogy itt nem egyének, hanem csapatok versenyeznek. A csapattagoknak a verseny folyamán végig együtt kell útvonalat tervezniük és azon haladniuk. A térkép méretaránya is más: a precíz 1 : 10 000-es és 1 : 15 000-es tájfutótérképek helyett itt 1 : 40 000-es és 1 : 50 000-es térképeken folyik a küzdelem, egy versenyközpont körül: itt találhatóak a versenyzők sátrai, amikhez verseny közben bármikor vissza lehet térni, illetve büfé a szükséges meleg étel és ital kiszolgálására.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első rogaininghez hasonló eseményt a Melbourni Egyetem Mountaineering klubja rendezte, 1947-ben. Ebből nőtt aztán ki 1976 áprilisában az új sportág, melynek szabályait Ausztráliában, Melbourne városában fektették le. Létrejött az első szövetség is Victorian Rogaining Association néven, majd a következő évtizedben gyorsan terjedt világszerte.

A rogaine elnevezés az alapító tagok nevéből jött létre: Rod Phillips, Gail Davis és Neil Phillips. Ők mindannyian tagjai voltak a Surrey-Thomas Rover Crew csapatnak, akik az első rogaining eseményt rendezték. Az elnevezést és az új sport létrejöttét hivatalosan 1976 augusztusában ismerték el.

A ROGAINE szó játékosan a rövidítése lehet az angol Rugged Outdoor Group Activity Involving Navigation and Endurance szavaknak (kihívó szabadidős csapatsport, mely tájékozódást és állóképességet igényel).

A világbajnokságokat (WRC) 2 évente rendezik, a rendező országot 2 évvel korábban jelöli ki a Nemzetközi Rogaining Szövetség.

  • 1. Rogaining Világbajnokság (1992): Ausztrália, kb. 200 csapat
  • 5. Rogaining Világbajnokság (2002): Csehország, 202 csapat
  • 6. Rogaining Világbajnokság (2004): Arizona USA, 380 résztvevő 15 országból és 30 USA államból
  • 7. Rogaining Világbajnokság (2006): New South Wales, Ausztrália; 691 résztvevő (311 csapat), 125-en a tengerentúlról.
  • 8. Rogaining Világbajnokság (2008): Észtország, 748 résztvevő (311 csapat) 22 országból
  • 9. Rogaining Világbajnokság (2010): Új-Zéland, 522 résztvevő (251 csapat)
  • 10. Rogaining Világbajnokság (2012): Csehország, 333 csapat
  • 11. Rogaining Világbajnokság (2013): Oroszország, 314 csapat
  • 12. Rogaining Világbajnokság (2014): South Dakota, USA
  • 13. Rogaining Világbajnokság (2015): Finnország
  • 14. Rogaining Világbajnokság (2016): Ausztrália


Alapszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapattagok (2-5 fő) annyi ellenőrzőpontot fognak meg adott időn belül, amennyit tudnak. Az ellenőrzőpontoknak különböző értéke van attól függően, hogy milyen nehéz a megfogása: emiatt a csapatoknak stratégiát kell felépítenie (például: minél több könnyű pont megfogása, vagy éjszaka csak könnyű pontok megfogása, nappal a bonyolultabbaké). Az ellenőrzőpontok csak lábon közelíthetőek meg, térkép és tájoló segítségével. A terep lehet nyílt mezőtől az erdős hegyekig bármilyen.

A versenyközpontban található a tábor, ahova a versenyzők a sátraikat verhetik fel, illetve melegételt fogyaszthatnak. Ide bármikor vissza lehet térni a verseny folyamán pihenni, aludni, étkezni. A csapatok a nekik megfelelő iramot diktálják, a lényeg, hogy a tagok mindig hallótávolságon belül legyenek egymáshoz képest.

A világbajnokságok 24 órásak, de ennél rövidebbeket (6, 8, 12, 15 órásakat) is szoktak rendezni (például a világbajnokság keretrendezvényeként). Tereptől függően a jobb csapatok több mint 100 km-t tudnak teljesíteni 24 óra alatt.

Vannak a rogainingversenyeknek hosszabb formái is, ezek az ún. „Endurogaines”-ek, melyek 48-50 órásak.

A rogaining őshazájában, Ausztráliában minden hónapban tartanak versenyt hétvégente, telihold idején. Minden évben megrendezik az állami és országos bajnokságokat. Tucatnyi önkéntes rendező segíti a versenyzőket a pályakitűzőktől a büfésekig.

A 24 órás versenyekre ~250 km²-nyi sík terepet ábrázoló térképet használnak, ha meredek hegyen van a verseny, akkor sokkal kisebb vagy nagyobb terület kell, az ellenőrzőpontok elhelyezkedésétől függően.

A fedettség ábrázolása egyszerűbb, mint a tájfutó térképeknél: nem ábrázolnak sem futhatóságot, sem láthatóságot, mindössze a nyílt területeket különböztetik meg a zárt területektől, azaz valami vagy mező, vagy erdő. A versenyzők előre nem tudhatják, hogy melyik mennyire futható, illetve mindegyikben lehetnek futhatóbb és küzdelmesebb részek, melyek jelleghatárral nincsenek elválasztva.

A vízrajz, síkrajz és egyéb domborzati jelölések megegyeznek a tájfutó térképek jelkulcskészletével, de annál lényegesen kevesebb elemet használnak.

Versenyformák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetközileg is elfogadott tájfutási jelkép.
  • Metrogaine: túlnyomórészt városi környezetben megrendezett kb. 6 órás pontbegyűjtő tájékozódási verseny
  • Cyclogaine: Mountainbike biciklivel járható tereputakon megrendezett 6 órás pontbegyűjtő tájékozódási verseny
  • Snogaine: Hóhatáron megrendezett tájékozódási verseny, ahol a pontokat hótalpak vagy sílécek segítségével lehet megfogni.
  • Paddlogaine: Vízen megrendezett tájékozódási verseny, ahol például sok egymással összeköttetésben lévő tavon találhatóak az ellenőrző pontok, és valamilyen vízi jármű segítségével lehet őket megfogni.

Rogaining és hegyimaratoni versenyek Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában a hegyimaratoni versenyek az 1970-es évek elején terjedtek el, nagy tömegeket megmozgatva mindegyik korosztályból. A nagyobb eseményeken a résztevők létszámát 1500-2000 csapatra korlátozták. Ezek a versenyek különböző elnevezés alatt futnak, országtól függően: az angolok hegyimaratonnak, a franciák "raids d'orientation"-nek hívják. Nagyrészt tájfutó klubok vagy önkéntesek rendezik ezeket a versenyeket.

Az első versenynaptárat 1999-ben jelentette meg a Nemzetközi Rogaining Szövetség.
Az Európában használt szabályok eltérnek az ausztráltól, de a fontosabb pontokban azonosak:

  • 2 fős csapatok versenyeznek
  • A versenyek 2 naposak, és egy úgynevezett „overnight camp”-ben töltik a versenyzők az éjszakát.
  • Sokféle pálya van, amik közül mindenki kiválaszthatja a korának és képességeinek leginkább megfelelőt.
  • A teljes táv 35-80 km között van.
  • Tömegrajttal indulnak a versenyző csapatok (párosok).

A hegyimaratonokon a túrázóktól az elit futókig mindenki részt vehet. Az egyik leghíresebb a kezdetben Karrimor, majd később Original Mountain Marathon (OMM) néven megrendezésre kerülő angol verseny, melyen magyar tájfutók is szoktak indulni.

Magyar versenyzők világversenyeken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországról elsőként Molnár Róbert (ARAK) vett részt Rogaining Világbajnokságon: 2002-ben Csehországban, Lesna környékén amerikai barátjával, David Dunham-mel a 22. helyet szerezték meg (abszolút 31. hely). Az első magyar csapat - Bogos Tamás (ARAK), Scultéty Márton (KTK) - a 2008-as világbajnokságon debütált, és a 37. helyet (abszolút 56.) szerezték meg az észt mocsárerdőben.

Világbajnokságok eredménylistái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eddigi nem-hivatalos világbajnokok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1. WRC : J. Russel (VIC), M. Walters (VIC)
  • 2. WRC : David Rowlands (VIC), James Russell (VIC)
  • 3. WRC : Nigel Aylott (Ausztrália), Iiro Kakko (Finnország)
  • 4. WRC : David Rowlands (VIC Ausztrália), Greg Barbour (Új-Zéland)
  • 5. WRC : David Rowlands (Ausztrália), Greg Barbour (Új-Zéland)
  • 6. WRC : Mike Kloser (USA), Michael Tobin (USA)
  • 7. WRC : Dennis de Monchy, Chris Forne (Új-Zéland)
  • 8. WRC : Evgeny Dombrovskiy (Oroszország), Pavel Shestakov (Oroszország)
  • 9. WRC : Chris Forne, Marcel Hagener (Új-Zéland)
  • 10. WRC : Silver Eensaar, Rain Eensaar (Észtország)
  • 11. WRC : Silver Eensaar, Rain Eensaar (Észtország)

(VIC = Viktoriánus Rogaining Szövetség, Ausztrália)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]