Radon-difluorid
| Radon-difluorid | |||
| IUPAC-név | radon-difluorid | ||
| Más nevek | radon(II)-fluorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| |||
| InChIKey | UEHKUMAZJPZVMJ-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | F2Rn | ||
| Moláris tömeg | 260,01 g/mol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A radon-difluorid nemesgázvegyület, képlete RnF2. A radon könnyen reagál a fluorral, melynek eredményeként szilárd vegyület keletkezik, ám ez elpárologtatás közben elbomlik, ezért a pontos összetétele ismeretlen.[1][2] Elméleti számítások szerint elképzelhető, hogy – a többi kétkomponensű nemesgázvegyülettel ellentétben – ionvegyület.[3]
Mint minden radonvegyület, radioaktív.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Radon difluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ (1962) „Radon fluoride”. Journal of the American Chemical Society 84 (21), 4164. o. DOI:10.1021/ja00880a048.
- ↑ Stein, L. (1970). „Ionic Radon Solution”. Science 168 (3929), 362–4. o. DOI:10.1126/science.168.3929.362. PMID 17809133.
- ↑ Kenneth S. Pitzer (1975). „Fluorides of radon and element 118”. J. Chem. Soc., Chem. Commun. (18), 760b – 761. o. DOI:10.1039/C3975000760b.
