Radiolumineszcencia
A radiolumineszcencia az a jelenség, amikor egy anyagot ionizáló sugárzás ér (például béta-sugárzás), és ennek hatására fényt bocsát ki. A fotolumineszcencia egyik fajtája.
Mechanizmus
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Radiolumineszcenciáról akkor beszélünk, amikor egy becsapódó sugárzó részecske összeütközik egy atommal vagy egy molekulával és ennek következtében gerjeszt egy pályamenti elektront egy magasabb energia szintre. A gerjesztett elektron visszatér alapszintű energia állapotába és közben kibocsát (emittál) egy fény fotont.
Spintariszkóp
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ernest Rutherford cinkszulfid-ezüsttel bevont spintariszkópot használt kísérleteinél, amikor felfedezte az alfa- és béta-sugárzásokat és következtetett az atommag létezésére.
A spintariszkóp egy kisméretű doboz, amelynek az alját belülről cink-szulfiddal vonták be, míg a másik oldalára egy lencsét helyeztek. A lencse és a cinkszulfid felület közé egy tűt tettek, amelyre kis mennyiségű radioaktív anyagot vittek fel. A tűről a cink-szulfid felületre került α-részecskék a nagyítón keresztül megfigyelhető szcintillációt, fényfelvillanást hoznak létre. A rádium bomlása során három olyan bomlási termék, leányelem is felhalmozódik, amelyek szintén részecskéket bocsátanak ki.
Alkalmazása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Sötét helyeken használt eszközökben a hatás erősítésére foszforeszkáló anyaggal vegyítik a sugárzó anyagot. Történetileg a rádium és rézzel szennyezett cink-szulfid keveréket használtak analóg műszerek skálájának a festésére, amely zölden világító színt adott.
Foszfor, mely rézzel szennyezett cinkszulfidot tartalmaz, világoskék színnel világít; réz és magnéziummal szennyezett cinkszulfid sárgásnarancs színt ad.
25 mg/cm² -nél vastagabb foszfort nem alkalmaznak az önabszorpció miatt. A cinkszulfid probléma lehet a fokozatos degradáció a kristályos szerkezet miatt és ezért a fényesség csökken.
Sugárforrások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Trícium
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A trícium a hidrogén radioaktív izotópja.
A triciumot, mint béta sugárzó forrást több alkalmazásnál is használják , és így az általa generált fénykibocsátást alkalmazzák, ahol nem elektromosságot használnak világító jelzésekre (például vészkijáratoknál, stb). A tríciumból kiszabaduló elektronok előidézik a foszfor ragyogását, így a két elemből önmegvilágító eszközök készíthetők, például: vészkijárat jelzések.
Rádium
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A rádium (vegyjele Ra, rendszáma 88) egy radioaktív kémiai elem, az alkáliföldfémek csoportjának utolsó, 6. eleme.
Rádium alapú lumineszkáló festéseket már nem használnak a sugárzási kockázat miatt.
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Erostyák János-Kozma László: Általános fizika II. kötet: Fénytan. (hely nélkül): Dialóg Campus kiadó. 2003. 526–530. o.
- Szigeti György: Lumineszkáló anyagok fizikája. (hely nélkül): Műegyetemi Nyomda Budapest. 1948.
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "radioluminescence (physics) -- Britannica Online Encyclopedia". britannica.com (angol nyelven). 2012. Hozzáférés: 2012. február 18..
{{cite web}}: CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link) - "Mass Media & Environmental Conflict -- Radium Girls". radford.edu (angol nyelven). 2011. 2009. július 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. február 18..
{{cite web}}: CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link)
