Részmunkaidő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A munkaviszony keretében történő foglalkoztatás ellenkező megállapodás hiányában teljes munkaidőre jön létre, amely a Munka Törvénykönyve (Mt.) alapszabálya szerint napi nyolc óra. A felek (munkáltató és munkavállaló) ennél rövidebb napi munkaidőre is szerződést köthetnek, ekkor beszélünk részmunkaidős foglalkoztatásról.

A részmunkaidő alapszabályai[szerkesztés]

A részmunkaidős foglalkoztatás az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák egyike a munkaerő-kölcsönzés, a távmunka, az egyszerűsített foglalkoztatás és az iskolaszövetkezeti diákfoglalkoztatás mellett.

Részmunkaidőben csak akkor foglalkoztathat a munkáltató, ha ebben a munkavállalóval a munkaszerződésben külön megállapodik. A megállapodás a munkaidőt tartalmazhatja napi, heti vagy havi munkaidő meghatározásával is, melynek legkisebb mértéke nincs korlátozva, így az akár napi fél óra, heti négy óra vagy havi tíz óra is lehet.

Munkaidő-keretben történő foglalkoztatás esetén az alapszabály szerint a legrövidebb munkaidő napi négy óránál rövidebb nem lehet, ettől részmunkaidős foglalkoztatás esetén el lehet térni, de csak akkor, ha a felek ebben kifejezetten megállapodnak, azaz az eltérést rögzíteni kell a munkaszerződésben.

Munkabérre időarányosan jogosult, ha az arra való jogosultság a munkaidő mértékével összefügg. Időbérben tehát a napi, heti, havi munkaidejével arányosan jogosult díjazásra, és a bértételt a munkaszerződésben ennek megfelelően kell megállapítani. A legkisebb kötelező munkabér (minimálbér) és a szakképzett bérminimum szabályait ebben az esetben is alkalmazni kell, azaz legkisebb bérként legalább a minimálbérnek a részmunkaidővel arányos része fogja megilletni a munkavállalót (a havi minimálbér 1/174-ed részét kell megszorozni a havi óraszámmal).

Az egyenlő bánásmód követelményét is meg kell tartani, ami azt jelenti, hogy semmilyen, a többi munkavállaló számára biztosított munkáltatói juttatásból nem zárható ki munkavállaló azon az alapon, hogy őt „csak” részmunkaidőben foglalkoztatja a munkáltató.

Jellemző alkalmazási területei[szerkesztés]

Amennyiben a munkáltatónál van olyan munkakör, amelyben a feladatok elvégezhetőségét nem akadályozza a rövidebb napi munkaidő vagy az, hogy egy feladatkör ellátására több személyt alkalmaznak, akkor vagy a munkavállaló(k) kérésére, vagy költség-optimalizálási céllal a munkáltatónak célszerű lehet a részmunkaidő alkalmazása.

2016-ban az EU átlagában a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva 18,9%. Ugyanez az arány a hölgyek között már 31,45%. A részmunkaidős foglalkoztatás 1993 és 2016 között jelentősen nőtt Németországban, Írországban, Olaszországban és Ausztriában, míg Izlandon számottevően csökkent.[1] Magyarországon a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya 2015-ben alig haladta meg a 6%-ot.[2]

Technikai megoldások alapján elkülönül az un. jobsharing esete, amikor egy pozíciót több munkavállaló tölt be, és megosztják egymás között a hét napjait.[2]

Szabályozás szempontjából speciális alkalmazási esete, ha a munkaszerződést kifejezetten (rendes munkaidőben) szombaton és vasárnap történő munkavégzésre kötik. Ez utóbbi esetben az Mt. alapszabályaitól annyiban lehet eltérni, hogy a heti pihenőnapnak nem kell vasárnapra esnie, így a vasárnapi munkavégzésre bérpótlékot sem kell fizetni. Népszerű még a szellemi szabadfoglalkozásúak és a tanácsadók körében.

Nehézségek az alkalmazásban[szerkesztés]

Munkavállalói oldalon hosszú távú tervezést igényel a részmunkaidős foglalkozásra történő életvitelszerű berendezkedés, mivel a befolyásolja a nyugellátás összegének számítási módját.[3]

A munkáltatók számára is okozhat nehézséget, illetve többletköltséget az, ha a több foglalkoztatott miatt több munkaállomást kell kialakítania (asztal, számítógép, telefon, internet-hozzáférés, stb.), illetve több munkavállaló adminisztrációját kell elvégeztetni (bejelentés, bérszámfejtés, munkabér utalás, stb.)

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Foglalkoztatási statisztikák. ec.europa.eu (Hozzáférés: 2018. márc. 15.)
  2. ^ a b Megosztanám a munkámat, ha volna kivel. hvg.hu (2015. júl. 21.) (Hozzáférés: 2018. márc. 15.)
  3. Nyugdíjba számító évek részmunkaidő és őstermelés esetén. adozona.hu (2014. júl. 12.) (Hozzáférés: 2018. márc. 15.)

Források[szerkesztés]