Rédey István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rédey István
Született 1898. december 8.
Újpest
Elhunyt 1968. október 7. (69 évesen)
Budapest
Foglalkozása geodéta,
geofizikus,
hadmérnök,
egyetemi tanár

Rédey István (Újpest, 1898. december 8. - Budapest, 1968. október 7.) hadmérnök, geodéta, egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés]

A budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, 1921-től a mechanika tanszéken oktató, majd a geodéziai tanszéken Oltay Károly tanársegédje volt. A Monarchia felbomlását követően életre hívott Honvéd Térképészeti Intézetbe 1923-ban került, 1927-ig a sztereofotogrammetriai osztály vezetője volt. Az akkor kifejlődő új térképészeti eljárás gyakorlati alkalmazását kellett megoldania. A Magyar Fotogrammetriai Társaság főtitkáraként szerkesztette a társaság évkönyveit, összeállította a fotogrammetriai terminológiát és szakszótárt, az angol–magyar geodéziai szakszótár tervezetét.

Rédey István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 18-1-580/581.

Foglalkozott a Alfred Wegener kontinensvándorlási elméletével, a potenciálelmélet geodéziai vonatkozásaival, valamint a magyarországi földkéregmozgás kérdéseivel. A Műegyetemen 1942-ben magántanári habilitációt szerzett. Mérnök ezredesként az 1951-ben megszervezett hadmérnöki kar térképészeti tagozatának vezetője volt 1957-ig. Az építőmérnöki kar geodéziai tanszékének vezetését 1959-ben vette át, s haláláig irányította az ottani munkát. A kor igényeinek megfelelően átdolgozta egykori tanára, Oltay Károly Geodézia kézikönyvét. Általános geodéziai értelmező szótár című műve 1961-ben jelent meg, ezt követte 1966-ban A geodézia története című munkája. Széles körű kapcsolatot tartott fenn a hazai és a nemzetközi geodéziai szervezetekkel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 669. o. ISBN 9638543353

Külső hivatkozások[szerkesztés]