Oltay Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Oltay Károly (Budapest, 1881. április 8.1955. október 18.) magyar mérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Pályafutása, munkásága[szerkesztés]

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1903-ban nyert oklevelet, majd a Műegyetem Geodéziai Tanszékén Bodola Lajos tanársegéde, utóbb adjunktusa; közben hosszabb időt töltött a Potsdami Geodéziai Intézetben. 1913-tól haláláig a geodézia r. tanára. Részt vett az Eötvös-féle geofizikai és felsőgeodéziai mérésekben, Sterneck-féle ingákkal az ország számos helyén határozta meg a nehézségi gyorsulás szabatos értékét. 1927-ben létrehozta a Magyar Geodéziai Intézetet, amelynek tudományos működését ő vezette. A korszerű alapvonalméréseket – invardrótos berendezéssel – ő vezette be hazánkban. 1932-től Budapest városmérésének munkatársa, majd vezetője, 1945-től a háború alatt elpusztult Duna- és Tisza-hidak újjáépítésével kapcsolatos geodéziai mérések irányítója. Több, széles körben használatos geodéziai mérőműszer (pl. az Oltay-féle felsőrendű szintező műszer, a prizmás tachiméter stb.) szerkesztője. 52 esztendős oktatói működése során mérnökök generációit nevelte fel.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A geodézia elemei (1921)
  • A földi és légi fotogrammetria alapelvei és műszerei (1920)
  • Geodéziai egyetemi tankönyv (1951)
  • A budapesti invardrótmérés (1951.)

Források[szerkesztés]

  • A BME oktatóinak tudományos és műszaki alkotásai. (összeáll.: MAJOR Máté) Bp., 1952.; Magyar műszaki alkotók. Bp., 1964.