Oltay Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oltay Károly
Született 1881. április 8.[1]
Budapest
Elhunyt 1955. október 18. (74 évesen)[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

Oltay Károly (Budapest, 1881. április 8.1955. október 18.) magyar mérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Pályafutása, munkássága[szerkesztés]

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1903-ban nyert oklevelet, majd a Műegyetem Geodéziai Tanszékén Bodola Lajos tanársegéde, utóbb adjunktusa; közben hosszabb időt töltött a Potsdami Geodéziai Intézetben. 1913-tól haláláig a geodézia rendes tanára volt. Részt vett az Eötvös-féle geofizikai és felsőgeodéziai mérésekben, Sterneck-féle ingákkal az ország számos helyén határozta meg a nehézségi gyorsulás szabatos értékét. 1927-ben létrehozta a Magyar Geodéziai Intézetet, amelynek tudományos működését ő vezette. A korszerű alapvonalméréseket – invardrótos berendezéssel – ő vezette be hazánkban. 1932-től Budapest városmérésének munkatársa, majd vezetője lett.

1945-től a háború alatt elpusztult Duna- és Tisza-hidak újjáépítésével kapcsolatos geodéziai mérések irányítója volt. Több, széles körben használatos geodéziai mérőműszert (pl. az Oltay-féle felsőrendű szintező műszert, a prizmás tachimétert stb.) ő tervezett és szerkesztett. 52 esztendős oktatói működése során mérnökök generációit nevelte fel.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A geodézia elemei (1921)
  • A földi és légi fotogrammetria alapelvei és műszerei (1920)
  • Geodéziai egyetemi tankönyv (1951)
  • A budapesti invardrótmérés (1951)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11371/11430.htm, Oltay Károly, 2017. október 9.

Források[szerkesztés]

  • A BME oktatóinak tudományos és műszaki alkotásai. (összeáll.: MAJOR Máté) Bp., 1952.; Magyar műszaki alkotók. Bp., 1964.