Péter Lóránt
| Péter Lóránt | |
| Született | 1928. december 27. (95 éves) Székelykeresztúr |
| Elhunyt | 2017. május 18. (88 évesen)[1] Marosvásárhely[1] |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök, szakíró |
| Iskolái | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Péter Lóránt (Székelykeresztúr, 1928. december 27. –) erdélyi magyar gépészmérnök, szakíró.
Életútja[szerkesztés]
A székelyudvarhelyi Református Kollégiumban érettségizett (1947), egy évet a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakán végzett, majd a kolozsvári Mechanikai Intézetben folytatta tanulmányait s a helyébe lépő Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát (1958). Pályáját közben az Országos Géptervező Intézet (IPROM) kolozsvári fiókjánál kezdte meg. Gyártásvezető a Valea Sadului-i Fémipari Üzemben (1948-54), a kolozsvári Műegyetem fizikai laboratóriumának főnöke, tanársegéd, 1957-től a Tehnofrig üzemnél főtervező, 1970-től az Önállósult Tervező és Kutató Központnál osztályvezető nyugdíjazásáig (1989). Alapító tagja a Tehnofrigben alakult Aero-Delta Klub sárkányrepülő szakosztályának.
Munkássága[szerkesztés]
Mint kutatót a folyékony élelmiszeripari, utóbb gyógyszeripari termékek palackozása foglalkoztatta; részt vett az élelmiszeripari gépek és a csomagolástechnika tárgykörébe tartozó állami és iparági szabványok kidolgozásában. Munkája: Műszaki rajz és modern rajztechnika (társszerzők: Szakács József és Nagy János, 1986). Fordítása románból: A fémmegmunkálás technológiája, szerszámai és munkagépei (1980) c. tankönyv I. kötete társszerzőkkel, köztük Orbán János gépészmérnökkel.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}