Portál:Opera/Opera4
A francia opera kiindulásának kezdete az 1570. esztendőre tehető. Ebben az évben nyitotta meg Költészeti és Zenei Akadémiáját a király engedélyével a kiváló humanista költő, a velencei születésű, de francia származású Jean-Antoine de Baïf. Barátjával Pierre de Ronsarddal a görög verses, zenés, táncos dráma újjászületését tűzte ki célul. (Tehát cameratát hozott létre – a Camerata előtt). Ők ketten fejlesztették tovább a francia chansont, megteremtve a metrikus, vagyis antik típusú időmértékes francia verset. Elméletüket a kor olyan ismert zeneszerzői alkalmazták mint Claude Le Jeune és Jacques Mauduit. Kialakult az udvari dal amely idővel mindinkább egyszólamúságra tört, és egy Baltarazini nevű hegedűstől megszületettet az udvari balett első terméke: A királyné vidám balettje (1581). Az első igazi értelemben vett opera komponista Jean-Baptiste Lully (1632–1687) volt, aki még a dicsőségtől és hatalomtól elvakult Napkirályt is az ujjai köré csavarta. Így Lully, mint a királyi család zenemestere 1671-ben megkapta az operaelőadások kizárólagos jogát. Hamarosan kialakultak a különböző operatípusok, melyek közül a tragédie lyrique vagy tragédie en musique Lully kivételezett helye azonban olyan tehetséges komponisták rovására ment, mint például Marc-Antoine Charpentier (1643–1704). Hiába írt egy remekművet is (Médea című operát), amely mélyebb és gazdagabb volt mint bármi amit Lully valaha is írt, csak Lully halála után kerülhetett színpadra, 1639-ben. Charpentier másik fontos drámai műve a sokat vitatott, első meleg operának tartott David et Jonathas (1688). A következő kor legnagyobb komponistája pedig Jean-Philippe Rameau (1683–1764) volt, akitől több lírai tragédia is fennmaradt. Rameau rendkívül eredeti és fantáziadús hangszerelést használt, ugyanakkor elvetette a prológust. Franciaországban, addig ismeretlen hangszereket honosított meg, neki köszönhető például a klarinét megjelenése is. Ezenkívül különleges hanghatásokat is bevezetett, mint például a pizzicatót (az egyébként vonóval megszólaltatott hangszer húrjainak a pengetését) és 1745-ben a glissandót (csúszás az egyik hangtól a másikig).
- Jeles zeneszerzők: Joseph Bodin de Boismortier, Jean-Baptiste Lully, Marc-Antoine Charpentier, Jean-Philippe Rameau