Portál:Kémia/Kiemelt szócikk/Cikk 13
A nátrium-szulfát a nátrium kénsavval alkotott sója. Anhidrát formában fehér, kristályos port alkot (Na2SO4). Dekahidrát formáját (Na2SO4·10H2O) a 17. század óta Glauber-sóként ismerik. A Glauber-só elnevezés Johann Rudolf Glauberre utal, aki a 17. században, egy magyar gyógyforrásból azonosította. Erős hashajtó tulajdonsága miatt a sal mirabilis, azaz a csodasó nevet adta neki. Hashajtóként egészen az 1900-as évekig használták. A nátrium-szulfát kémiailag nagyon stabil vegyület. Szobahőmérsékleten szinte semmilyen oxidáló- vagy redukálószerrel sem reagál. Oldata semleges kémhatású (pH = 7), semlegessége leegyszerűsítve annak köszönhető, hegy erős bázisnak (nátrium-hidroxid) erős savval (kénsav) alkotott sója. A nátrium-szulfátot elsősorban tisztítószerek gyártására használják. Nagy mennyiségben alkalmazzák a papírgyártás során, de az üveggyártás során is adagolnak nátrium-szulfátot az olvadt üveghez. Fontos adalékanyag a textilgyártásnál, a nátrium-szulfátot ⅔ részben mirabilitből, a nátrium-szulfát dekahidrátjának természetes ásványából állítják elő, a fennmaradó rész egyéb vegyipari termékek (például sósav) előállításának melléktermékeként keletkezik. Évente körülbelül 6 millió tonnát állítanak elő belőle, így ez az egyik legnagyobb mennyiségben felhasznált vegyület.