Poecilodryas albonotata
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Poecilodryas albonotata (Salvadori, 1875) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Poecilodryas albonotata témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Poecilodryas albonotata témájú kategóriát. |
A Poecilodryas albonotata a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a cinegelégykapó-félék (Petroicidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Tommaso Salvadori olasz ornitológus írta le 1875-ben, a Megalestes nembe Megalestes albonotatus néven. Besorolása vitatott, egyes szervezetek szerint a Plesiodryas nem egyetlen faja Plesiodryas albonotata néven.[2][3]
Alfajai[szerkesztés]
- Poecilodryas albonotata albonotata (Salvadori, 1875)
- Poecilodryas albonotata correcta Hartert, 1930
- Poecilodryas albonotata griseiventris Rothschild & Hartert, 1913[1]
Előfordulása[szerkesztés]
Új-Guinea szigetén, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18–19 centiméter, testtömege 38–43 gramm.[2]
Életmódja[szerkesztés]
Rovarokkal táplálkozik.[2]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. május 16.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. május 16.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. [2010. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 16.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. május 15.)
