Pion István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pion István
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született 1984. június 11. (36 éves)
Vác
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő,
újságíró
Kitüntetései Sinkó Ferenc-díj (2009)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pion István témájú médiaállományokat.

Pion István (Vác, 1984. június 11. –) magyar költő, író, slammer, újságíró, szerkesztő, amatőr színész.

Tanulmányai[szerkesztés]

Gyerekkorát Letkésen töltötte, az Árpád Fejedelem Általános Iskola hatodik osztályát követően, 13 évesen került Esztergomba, ahol két éven át a hatosztályos Szent István Gimnázium tanulója volt, majd a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba és Kollégiumba került, itt érettségizett 2002-ben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán kommunikáció–magyar szakon abszolvált.

Pályája[szerkesztés]

Első egyetemi évei alatt találkozott a Dokk.hu irodalmi kikötő közösségével, ahol Lackfi Jánosnak és Jónás Tamásnak köszönhetően kezdett mélyebben foglalkozni a költészettel. 2007 áprilisától szerkesztője lett az irodalmi kikötőnek, akkor a szerkesztőség legfiatalabb tagja volt. Egyik alapítója az Előszezon irodalmi csoportnak. Az egyetemen rendszeresen látogatta Lackfi János és Vörös István kreatív írás előadásait és szemináriumait.

Kulturális újságíróként és szerkesztőként 2008-tól dolgozott a Magyar Hírlapnál, 2011 októberétől a Magyar Nemzet kulturális rovatánál szerkesztőként, rovatvezető-helyettesként, újságíróként dolgozott a nyomtatott és internetes változatban egyaránt. 2011 májusától egy éven át volt főszerkesztője a XV. kerületi ÉLETképek című közéleti lapnak. 2017 szeptemberében igazolt a Zoom.hu kulturális rovatához, ahol a lap megszűnéséig, 2018 decemberéig dolgozott.

Versei 2006 óta jelennek meg folyóiratokban, újságokban, antológiákban. 2009-ben nyert felvételt a József Attila Körbe. Első verseskötetének anyaga tíz év munkáját foglalja össze, 2013. április 11-én jelent meg Atlasz bírja címmel a Helikon Kiadó gondozásában. Szerkesztőként számos könyvet jegyez. A magyar slam poetry egyik kiemelkedő alakja, az első Országos Slam Poetry Bajnokság 3. helyezettje. Csider István Zoltánnal párban alkotják a Csion bölcsei team slamformációt.

Első filmszerepére Nemes Jeles László kérte fel, az Oscar-díjas Saul fiában játszotta Katzot, azt az auschwitzi sonderkommandóst, aki lefényképezte, ahogyan a kommandó tagjai holttesteket égetnek el a tábor területén.[1] Nemes Jeles László Napszállta című második nagyjátékfilmjében is szerepet kapott, Otto von König sofőrjét alakította. Grosan Cristina A legjobb dolgokon bőgni kell című nagyjátékfilmjében Zoltán szerepét játszotta.

Verseskötet[szerkesztés]

  • Atlasz bírja (Helikon Kiadó, 2013)

Általa szerkesztett és válogatott könyvek[szerkesztés]

  • Petőfi Sándor versei (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Reposzt sorozat, 2017 – a verseket válogatta, jegyzetekkel látta el)
  • Slam. Pont 2 – Győrfi Kata, Kövér András, Simon Márton (Libri Könyvkiadó, 2015 – Csider István Zoltánnal közösen)
  • Slam. Pont – André Ferenc, Mavrák Kata Hugee, Süveg Márk Saiid (Libri Könyvkiadó, 2014 – Csider István Zoltánnal közösen)
  • Davide Enia: Úgy a földön is (Libri Könyvkiadó, 2013)
  • Szilágyi György: Hibaaprólék – liba nélkül (Gabbiano Print, 2011)

Filmek[szerkesztés]

  • Saul fia (2015) – Katz
  • Napszállta (2018) – Otto von König sofőrje
  • A legjobb dolgokon bőgni kell (premier: 2020) – Zoltán

Díjai[szerkesztés]

  • Letkés község Közművelődési és Oktatási Díja – 2013
  • Pulitzer Szülővárosának Díja (a Makói Önkormányzat és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének közös díja) – 2009
  • Sinkó Ferenc-díj (a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének díja) – 2009

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kocsis Noémi: Saul fia: Egy videóból választották ki a költő-slammer Pion Istvánt Katznak. feol.hu, 2015. június 9. (Hozzáférés: 2017. július 25.)

Források[szerkesztés]