Pinheiro Machado
| Pinheiro Machado | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Sudeste Rio-Grandense | ||
| Mikrorégió | Serras de Sudeste | ||
| Alapítás éve | 1879 | ||
| Polgármester | Ronaldo Costa Madruga | ||
| Körzethívószám | 53 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 11 214 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság |
| ||
| Terület | 2227,897 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 31° 34′ 40″, ny. h. 53° 22′ 51″Koordináták: d. sz. 31° 34′ 40″, ny. h. 53° 22′ 51″ | |||
 | |||
| Pinheiro Machado weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pinheiro Machado témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Pinheiro Machado egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, a Tapes hegység előhegyeiben. 2022-ben népességét 11 214 főre becsülték.[2]
Története[szerkesztés]
Területén természeti népek (minuano indiánok) éltek, jelenlétükre vésett feliratok és hulladékhalmok (sambaquis) utalnak. Az európai betelepülés 1775 körül kezdődött Rafael Pinto Bandeira katonaemberrel, aki kiemelkedő szerepet játszott a portugál gyarmat missziós területeinek visszafoglalásában. A 19. század közepén azonban még csak egy kiterjedt mocsár borította azt a helyet, ahol ma a községközpont áll; vízfolyások nem voltak, így a gyarmatosítók kutakat kellett ássanak, hogy vizet szerezzenek. A legenda szerint José Dutra de Andrade gazdag birtokos, aki elvesztette látását, megígérte, hogy kápolnát épít a Fényességes Miasszonyunk tiszteletére, ha meggyógyul. Miután megmosdott egyik ilyen kút vizében, visszanyerte látását, és szomszédjával, Antônio de Oliveirával együtt telket adományozott a közösségnek, amelyen 1851-ben felépült a Nossa Senhora da Luz das Cacimbinhas (Vízgyűjtők Fényességes Szűzanyja) kápolna. Ezt 1857-ben plébánia rangjára emelték, a helyet pedig Piratini kerületévé nyilvánították.[3][4]
1878-ban kivált Piratiniből és, és 1879. február 24-én önálló községgé szerveződött Nossa Senhora da Luz das Cacimbinhas néven; ez később Cacimbinhasra (vízgyűjtők, víztárolók) rövidült. 1915-ben nevét Pinheiro Machadora változtatták José Gomes Pinheiro Machado republikánus politikus tiszteletére. Az 1923-as lázadás során a község területén több csatát vívtak, a település többször a felkelők kezére került. 1934-ben a község területe nőtt, mivel Piratinitől egy 520 km2-es, kiváló legelőkkel rendelkező földsávot csatoltak hozzá. 1938-ban a községközpont városi rangot kapott.[3][5]
Leírása[szerkesztés]
Székhelye Pinheiro Machado, további kerületei Curral de Pedras és Torrinhas. A községközpont az állami fővárostól légvonalban 270 kilométerre, 360 méter tengerszint feletti magasságon fekszik. Nedves szubtrópusi éghajlat jellemzi, az éves átlaghőmérséklet 17,4 ºC, a csapadék 1275 mm. Jelentős juh- és szarvasmarha-tenyésztő, szőlőtermesztő. Területén mészkövet termelnek ki.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Pinheiro Machado. IBGE. (Hozzáférés: 2024. február 14.)
- ↑ a b c Ferreira, Jurandyr. Enciclopedía dos municípios brasileiros, 34 (portugál nyelven). Rio de Janeiro: Conselho Nacional de Geografia, 48–52. o. (1959)
- ↑ Histórico. pinheiromachado.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2024. február 14.)
- ↑ História. IBGE. (Hozzáférés: 2024. február 14.)
