Perret-díj
| Perret-díj (Auguste Perret Prize) | |
| Díjazott | építészek |
| Szervezet neve | Union Internationale des Architectes |
| Székhely | Párizs |
| Névadó | Auguste Perret |
| Alapítás éve | 1961. |
| Ország |  Franciaország |
| Díjátadás | |
| Első díjátadás | 1961. |
| Legutóbbi díjátadás | 2020. |
A Perret-díj – hivatalosan: Auguste Perret-díj – az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) 1961-ben alapított építészeti díja, amit az építészetben alkalmazott kiváló műszaki megoldásokért és technológiákért ítélnek oda. Az UIA 1961-ben az Perret mellett még további három díjat alapított, valamennyit az egyesület korábbi elnökeiről nevezték el: a Sir Patrick Abercrombieról elnevezett Abercrombie-díj, a Sir Robert Matthewra emlékező Matthew-díj és a Jean Tschumiról Tschumi-díjnak nevezett oklevél is ekkor született.[1]
A díj névadója Auguste Perret francia építész, az egyesület korábbi elnöke, a vasbeton építészet mestere volt. A díjat kezdetben két, majd 1969-től háromévente ítélik oda.[2]
A díj nemzetközi zsűrijének magyar tagjai is voltak: 1961-től Major Máté, 1965 és 1967 között pedig Nagy Elemér.[3]
Díjazottak
[szerkesztés]- 2017: Nyikolaj Ivanovics Sumakov (
orosz)[4] - 2014: nem adták ki
- 2011: Ban Sigeru (
japán)[5] - 2008: Françoise-Hélène Jourda (
francia)[6] - 2005: Werner Sobek (
német)[7] - 2002: Sir Norman Foster (
brit)[8] - 1999: Ken Yeang (
maláj)[9] - 1996: Thomas Herzog ( német)[10]
- 1993: KHR Arkitekter A/S (
dán építésziroda) - 1990: Adrien Fainsilber ( francia)
- 1987: Santiago Calatrava (
spanyol), továbbá szóbeli elismerésben részesült Clorindo Testa (
argentin) - 1984: João Batista Vilanova Artigas (
brazil)[11] - 1981: Günter Behnisch ( német),[9] továbbá szóbeli elismerésben részesült Jacques Rougerie ( francia)
- 1978 megosztva: Kikutake Kijonori ( japán) és Richard Rogers ( brit), Renzo Piano(
olasz) kettőse[9] - 1975: Arthur Erickson és csapata (
kanada), továbbá szóbeli elismerésben részesült J. Cardoso ( brazil)[9] - 1972: Emilio Pérez Piñero ( spanyol)[9]
- 1969: Karel Hubáček (
cseh)[9] - 1967: Frei Otto és Rolf Gutbrod ( német)[9]
- 1965: Hans Scharoun ( német), továbbá szóbeli elismerésben részesült Heikki és Kaija Siren (
finn)[9] - 1963: megosztva: Maekava Kunio ( japán) és Jean Prouvé ( francia)
- 1961: Félix Candela (
mexikói) és megosztva a brit Oktatási Minisztérium, valamint a magyar Ipari Épülettervező Vállalat
.svg){kind=small}
A magyar díjazottak
[szerkesztés]A Perret-díj odaítélésének első évében magyar építészek munkáját is elismerték: az Ipari Épülettervező Vállalat kollektívája (a brit Oktatási Minisztérium iskolatervezési csoportjával megosztva) elsősorban a Székesfehérvári Könnyűfémmű új öntödéjének és présművének (tervezők: Semsey Lajos, Menyhárd István, Farkas Ipoly) kapták a kitüntetést.[12] Ugyanakkor az elismerés nem csak konkrét épületet díjazott, hanem a megfogalmazás szerint: „az Iparterv az elmúlt 12 év folyamán figyelemre méltó eredményeket ért el az ipari és mezőgazdasági beruházások céljait szolgáló nagyelemek előregyártása és a nagyüzemi építkezés rendszeres műszaki fejlesztése terén. Ezzel új utat nyitott az építkezés gazdaságosságának és észszerűsítésének kutatásában, de nem tévesztette szem elől a minőség elengedhetetlen feltételét sem.”[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ UIA és a MÉSZ. Magyar Építőművészek Szövetsége honlapja (2012. július 26.) (Hozzáférés: 2018. november 7.)
- ↑ Kubinszky Mihály (főszerk.): Modern építészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1978. 12. o.
- ↑ Heckenast János: Nagy Elemér (1928-1985). Vasi Szemle, XL. évf. 2. sz. (1986) 260. o.
- ↑ 2017 UIA Gold Medal & Prizes: Winners. az UIA honlapja (2017) (Hozzáférés: 2018. november 7.) arch
- ↑ UIA GOLD MEDAL UIA PRIZES 2011. Vitruvius (2011. április 20.) (Hozzáférés: 2018. november 7.) arch
- ↑ Disparition de Françoise-Hélène Jourda. Architect.org (2015. június 2.) (Hozzáférés: 2018. november 7.) arch
- ↑ Werner Sober awards. Werner Sobek honlapoja (2018) (Hozzáférés: 2018. november 7.)
- ↑ Jose Villarreal: Norman Foster Awarded the Auguste Perret Prize. Artdaily (2002. augusztus 8.) (Hozzáférés: 2018. november 7.)
- ↑ a b c d e f g h James P. Cramer, Jennifer Evans Yankopolus: Almanac of Architecture & Design 2006. Belmond: Greenway Communications. 2006. 76. o.
- ↑ Prof. Dr. (Univ. Rom) Dr.h.c. Dipl.-Ing. Architekt BDA Thomas Herzog. a Müncheni Műszaki Egyetem honlapja (2007) (Hozzáférés: 2018. november 7.)
- ↑ XAVIER, A., LEMOS C., & CORONA, E.: Artigas' Life (1915-1984). Pedro Vaz Artigas' Home Page (1985) (Hozzáférés: 2018. november 7.)
- ↑ özv. Mészöly Andrásné: Névtelen tervezők. Magyar Nemzet, XXXVI. évf. 224. sz. (1980. augusztus 24.) 9. o.
- ↑ Szendrői J. – Arnóth L. – Finta J. – Merényi F. – Nagy E.: Magyar építészet 1945-70. Corvina, Budapest, 1972. 155. o. A díj odaítéléséről döntő hétfős bizottság tagja volt Major Máté és a magyar származású Pierre Vago is, ld.: Dr. Borostyánkői Mátyás – Barna Krisztina: IPARTERV. In: Schéry Gábor (szerk.): A magyar tervezőirodák története. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 2001. 165. o.