Perczelné Kozma Flóra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perczelné Kozma Flóra
Született1864. június 22.
Baracska
Elhunyt1925. december 31.
Baracska
SablonWikidataSegítség

Perczelné Kozma Flóra (Baracska, 1864. június 22. – Baracska, 1925. december 31.) a magyar unitarizmus egyik legrangosabb képviselője és apostola.

Életútja[szerkesztés]

Édesapja Leveldi Kozma Ferenc, a magyar lótenyésztés meghonosítója. Édesanyja Domokos Judit volt. Kozma Flóra 1884-ben ment férjhez bonyhádi Perczel Ferenchez. Házasságukból négy lányuk született.

Perczelné Kozma Flóra 1893-ban csatlakozott családjával együtt az Unitárius Egyházhoz, és rendszeres templomlátogatói voltak a Nagy Ignác utcai (akkor még Koháry utca) unitárius templomnak. 1901-től a budapesti Dávid Ferenc Egylet alelnöke, 1902 és 1909 között a kéthavonta megjelenő Nők Világa[1] folyóirat főmunkatársa és szerkesztője, számos újságcikk és felolvasás szerzője. Írásait - Felolvasások és Közlemények - két vaskos kötetben jelentette meg 1908[2]-ban és 1915[3]-ben. Ez utóbbi kiadvány bevételét az időközben kitört első világháborúban megvakult katonák megsegítésére ajánlotta föl. A háborús években kevesebbet írt és többet tevékenykedett kiszolgáltatott embertársai védelmében.

Az első világháborút követően sem maradt tétlen. Alapító tagja volt az 1918-ban alakult és 2018-ban újjáalakult Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének[4] (MANSZ). Női imakönyvet terjesztett „Szívemet hozzád emelem” címmel, melyet összeállítója, dr. Boros György püspök neki ajánlott. Tiszteletbeli tagja volt az Unitárius Irodalmi Társaságnak.

Trianont követően, 1922-ben megszervezte az első önálló Magyar Unitárius Nőszövetséget[5](MUNSZ), mely a két világháború között és annak lezárásáig, egészen 1944-ig működött. Kis Bibliát állított össze a kisiskolás gyerekek részére. Több világi szervezetnek is tagja, belépett a Béke Egyesületbe. Részt vett olyan mozgalmakban is, amelyek a züllésnek indult leányok megmentése érdekében indultak. Élete végéig másokért dolgozott. Családjához, szülőföldjéhez való ragaszkodását jelzi, hogy nem az elegáns budapesti Kerepesi úti (ma Fiumei úti) Sírkertben óhajtott nyugodni férje mellett, hanem ősei társaságában a szerény baracskai temetőben. Férjét is exhumáltatta, és maradványait a baracskai temetőben helyeztette el.

1925. december 31-én halt meg 61 éves korában, a temetési anyakönyv szerint tüdőgyulladásban. Sírjánál a szolgálatot 1926. január 3-án Józan Miklós budapesti unitárius lelkész végezte. Baracskai sírját, ahol férje és négy lányuk is nyugszik, a Nemzeti Örökség Intézete 2020. október 13-i határozatukkal védett sírrá[6] nyilvánította és felújította; felavatására 2023. április 23-án került sor.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További linkek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]