Parkinson törvénye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Parkinson törvénye (Parkinson's Law) Cyril Northcote Parkinson brit történész ironikus, szellemes hangvételű esszéje, amely eredetileg 1955-ben jelent meg a londoni The Economistban. Ezt követően 1957-ben publikálta a Parkinson törvénye, vagy az érvényesülés iskolája című, számos országban népszerűvé vált művét, amely magyarul 1964-ben jelent meg először. Műve szellemes kommentárokat és aforizmákat tartalmaz korának bürokráciájáról és a korrupcióról. Tapasztalatait jórészt a második világháború idején, a brit hadsereg tisztjeként szerezte. A mű sikerét követően Parkinson még több, hasonló témájú könyvet publikált.

Fő teóriája[szerkesztés]

Fő teóriája szerint „a munkavégzést mindig addig húzzák, hogy kitöltse az elvégzendő feladat rendelkezésére álló időt”. Cyril Northcote Parkinson először az 1955-ös vicces esszé bevezetőjeként írta le a törvényt, amely a brit közszolgálatban szerzett tapasztalatain alapul. Noha ő maga a cikkben nem ezt a megállapítást nevezte Parkinson törvényének, hanem a bürokratikus szervezetek növekedését leíró egyenletét, a köztudatban mégis így terjedt el.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]