Parasztlakodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Parasztlakodalom
Pieter Bruegel the Elder - Peasant Wedding - Google Art Project.jpg
Művész Id. Pieter Bruegel (1568)
Típus olaj, vászon
Magasság 124 cm
Szélesség 164 cm
Múzeum Bécsi Szépművészeti Múzeum
Település Bécs
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Parasztlakodalom témájú médiaállományokat.

Parasztlakodalom Id. Pieter Bruegel egyik legsikeresebb emberi életképe 1568-ból. Az életkép színei vidámak, a részletek gondosan kidolgozottak, sajnos ez a reprodukciókon kevéssé követhető.

A lakodalmat csűrben tartják, a háttérben láthatjuk is a magasra halmozott sárga szalmát. A kép központi alakja, a menyasszony mögé sötétzöld posztót feszítettek ki, a feje fölé pedig egy koronaféleséget helyeztek el. A menyasszony nyugodtan üldögél összekulcsolt kézzel, ostoba arcán a teljes elégedettség bamba mosolya tükröződik. A menyasszony mellett ülő idős hölgy valószínű, hogy az anyja, a támlás székben ülő idős férfi pedig az atyja. A menyasszonytól hátrébb a mohón kanalazó fiatal férfi a vőlegény. Az asztalnál ülő egész társaság teljességgel az evéssel foglalkozik, nyilván a lakoma kezdetén tartanak.

A kép bal oldalán sört töltöget egy férfi, jó néhány korsó már kiürült, azok a kosárban vannak összehalmozva. Az előtérben két férfi tíz tányér pástétomféleséget hord körül, az egyik vendég segédkezik a tányérok továbbadásában. Egészen hátul, a bejáratnál nagy tömeg próbál beljebb jutni, s a padon asztalnál étkezők mögött állnak a muzsikusok, egyikük, a kép előteréhez legközelebb álló mintegy tehetetlenül szemléli a felhordott ételeket.

Az asztal jobb sarkánál egy barátot és a helyi községi előjárót látjuk beszélgetésbe mélyedve. Van még egy külön kedves színfolt a képen, az előtérben egy kisgyermek üldögél óriási sapkával a fején és tökéletesen elmerül annak a finom csemegének a nyalogatásában, amelyre valamilyen módon szert tett, az ártatlan mohóság pillanatát rögzítette a festő.

A kép bő anekdotázó kedvvel adja elő a pillanat történéseit, de a sok szellemes megfigyelésnél is fontosabb az a mély benyomásunk, amellyel Bruegel kompozícióteremtő képessége hat ránk. A számos ember és jelenet felvonultatása közepette Bruegel képe sem nem zavaros, sem nem túlzsúfolt. Bruegel a háttérbe nyúló asztallal és a figurák mozdulatainak gondos megkomponálásával a csűr ajtajában tolongó tömegről az előtér két étellel megrakott tányérokat felszolgáló emberéig vezeti tekintetünket, s onnan újból visszairányítja a tálak szétosztásában segítő vendég mozdulatával a vigyorgó menyasszony kicsiny, ám mégis központi figurájára.

A kép jeleneteiből[forrásszöveg szerkesztése]

Források[forrásszöveg szerkesztése]

  • E. H. Gombrich: A művészet története. Budapest : Glória Kiadó, 2002. Parasztlakodalom lásd 382-383. p. ISBN 963 9283 64 9
  • A művészet története: az érett reneszánsz. Budapest : Corvina, 1986. Parasztlakodalom lásd 261. p. ISBN 963 13 2250 5