Pannónia kincse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pannónia kincse
csemegeszőlő
Egyéb nevei Panónia, Poczik 2., Keszi ropogós, Skarb Pannonii.
Eredet Magyarország
Nemesítő neve Poczik Ferenc
Nemesítés alapfajtái Szőlőskertek királynője muskotály és Cegléd szépe
Nemesítés éve 1942
Általános elterjedtsége Magyarország
Fürt leírása igen nagy, tetszetős
Érési időszak augusztus vége, szeptember eleje
Érzékenység fagyérzékeny
Művelésmód kordon
Borának jellemzői gyenge asztali bor
Megjegyzések Hazai nemesítésű fajta.

A Pannónia kincse egy magyar nemesítésű szőlőfajta. Magyarországon a negyedik legelterjedtebb csemegeszőlő.

Eredete és elterjedtsége[szerkesztés]

Poczik Ferenc állította elő 1942-ben, Budakeszin, a Szőlőskertek királynője muskotály és a Cegléd szépe keresztezésével. Állami minősítést 1959-ben kapott. A kiskertekben mindenütt megtalálható, jellemzően étkezési szőlőfajta.

Jellemzői[szerkesztés]

Tőkéje erős fejlődésű, a talaj iránt nem érzékeny, hosszúcsapra metszve igen bőven terem. Levele világoszöld színű, sima felületű, sarkosan tagolt. Augusztus végén, szeptember elején érik, de hosszabb ideig a tőkén hagyható, mert nem rothad és túlérve sem veszít kellemes, zamatos ízéből. Nagy, 30 dkg átlagsúlyú fürtje és szépen színeződő, ropogós, nagy bogyói tetszetősek. Kevesebb fürthozamnál a bogyó alakja ovális, nagyobbnál, gömbölyű marad. Húsa kemény, ropogós, édes, ám gyakran száraznak, lészegénynek tartják. Nem fagytűrő és bogyói a barnulásra, nyomásra érzékenyek; rosszul szállítható.

Bora lágy, gyenge asztali bor.

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]