Pan-STARRS

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope And Rapid Response System, azaz Panoráma-felmérő távcső és gyors reagálású rendszer) egy égboltfelmérési program. Az Egyesült Államok Légiereje által finanszírozott program elsődleges célja olyan földközeli objektumok (elsősorban földsúroló kisbolygók) felfedezése, melyek potenciálisan veszélyt jelenthetnek a földi életre, emellett számos egyéb égitest felfedezése is várható.

Két részletben tervezik megvalósítani, először a PS1 jelű, egy 1,8 méter átmérőjű prototípust építették meg, 2008-ra a (régi LURE obszervatórium déli kupolájában - Haleakala, Maui, Hawaii), ez a tesztidőszak után a rendszeres üzemet 2010 júniusában kezdte meg.[1] 2011-re készül el négy ugyanilyen, párhuzamosított távcsőből álló rendszer (PS4), melynek fénygyűjtő képessége egy 3,6 méteres távcsőének felel meg.

Már a PS1 távcső látómezeje is igen nagy, 3°, a rajta lévő érzékelő pedig az eddig épített legnagyobb digitális kamera: 4096 CCD-érzékelője összesen 1400 megapixeles. A leghalványabb észlelhető objektumok 24 magnitúdósak.[2]

A távcső éjszakánként 500 felvételt készít, ez körülbelül 4 terabyte adatnak felel meg, amit a Maui High Performance Computing Center-be küldenek elemzésre. Itt a felvételeket összehasonlítják az egy nappal vagy egy héttel korábbiakkal, így észrevehető, ha valamelyik objektumnak megváltozott a helyzete vagy a fényessége. Havonta az égbolt 1/6-od részét vizsgálja át.[3]

Tudományos jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fő célként meghatározott földsúroló kisbolygók felfedezésén kívül számos tudományos eredmény várható a program melléktermékeként. A Naprendszeren belül főleg az eddig ismeretlen kisbolygók és üstökösök felfedezésére lehet számítani, ezekből 100 000 várható. Az 1 km átmérőjű földsúroló kisbolygók szinte mindegyikét, de a 300 méternél nagyobbak nagy részét is képes lesz felfedezni. Körülbelül 10 000 000 kisbolygó (300 méteres átmérő felett), ezen belül 100 000 Trójai kisbolygó (eddig körülbelül 1800-at ismerünk), 1000 Kentaur kisbolygó és a Kuiper-öv 20 000 kisbolygója (ebből 800 ismert) fedezhető fel a távcsővel.

A Pan-STARRS várhatóan 4 milliárd csillagot fog katalogizálni, és 500 millió galaxist, továbbá a Neptunuszon-túli objektumok új tagjait.[4]

A Naprendszeren kívül sok, eddig ismeretlen változócsillag (Tejútrendszerünk mellett a legközelebbi extragalaxisokban is), ezeknek segítségével néhány, eddig ismeretlen törpegalaxis és esetleg sötét galaxis felfedezése várható. A halvány csillagok sajátmozgásának és parallaxisának mérésével nagyon sok közeli csillag távolságát lehet pontosabban megmérni, valamint közelben lévő nagyon halvány csillagok (vörös és barna törpék) is felfedezhetőek, így a Nap közvetlen környezetének a jelenleginél pontosabb térbeli modellje is megalkotható.

Az új cefeidák és fedési kettőscsillagok felfedezésével a közeli galaxisok távolságát lehet pontosabban meghatározni. Gravitációs mikrolencse-jelenségek és eruptív változócsillagok is nagy mennyiségben kerülhetnek terítékre. A Fedési exobolygók felfedezésére is lehetőség nyílik, a távcső érzékenysége lehetővé teszi egy barna törpe körül keringő föld méretű bolygó felfedezését is.

Igen nagy mennyiségű extragalaktikus Ia típusú szupernóva korai felfedezése is várható, melyek standard gyertyaként a Világegyetem tágulásának ütemét segítenek meghatározni.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pan-STARRS Asteroid Hunter and Sky Surveyor Now Fully Operational (angol nyelven). Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics, 2010. június 16. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  2. Scanning the Skies with 1.4 Gigapixels (angol nyelven). The Daily Galaxy, 2008. november 29. (Hozzáférés: 2008. december 3.)
  3. Pan-STARRS begins search for killer asteroids (angol nyelven). Astronomy Now, 2010. június 17. (Hozzáférés: 2010. június 22.)
  4. Astronomy Now, 2010-06-22