PZL–105 Flaming

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
PZL–105 Flaming
PZL-105 Flaming Kraków 2.jpg
A PZL–105 Flaming első prototípusa Krakkóban, a Lengyel Repülési Múzeumban kiállítva

Funkció többcélú repülőgép
Gyártó WSK Warszawa-Okecie
Tervező Andrzej Frydrychewicz (koncepció), Roman Czerwiński (főkonstruktőr 1989-ig), Wojciech Woźniczka (főkonstruktőr 1989-től)
Gyártási darabszám 3 prototípus
Fő üzemeltetők Lengyelország

Első felszállás 1989. december 19.

A PZL–105 Flaming[1] Lengyelországban, a varsói PZL Warszawa-Okęncie vállalatnál tervezett és három példányban megépített rövid fel- és felszállási úthosszú (STOL), többcélú repülőgép. Csak prototípus szintjén maradt, sorozatban nem gyártották.

Története és jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gépet a népszerű és elterjedt PZL–104 Wilga nagyobb teljesítményű, gazdaságosabb és nagyobb szállítási kapacitású utódjának szánták. A gyakorlásra, vitorlázó-vonatásra, ejtőernyősugratásra, légi mentésre és mezőgazdasági feladatokra is alkalmas alapváltozat mellett egy hidroplán-változat kialakítása is a célok között szerepelt. A gépet elsősorban exportra szánták, fő piacnak az Egyesült Államokat és Kanadát tekintették. Az 1980-as években kezdték el fejleszteni a PZL Warszawa-Okęcie vállalatnál, eredetileg Wilga 88 néven. A gép koncepcióját Andrzej Frydrychewicz vezetésével dolgozták ki. A fejlesztőmunka során a főkonstruktőr 1989-ig Roman Czerwiński, majd azt követően Wojciech Woźniczka volt. A gép alapvető kialakításában követte a PZL–104 Wilgát, de teljesen új konstrukció volt. A Wilgához hasonlóan felsőszárnyas repülőgép volt és felfele nyíló oldalsó ajtókat kapott. Megnövelték az utastér méretét, így az a pilótával együtt hat személy befogadására lett alkalmas. Elődjéhez képest további nagyobb eltérés volt, hogy a Wilga szabadonhordó szárnyával ellentétben az új gép szárnya mindkét oldalon egy-egy szárnydúccal merevített lett.

A gép első, szovjet gyártmányú, Vegyenyejev M–14P típusú csillagmotorral felszerelt prototípusa SP-PRC lajstromjellel 1989. december 19-én hajtotta végre első felszállását Varsóban. A gép sorozatgyártású változatának a PZL–105M típusjelet szánták. A második, amerikai Lycoming IO–720 boxermotorral felszerelt prototípus, a PZL–105L 1991-re készült el. Ez a gép SP-PRD lajstromjellel 1991. július 27-én repült először. A készült még egy nem repülőképes prototípus is, melyet a földi szilárdsági tesztekhez használtak fel.

Az 1980-as, 1990-es évek fordulójának lengyelországi politikai és gazdasági változásai során a gép fejlesztési programja háttérbe szorult. A PZL–130 Orlik katonai gyakorló repülőgép fejlesztése kapott prioritást, az elégtelen pénzügyi háttér miatt a PZL–105-ös programját leállították és a sorozatgyártást nem indították be. A PZL Warszawa-Okęcie helyette a PZL–104-est modernizálta és kifejlesztette a Lycoming IO–540-es boxermotorral felszerelt PZL–104 Wilga 2000-es változatot, melynek sorozatgyártása napjainkban is folyik.

A PZL–105 Flaming mindkét megépített prototípusa a krakkói Lengyel Repülési Múzeumhoz került.

Műszaki adatai (PZL–105L)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tömeg- és méretadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fesztáv: 12,97 m
  • Hossz: 8,67 m
  • Szárnyfelület: 16,90 m²
  • Magasság: 2,87 m
  • Üres tömeg: 1150 kg
  • Legnagyobb felszállótömeg: 1850 kg
  • Hasznos terhelés: 700 kg

Motor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülési adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 260 km/h
  • Gazdaságos utazósebesség: 235 km/h
  • Szolgálati csúcsmagasság: 5000 m
  • Emelkedőképesség: 5,6 m/s
  • Hatótávolság: 980 km
  • Átesési sebesség: 102 km/h
  • Szárny felületi terhelése: 109 kg/m²

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyarul: flamingó

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz PZL–105 Flaming témájú médiaállományokat.