Hitelintézet
A hitelintézet szó egy gyűjtőfogalom, amely alá tartozik az olyan pénzügyi intézmény, amelyik betétet gyűjt és egyéb pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez. A hitelintézetek jogállását Magyarországon jelenleg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény szabályozza.
A CRR (Capital Requirements Regulation, 575/2013/EU rendelet) definíciójában pedig olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket vesz át, valamint saját számlára hiteleket nyújt. Kizárólag hitelintézet jogosult betét gyűjtésére, valamint saját tőkéjét meghaladó mértékben más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására; pénzváltási tevékenység végzésére.
A nyilvános forrásgyűjtés céljából – betét elfogadásán kívül – kizárólag kötvényt és letéti jegyet bocsáthat ki. Tehát nemcsak a betétesek, hanem más pénzeszköz-tulajdonosok részére is biztonság, hogy csak olyan intézmények számára lehetőség a saját tőkét meghaladó mértékű pénzeszközgyűjtés, amelyek a Hpt. szerinti felügyelet alá tartoznak, rendszeres ellenőrzés alatt állnak, illetve olyan prudenciális szabályok vonatkoznak rájuk, amelyek jelentősen csökkentik a náluk elhelyezett pénzeszközök kockázatát.[1]
A pénzintézet fogalma helyett[szerkesztés]
A pénzintézet fogalma helyett Magyarországon a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény a hitelintézet kifejezést vezette be illetve minden jogszabályban a pénzintézet kifejezést hitelintézetre cserélte. A hatályos Hpt. [2] ezt a szóhasználatot folytatja. A hitelintézet pénzintézeti tevékenységet folytató jogi személy. Nem hivatalos szakmai, valamint a köznapi szóhasználatban a pénzintézet kifejezést továbbra is használják.
A pénzintézetek fajtái Magyarországon 1996-ig[szerkesztés]
- kereskedelmi bank
- szakosított pénzintézet (Egyes pénzintézeti tevékenységek illetve pénzintézeti tevékenységek meghatározott körének végzésére felhatalmazott pénzintézet volt)
- befektetési bank
- takarékpénztár.[3]
A hitelintézetek fajtái Magyarországon[szerkesztés]
- bank,
- szakosított hitelintézet (A szakosított pénzintézet fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szakosított hitelintézetre változtatta.)
- szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetőleg hitelszövetkezet) lehet.[4]
A hitelintézet és szervezeti formái[szerkesztés]
- Hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely a 3. §-ban meghatározott pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól - ide nem értve a jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást -, valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt.[5]
- Kizárólag hitelintézet jogosult
- a) betét gyűjtésére, valamint saját tőkéjét meghaladó mértékben - hitelintézet vagy állam által a visszafizetésre vállalt kezesség vagy garancia nélkül - más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására,
- b) pénzváltási tevékenység végzésére.[6]
- A hitelintézet bank, szakosított hitelintézet vagy - részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő - szövetkezeti hitelintézet lehet. A szövetkezeti hitelintézet lehet bank, szakosított hitelintézet és takarék- vagy hitelszövetkezet.[7]
- A bank az a hitelintézet, amely a 3. § (1) bekezdés a), b) és d) pontjában meghatározott tevékenységet üzletszerűen végzi. Kizárólag bank kaphat engedélyt a 3. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységek teljes körének végzésére.[8]
- A szakosított hitelintézet a rá vonatkozó külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult tevékenységének végzésére, azzal, hogy nem kaphat engedélyt a 3. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységek teljes körének végzésére.[9]
- A szövetkezeti formában működő szövetkezeti hitelintézet a 3. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 7. § (3) bekezdésében megjelölt tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet végezhet.[10]
- A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvényben[11] meghatározott Integrációs Szervezethez csatlakozott hitelintézetekre vonatkozó további, e törvénytől eltérő, illetve az e törvényt kiegészítő szabályokat a Szhitv. állapítja meg.[12]
- A hitelszövetkezet a (6) bekezdésben meghatározott tevékenységeket - a pénzváltás kivételével - csak saját tagjai körében végezheti.[13]
- Harmadik országbeli hitelintézet fióktelepe útján a 3. § (1) bekezdésében, illetve a 3. § (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott tevékenységet végezhet, ha ezek végzésére a székhelye szerinti illetékes felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendelkezik.[14]
- Hitelintézet nyilvános forrásgyűjtés céljából - betét elfogadásán kívül - kizárólag kötvényt és letéti jegyet bocsáthat ki.[15]
Források[szerkesztés]
- a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
- a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (rövidítve: Hpt.)
- Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete ( 2013. június 26. ) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról EGT-vonatkozású szöveg
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Vértesy, László. Jog és pénzügyek a bankszektorban. Akadémiai Kiadó, 134-135. o. [2020]. ISBN 978 963 454 480 7
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény
- ↑ Bíró Endre: Jogi szótár 385. old.
- ↑ Pénzintézet. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (1)bek.
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (2)bek.
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (3)bek.
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (4) bek.
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (5) bek.
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (6) bek.
- ↑ rövidítése: Szhitv.
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (7) bek.
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (8) bek.
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (9) bek.
- ↑ 2013. évi CCXXXVII. törvény 8. § (10) bek.
