Pávai Vajna Elek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pávai Vajna Elek
Született 1820
Nagyenyed
Elhunyt 1874. május 13. (53-54 évesen)[1]
Budapest
Foglalkozása

Pávai Vajna Elek (Nagyenyed, 1820 – Budapest, 1874. május 13.) kémiai és természetrajzi doktor, a földtani intézet geológusa.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot szülővárosában elvégezte, azután Selmecen a bányaakadémia minden vizsgálatát kiállotta. Ezután Bécsben geológusnak készült, de Endlicher botanikájának is buzgó hallgatója volt. Majd Németországban, Párizsban és Londonban tanult, Észak-Amerikában és Braziliában is kutatott, mégpedig mint a második Wilke-expedíció geológusa, és Nyugat-Indián át tért haza. Mint a kémia és természetrajz doktora az erdélyi múzeumban a természetiek tárának őre, majd a földtani intézet geológusa lett.

Cikkei a Skoficz Botanische Zeitschriftjében (1862. Aus Siebenbürgen); a Jahrbuch der. k. k. geol. Reichsanstaltban (1862. Petrefacten aus Nordost-Siebenbürgen).

Munkái[szerkesztés]

  • Kolozsvár és környékének földtani viszonyai, 5 tábla rajzzal. Pest, 1871. (Különnyomat a Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyvéből. Németül is u. ott).
  • Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal ingatag talajának geologiai szerkezete. U. ott, 1871. Egy fametszvénnyel. (Különny. a Magyar Földtani Közlönyből).
  • Az Erdélyben fekvő Zsilyvölgyi barna kőszén virányról. Heer Osvald után magyarítva. U. ott, 1872. Hat tábla rajzzal. (Különny. a Magyar Földtani Intézet Évkönyvéből).
  • Czáfolata a brassai városi közönség által a hajdani törcsvári uradalom jogi állapotjához czím alatt 1871-ben kiadott magyarázatoknak. Kolozsvár, 1873.
  • Egy uj echinolampas faj az ásatag tüskönczök rendjéből. Bpest, 1874. Kőny. tábla rajzzal. (Magyar és német szöveg. Különnyomat a Magyar Földtani Közlönyből).
  • A budai márga ásatag tüskönczei. U. ott, 1874. Hét kőny. tábl. (Magyar, német és franczia szöveggel. Különnyomat a Magyar Földtani Intézet Évkönyvéből).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Dr. Jakab András: Hétfalu és csángó-magyar népe. Bp., Kisebbségekért– Pro Minoritate Alapítvány, 2003.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.