Oviedói gázgyár
| Oviedói gázgyár | |
 | |
| Település | Oviedo |
| Cím |  Oviedo, a Paraíso, a Postigo és az Azcárraga utcák által határolt terület |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1858-tól |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | gyár |
| Tulajdonos | Oviedo City Council |
| Alapadatok | |
| Tszf. magasság | 215 m |
| Alapterület |
|
| Elhelyezkedése | |
 Oviedói gázgyár
Pozíció Spanyolország térképén
| |
 é. sz. 43° 21′ 47″, ny. h. 5° 50′ 25″43.363056°N 5.840278°WKoordináták: é. sz. 43° 21′ 47″, ny. h. 5° 50′ 25″43.363056°N 5.840278°W | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az 1985-ben bezárt ovideói gázgyár a spanyolországi Oviedo egyik ipartörténeti emléke.
Története
[szerkesztés]Az oviedói utcák gázzal működő közvilágításának története 1854-ben kezdődött, amikor Francisco Gutiérrez már állított elő gázt, ezzel pedig egy Cimadevilla utcai lámpát üzemeltetett. Egy évvel később a gázvezetéket meghosszabbították, 1856-ban pedig már a színházakba és egyéb középületekbe is bevezették 1857-ben megalakult a Sociedad del Gas („Gáztársaság”),[1] a következő évben pedig megalapították a gázgyárat.[2] Van olyan forrás, amely szerint a területen már az 1830-as években is létesültek hasonló célú építmények.[3]
A következő mintegy száz évben a gyár folyamatosan bővült, a régi építmények jó része eltűnt, de időről időre újabb és újabb épületeket emeltek: 1899–1900-ban épült Dimas Cabeza mérnök tervei alapján a ma is látható épületek közül az egyik legrégebbi, a félköríves ablakok sorával díszített pavilon,[1][4] majd a főépület (Joaquín Vaquero Palacio), szervizépületek (Miguel García Lomas-Somoano) valamint egy előtető és egy betonlépcső (Ildefonso Sánchez del Río). Az egyik leglátványosabb elem, egy hatalmas gáztartály, az 1950-es évek végén épült.[1]
A gyár az 1980-as évekre veszteségessé vált, ezért 1985. július 9-én tulajdonosa, az Hidrocantábrico bezárta. Helyén lakások építését is tervezték, valamint akartak belőle ipartörténeti múzeumot is kialakítani, de sokáig egyik sem valósult meg, és a bezárt gyárépületek évtizedekig pusztultak.[1] Kulturális célú hasznosítására 2007-ben is született terv,[5] amelyet 2012-ben hagyott jóvá a városi képviselőtestület.[6]
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d Ana Salas, Suzana Neira: Un cuarto de siglo sin fábrica de gas (spanyol nyelven). El Comercio, 2010. augusztus 8. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
- ↑ Historia contemporánea de Oviedo (spanyol nyelven). El Tesoro de Oviedo. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
- ↑ Fábrica de gas y electricidad de Oviedo - Almacén de carbón / Edificio de servicios múltiples / Edificios frente a la calle Paraíso (spanyol nyelven). do.co_mo.mo_ibérico. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
- ↑ Dimas Cabeza firma en 1899 los primeros planos (spanyol nyelven). El Comercio, 2015. július 12. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
- ↑ María Lastra: «La Fábrica de Gas es un icono de la ciudad» (spanyol nyelven). El Comercio, 2012. február 5. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
- ↑ «El plan de la Fábrica de Gas ayudará a preservar el conjunto» (spanyol nyelven). El Comercio, 2012. július 18. (Hozzáférés: 2017. április 7.)