Ornithopter
| Ornithopter | |
 | |
| Funkció |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ornithopter témájú médiaállományokat. | |
Az ornithopter olyan repülőgép, amely szárnyaival a madarak mozgását utánozza, és ezzel a levegőbe tud emelkedni. Neve a görög ornithos (madár) és pteron (szárny) szavakból ered. Működési elvét már az ókorban is kutatták. Jelenleg inkább egyfajta kísérleti repülő szerkezet, mint valóban használható légi jármű.
Története[szerkesztés]
Az embert az ókortól kezdve érdekli a madarak mozgása. Később kísérleteket is tettek ilyen eszközök megépítésére (például Daidalosz és Ikarusz mondája). Ezek tulajdonképpen madártollakból összeépített szárnyak voltak, melyeket az emberi karra lehetett erősíteni. Azonban a kutatók hamar belátták, hogy emberi erővel szinte lehetetlen olyan nagy mértékű felhajtóerőt generálni, mellyel akár másodpercekre is fel lehetne emelkedni a talajtól.
Az igazi ornithopterek ötlete csak a középkorban jelent meg, már Leonardo da Vinci is tervezett ilyen gépeket. Ha ebben a korban létezett volna elektromos, vagy egyéb meghajtású motor, a szakemberek szerint a szerkezetek működtek volna. Ezen motorok megjelenése már lehetővé tette a valóban működő ornithopterek megépítését a 20. század elején, ám ezek koránt sem bizonyultak olyan sikeresnek, mint a korban egyre elterjedő és megbízható merev szárnyú repülőgépek, így hát az ornithopter mechanizmusa már csak a kísérletezésben, és a modellezésben él napjainkban.
Működésük[szerkesztés]
Az ornithoptereket a törzsükben elhelyezett motor (korai verzióknál erős, felajzott gumiszál) hajtja meg. Ez tulajdonképpen egy szerkezetet mozgat, mely a szárnyakkal "csapkodó" mozgást végeztet, pont úgy, mint ahogy azt egy madárnál láthatjuk. Ahogy az egyik szárny mozog, az lefele tolja a levegőt, így maga a gép felemelkedik. Ezt a mechanizmust könnyen modellezhetjük akár otthon is, az interneten rengeteg leírást találhatunk egy gumi-, vagy akár egy motormeghajtású gép elkészítéséről.
Források[szerkesztés]
- L. Riedell Lóránt: Leonardo gépezetei.Műszaki Kiadó, 1990.
