OPAC (Online Public Access Catalog)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(OPAC szócikkből átirányítva)
Képernyőkép az SZTE Klebelsberg Könyvtár OPAC-járól

Az OPAC nyilvános könyvtári katalógus. A kifejezés szó szerinti jelentése hálózaton elérhető, mindenki által használható számítógépes katalógus.[1] A könyvtári állomány sokoldalú visszakereshetőségét biztosítja. Olyan számítógépes katalógus, amely nyilvános, bárki számára közvetlenül, ingyenesen hozzáférhető tértől és időtől függetlenül. A nyilvános online katalógusok a könyvtári katalógusok modernizált, technikai lehetőségekkel kibővített, szabványosított feldolgozást biztosító változatai. Az OPAC-ok mindig az adott könyvtárban használt integrált könyvtári rendszerre épülnek.[2][3]

Története[szerkesztés]

Az OPAC elődjének tekinthető katalógus szekrény, Kongresszusi Könyvtárban a 20. század elején
Képernyőkép a Dynix menürendszeréről. Egyike volt a legnépszerűbb könyvtári automatizált rendszereknek, 1838-ban vezették be, közel húsz évig működött.

A könyvtári katalógus az ókor óta használt keresési eszköz. Több fajtája létezik: cédulakatalógus, közös katalógus, online katalógus.[4]

Az OPAC elődjének a cédulakatalógusokat tekinthetjük. Napjainkban a cédulakatalógus és az online katalógus is egyaránt használt a könyvtárakban. A könyvtári katalógus online elérése, használata az 1980-as évek közepétől lett szélesebb körű. Ekkor a helyi hálózatba kapcsolt személyi számítógépek, illetve terminálok használója online módon férhetett hozzá a központi gépen kezelt helyi - saját - adatbázishoz, az online katalógushoz. Az 1990-es években ezek a katalógusok (Magyarországon az 1990-es évek második felében) egyre nagyobb számban váltak elérhetővé a könyvtárak weboldalain. A nagy sávszélesség, az egyre gyorsabb elérés, a felhasználók számának növekedésének köszönhetően egyre több olvasó kereshetett az újfajta katalógusban. A 2000-es években az integrált könyvtári rendszerek üzemeltetői és a közös katalógusok új lökést adtak az egyes könyvtárak közös alapokon történő feldolgozásának fejlődéséhez.[4]

Működése[szerkesztés]

Belső OPAC[szerkesztés]

Az OPAC-ok egy vagy több könyvtár állományát tükröző szurrogátumtárak, melyek lehetővé teszik a dokumentumok rendszerezését, rendszerezett áttekintését, illetve az egyes dokumentumok részletes ismérvek (szerzők, címek, tárgykörök stb.) szerinti keresését, böngészését. Az OPAC hagyományos katalóguscédulái a rekordok. A katalóguscédula adatai a rekord egyes mezőinek felelnek meg. A könyvtári adatbázisok egyik fő fajtája.

Funkcióját tekintve forrásra hivatkozó adatbázis, amely a dokumentumtartalmak, bibliográfiai tételek (bibliográfiai leírás, tárgyi-tartalmi adatok - osztályozási jelzet, tárgyszó, kulcsszó, stb.) szerinti keresését és böngészését teszi lehetővé. A bibliográfiai adatok mellett arra törekszenek, hogy a dokumentumok tárgyi jellemzőit igényesen és sokrétűen tárják fel.

A kereső programnak az OPAC modulba CCL (Common Command Language ISO DIS 8777) nyelven beépítve kell lennie. Ez a nemzetközi szabvány elősegíti, hogy a felhasználók kényelmesen tudják használni.

A leíró adatok (a szerző, cím stb.), a tárgyi adatok (tárgyi, tartalmi ismérvek), vagy éppen azok kombinációi egy keresőfelületről kiindulva kereshetők. Általában három üzemmód vehető igénybe (egyszerű kereső, összetett kereső, böngésző). A keresőkérdés az adatbázisba többféle módon bevihető: direkt módon online technikával, böngészéssel, a grafikus felület adta másolási, beszúrási technikák felhasználásával.

A direkt keresés azt jelenti, hogy a keresőkérdés pontosan a felhasznált index egyik elemére (illetve csonkolt keresésnél elemeire) irányul és a találati halmaz az ezekhez tartozó rekordok összessége.

A böngészés (angol nyelvű katalógusokban a scan vagy a browse parancsot használjuk) akkor alkalmazzuk, ha konkrét kérdésünk még nem fogalmazódott meg, ekkor a kereséshez csak a böngészés eredményeként kapott indexlista tanulmányozása után kezdünk hozzá. A böngészés szerepe is nőtt, különösen olyankor, ha a keresés nem specifikus, a kívánt eredmény nem ismert már előre, és ismeretlen a keresésre használandó korrekt kifejezés. Mindez azt az igényt, hogy a használót online-szójegyzékek támogassák.[5]

Megjelenítési formátumok[szerkesztés]

A keresést követően az alábbi formátumokban tekinthetjük meg a találatokat:

  • rövid formátum - listázásra, tájékozódásra;
  • normál - a felhasználók számára a klasszikus katalóguscédula formátumú megjelenítésre;
  • teljes - speciális mezők megjelenítéséhez;
  • MARC formátum - a könyvtárosok belső használatára.[3]

Felhasználók[szerkesztés]

A legkülönfélébb nagyságrendű és típusú könyvtárakban használják (nemzeti könyvtár, települési könyvtár, felsőoktatási könyvtár át a szakkönyvtár). Így a felhasználók köre is rendkívül szerteágazó.

Szolgáltatók[szerkesztés]

Az online katalógusok, könyvtári adatbázisok építői és -szolgáltatói elsősorban a könyvtárak és társulásaik. A szolgáltatást általában valamely integrált könyvtári rendszer keretében végzik. Magyarországon számos különböző integrált könyvtári rendszer létezik, pl. az ALEPH, HunTéka, Corvina, OLIB, Szirén, TextLib, stb.[3]

Webopac[szerkesztés]

Elektronikus katalógus interneten (weben) elérhető változata. Az OPAC (azaz a lokálisan használt számítógépes katalógus) modul mellett általában találunk olyan felületet, amely a távoli felhasználók (a számítógépes hálózaton keresztül bejelentkezők) számára nyújt lehetőséget a katalógus használatához. Ez a felület, a WebOPAC legtöbbször az OPAC modulnál sokkal egyszerűbb, WebPAC azaz HTML leíró nyelvi eszközökkel definiált grafikus felület.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szepesi Judit: HunKat, a HunTékát használó könyvtárak közös katalógusa. http://www.bdf.hu/konyvtar/tempus/HunKat.pdf
  2. MINERVA könyvtári kisokos. http://minerva.mtak.hu/?page_id=1058
  3. ^ a b c d Bakonyi Géza, Kokas Károly: Bevezetés a könyvtári informatika alapjaiba. Szeged: Jatepress, 2006. 63-76 p.
  4. ^ a b Pálvölgyi Mihály: Információkereső nyelvek III. Eger: Eszterházy Károly Főiskola, 2011. Online elérhető: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_13_infkereso_nyelvek_iii_scorm_05/531_online_katalgusok.html
  5. ROE, Sandy: Online subject access: Journal of Internet Cataloguing. l2.vol. 1999. 1. no. 69-78.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]