Dis

DIŠ

A DIS (DIŠ, angol átírással DISH vagy GIŠ) sumer szó, alapjelentése: „erdő” (sok fa), „fa”. Jelentésátvitellel „jogar” és „hímtag”. Írásban az ékírás egyik alapjele, függőleges ék: 𒁹 vagy 𒐕. Az unicode jelkészlet U+12079 (DISH) és U+12415 (GESH) kódjával írható. A különböző ékírásos szótárak és lexikonok a jelek csoportosításának megfelelően különböző számok alatt közlik:

• Borger, 2004. = 748
• P. Anton Deimel 1928. = 480
• Altbabylonische Zeichenliste der Sumerisch-literarischen Texte = 390
• Hethitisches Zeichenlexikon = 356

Az ékírást használó népek különböző hangértékkel használták:

• sumer: dis, nigida, gis₂, ges₂ (DIŠ, NIGIDA, GIŠ₂, GEŠ₂)
• akkád-asszír: ana, gi, tis (ANA, GĪ, ṬIŠ)
• hettita: disz, tisz, dász, tász (diš, tiš, dáš, táš).

Az akkád, asszír és hettita írásokban egyszerű szótagjel a megfelelő hangértékkel vagy determinatívum. A sumerben viszont szójel is.

• 𒁹 (DIŠ): 1 számjel
• 𒐕 (GIŠ₂): 60 számjel

Determinatívumként (értelmező jel) férfi személynevek előtt áll másodlagos jelentése miatt. Átírása ilyenkor felső indexbe tett m vagy l. Például az ^mNIR.GÁL hettita feliratban a dis utal arra, hogy nem Nergal istenről van szó, hanem II. Muvatallisz hettita királyról. A hettita írásban a „fa” jelentésű GIŠ elkülönült a DIŠ-től, saját jele: 𒄑.

Szintén a DIŠ-t jelölte a 𒑖 jel is (unicode U+12456). Ez az óasszírban és az újasszírban a négyes számot is jelentette. 𒑖 (óasszír), 𒑖 (újasszír), ellentétben a többi ékírásos nyelvvel, ahol a négyes számot a 𒐉 jelentette.

A DIŠ-t írhatták még három függőleges ékkel 𒑉, amely egyben a kilences számot is jelölte (3×3).

Források

• R. Borger: Mesopotamisches Zeichenlexikon, Münster, 2003.
• P. Anton Deimel: Šumerisches Lexikon, 1928. (kézirat)
• Altbabylonische Zeichenliste der Sumerisch-literarischen Texte
• Ch. Rüster, E. Neu: Hethitisches Zeichenlexikon, Wiesbaden, 1989