Nicolas Chamfort
| Nicolas Chamfort | |
 | |
| Született | Sébastien-Roch Nicolas 1740. április 6.[1][2] Clermont-Ferrand[2] |
| Elhunyt | 1794. április 13. (54 évesen)[3][4][5][6][7] Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | seat 6 of the Académie française (1781. április 5. – 1794. április 13.) |
| Halál oka | öngyilkosság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Chamfort témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sébastien-Roch Nicolas, később felvette a Chamfort nevet (Clermont-Ferrand, 1740. április 6. – Párizs, 1794. április 13.) francia író, moralista.
Életútja[szerkesztés]
Születésének körülményei nem teljesen tisztázottak, feltehetően törvénytelen gyermekként született. Irodalmi sikerei előtt különféle munkákat vállalt, hogy megélhetését biztosítsa. Kezdetben újságcikkeket, dicsőítő ódákat írt, utóbbiakért akadémiai díjban is részesült. Később érdeklődése a színház felé fordult, szatirikus vígjátékain Rousseau nézeteinek hatása érezhető (La jeune Indienne, Le marchand de Smyrne). Az igazán nagy sikert Mustapha et Zéangir című tragédiája hozta meg számára. A darabot a királyi udvar köreiben is kedvezően fogadták, a királyné nyugdíjat (kegydíjat?) és Condé herceg (Louis V Joseph de Bourbon-Condé) mellett titkári állást biztosított számára. A függetlenségét féltő Chamfort azonban hamarosan megvált ettől a szolgálattól. Ebben az időben jelent meg társszerzőként írt munkája, a "Dictionnaire dramatique" (1776). Írói hírneve gyorsan nőtt, a párizsi szalonok kedvelt alakja lett. 1781-ben a Francia Akadémia tagjai közé választotta.
A forradalmat lelkesen üdvözölte, egy ideig titkára volt a Jakobinus klubnak. Kinevezték a nemzeti könyvtárba könyvtárosnak, ám nem sokkal később lemondott. A forradalom robespierre-i fordulatát, a terrort elutasította. Bebörtönözték, de hamarosan kiszabadult. Az újabb börtöntől tartva 1793-ban öngyilkossági kísérletet követett el és sebeibe a következő évben belehalt.
Munkái[szerkesztés]
- La jeune Indienne (1764)
- Le marchand de Smyrne (komédia, 1770)
- Mustapha et Zéangir (tragédia, 1776 vagy 1778)
- Dictionnaire dramatique (Joseph de La Porte-tal közösen, 1776)
- Maximes et pensées, caractères et anecdotes (Halála után kiadott, leghíresebb és máig idézett munkája maximáit, aforizmáit, anekdotáit tartalmazza. Németül megjelent Drezdában, 1803-ban; jelentős hatással volt a német romantikus költőkre).
Összegyűjtött műveit egy évvel halála után adták ki (Oeuvres, 4 kötet. Párizs, 1795).
Magyarul[szerkesztés]
- Aforizmák; vál., ford., utószó Gábor György; Európa, Bp., 1960 (Világirodalmi kiskönyvtár)
- A tudósokról és az írókról; ford. Gábor György; inː Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai; vál., előszó, tan. Gyergyai Albert, jegyz. Somló Vera, Szávai János; Európa, Bp., 1977
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ a b Francia Akadémia (francia nyelven). (Hozzáférés: 2022. május 31.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Chamfort, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Enciklopegyija Brokgauza i Efrona (orosz nyelven) (1890–1907)
